Így az Oscar környékén az embernek elege lesz a na'vikból és néz teljesen ismeretlen ír filmeket, amikben kiderül, hogy az ír gitáros-dalszerzők eléggé hasonló vonalakon gondolkodnak, de azért elég jók ahhoz, hogy akár Oscart is kapjanak a dalaikért. Az Egyszer nem csak egyszer nézhető, hallgatni meg pláne lehet.
Feltörekvő magyar rockzenekarok! Nyílt levélben fordulunk hozzátok a művészet nevében. Ha nem féltek megmérettetni, avagy egy obszcén jobb csapottba belerohanni, küldjétek el nekünk anyagotokat, és mi majd elmondjuk, hogy miért szeretjük, vagy miért utáljuk.
Mivel jól viselkedtetek, és rendszeresen olvastok minket, nőnapra megkapjátok a tökéletes nőt.
Shakirát szeretjük, sok popkultúráról szóló elméletünket bizonyítja (és BWG is mindig kiáll mellette), de az tény, hogy még soha életében nem csinált olyan nagylemezt, amire nyugodt szívvel lehetne mondani, hogy jó. Most sem.
Az It Might Get Loud nevezetű, egyedülálló dokumentumfilmnek álcázott gitárorgiát sokan legalább annyira várták már, mint amekkorát sóhajtottak a végén az elégedettségtől: végre könnybe lábadt szemmel tanúi lehetünk, ahogy Jimmy Page, The Edge és Jack White egymásnak tanítanak háromakkordos dalokat. No de mi teszi valóban érdekessé hármuk találkozását?
Szenzáció: Kicsit sokáig tartott, de teljesen rendhagyó fiktív Leonard Cohen-koncertbeszámolónkat végül sikerült kivernünk L. Cohenből, aki zen gyúrás közben szerzett sérüléseiből gyógyul éppen, s nem fukarkodik az érzelmekre is ható nagy szavakkal. Végül is fiktív költő.
Bevallottan webmásfeles filozófiánk ellenére igenis fontos nekünk a diskurzus és az interaktivitás, úgyhogy vitaindítónak szánt cikkünkben a konstruktív negativizmus eszközével élve megpróbálunk tanácsot adni Gerendai Károlynak az idei szigetes fellépőket illetően. Tessék kooperálni.
Vasárnapra egy kis klerikális: néhány hete jött ki a Vatikán hivatalos all-time top10 listája, ami azért nagy esemény, nem is hagyhatjuk szó nélkül. Szerzőink ajánlata, mit kéne még meghallgasson a pápa.
Voltunk koncerten a Ráday kupolában, de nem volt benne köszönet. Pedig jó volt a zene és a fütyülős bodza is, de sokszor ez sem elég, mert hogy a zene jó volt, azt csak onnan tudtad, hogy ismerted az eredetit.
Most kiderül, hogy mire jó hétszáz sörösüveg, hogy a 24-nek van zenéje, és amit senki nem sejtett - Kerry King igenis fotogén. Az új EP és sok más kapcsán beszélgettünk a Subscribe bőgősével.
Akik olvasták Nick Cave első regényét, eleve félve álltak a másodikhoz. Akik nem olvasták, csak ismerik Cave-et, azok is. Akiknek fogalma sincs semmiről, azok el sem tudom képzelni, hogy kezdték olvasni a Bunny Munro halálát. Én olvastam az elsőt is, Cave-et is ismerem, és szerintem szórakoztató.
Egy amcsi hangmérnök-gitáros-dalszerző-énekes nőci új lemeze kapcsán munkatársunk megjárta a kritikuslét minden mélységét és magasságát: kedvelte, szerette, gyűlölte, unta. Végül minden erejét összeszedve igyekezett valamit leírni, csak hogy mégis. Íme.
A múltkor kitaláltam, mi lesz a következő Dan Brown-regény, de ez jobb, és ebben is a katolikus egyház sötét titkaira derül fény. Leleplezésünkben viszont kivételesen nem a pápa világuralmi terveiről hullik le a lepel, hanem arról, mi is történt valójában II. János Pállal, és ennek mi köze a zenéhez. Áldott, békés vasárnapot mindenkinek.
A nők gonoszak és irigyek és féltékenyek, és ha pillantással ölni lehetne, kiirtották volna már a világot. Főleg azokat a másik nőket, akik híresek, gazdagok és szépek. Vagy legalábbis annak látszanak. Mint pl. Lady Gaga.
Az EP-k idejét éljük újra, a 45-ös fordulat reneszánsza lesz ez, akárki meglássa... A miskolci Raze To The Ground anyagával most viszont komolyan is foglalkozunk, és nem csak ürügynek használjuk az észosztásra, illetve válogatott obszcenitásokra. De azért kicsit igen.
Bár már jó pár hónap eltelt az új Kiss lemez megjelenése óta, több okból is beszélnünk kell róla. Egyrészt, mert a Kiss olyan nagyon röhejes, hogy nehéz nem megállni egy kis kuncogásra, másrészt viszont olyan nagyon része a rock-történelemnek, hogy kikerülhetetlen. De főleg azért, mert jönnek hozzánk (május 28, Papp László Sportaréna), amire már réges-rég nem volt példa.
Az indie-gurunak számító zenekar 2009-ben új klipet tolt ki a 'Two Weeks' (amiből kiderül, milyen rondák ők maguk) és a 'While You Wait for the Others' után. Szerencsénkre a képi megfogalmazás minősége nem változott, és megmaradt a vizuális játékokban gondolkodó megközelítés.
A B-oldalas srácok barátaink, ezért is ösztönzünk minden zenekart, aki videót vagy koncertvideót akar csinálni, hogy csinálja velük, ők értenek hozzá. Mi nem, nekünk nincs közünk a kultúrához. Úgyhogy hadd ismételjük, amit már elmondtak.
Mi történt Nickkel, Briannel, AJ-jel, Howie D-vel és Kevinnel az elmúlt években? Ki nem szarja le?! Lecsúsztak és elhíztak. Na, de ha azt mondom, reinkarnálódtak? Leleplező riportunk következik.
Ez a lemez még akkor se lenne jó, ha nem Massive Attack néven jelent volna meg, amivel tagadhatatlanul sikerült alulmúlni a várakozásaimat. Én azt hittem, nem Massive Attack-lemeznek kurva jó lesz, mint mondjuk 100th Window. Hát, tévedtem.