Roger, a nyúl

Morrison generátor BWG's Art Detector
iWiW Myspace Facebook Csipogjál, csipogunk
  • A nyúl mondja
  • Film
  • Interjú
  • Koncert
  • Könyv
  • Lemez
  • Mindig viccelünk
  • Sosem viccelünk
 

Úgynevezett "komolyzene" II.

Abszolúte hiánypótló sorozatunk második részében holdfények, gé dúrok, és összekaszabolt rézlemezek szegélyezik nyomorult utunkat. Igen, ez még a sznob gecik szerint is művészet.

tovább

Zene jóféle poreszhez - a faszarcu Zombie Girlfriend-lemez

Music for PornAz ember rettenetesen nehéz helyzetbe kerül, ha egy olyan lemezről kell írnia, amit nála vettek fel, pláne, ha olyasféle zenéről van szó, amit általában nem is szeret. Szögezzük le előre: a Music for Porn kurva jó, és aki mást gondol, az egy szar kis köcsög.

tovább

Továbbra is hallgassatok magyar szobazenét! VA: Cheap Music (Hungarian Lo-Fi Vol. 2)

Vol2Először is: a Cluster One már akkor is támogatta a magyar szobazenét, amikor magyar szobazene még nem is volt, ezért aztán ki tudná hitelesebben megmondani, mint mi, hogy ez jó? Nyilván senki. Most pl. azt mondjuk meg, mivel értünk egyet teljesen.

tovább

Tervek, kódok és kulcsok (Death Cab for Cutie: Codes & Keys)

Death Cab for Cutie: Codes and KeysEgyáltalán nem könnyű feladat egy az ember elmúlt két-három évét igencsak markánsan meghatározó zenekar új anyagáról elfogultság nélkül írni; aztán - kis gondolkodás után - az ember rájön, hogy tulajdonképpen nem is kell: bevallottan elfogulatlanság mentes meglátások jönnek a még mindig szép zenét játszó ronda zenekar, a Death Cab for Cutie napokban megjelent új lemezéről.

tovább

Symfonia: In Paradisum

Senkinek ne legyen kétsége, hogy ha egy Stratovarius típusú bandából kiválik egy tag (ráadásul pont ő), és csinál egy "bandát" a rendkívül fantáziadús Symfonia név alatt, majd debüt albumának a borzalmasan fostos In Paradisum címet adja, hogy akkor mi van. Gyakorló bulémiásoknak soha többet nem kell felsérteni a torkukat, az van. Értem én, hogy himnikus szimfónikus power metal, de ez a WoW-függő, recskás kezű szerencsétlen elf-ekkel álmodó kis nyomiknak készült, komolyzenei kliséket teljesen összemicsurinozó fantáziátlan, keresett, modoros izé... No de kérem.

tovább

Whitesnake: Forevermore

Ha Coverdale és sleppje új lemezt csinál, az igazán valid kérdés nem a milyen, hanem a miért. Hát bazmeg azért, mert olyanok, mint a kiábrándult, gépies vendéglátós zenészek. Csinálom amihez értek, már 30 éve, rutinból. Amúgy nagyon izlésesen odarakott, zeneileg kifogástalan stílusgyakorlat, de minek. Időutazáshoz, zoknistoppoláshoz, házibuli végén a hazaküldéshez legfeljebb. Olyan szakadt farmerban dauerolt hajjal a tengerparton lassítva futós. Asszem ők a hard rock Wham-je, most már ezt is egyértelművé tették, nem csak azt, hogy hogy az öthúros basszusgitár az buziság.

tovább

Zombi ribancok = ART

Álmomban a két zombi csajom voltam, és egymással játszottam. Trú élménybeszámoló a Zombie Girlfriend pénteki koncertjéről.

tovább

Őrület! - a Braindogs Budapesten

Szerdán Budapest szívében újra lecsaptak Tom Waits (többnyire) magyar hangjai. A Braindogs több éve hozza változatlan formáját, és elementáris erővel nyomja az öreg 'Hall of Famer' dalait. Hogy ezt mennyire jól teszik, a kollégák már megírták évről évre, és most én is csak megerősíteni tudom az elmondottakat.

tovább

Danzig: Deth Red Sabaoth

Glenn Danzig a sok röhejes pozőr közül nem csak kidolgozott felsőtestével magaslik ki, hanem folyamatos meglepetéseivel, jól/rosszul kivitelezett kísérleteivel is. Ő a szerethető vaddisznó mintapéldánya, egy utolsó T-rex. Nem kell sem Misfits, sem Danzig rajongónak lenni ahhoz, hogy kedveld. Sok év után megjelenő új lemezén pl. megmutatja, hogyan lehet a rettenetesen gonosz nickcaves kántálást jimmorison hangján korai Sabbath témákra rátenni, anélkül, hogy szétesne az egész, mint egy rosszul rögzített bikaszarvas övcsat.

tovább

Vasárnap

A vasárnap a hét legnyomasztóbb napja, amikor még a takarítás is világmegváltó alternatívának tűnik a semmiben ücsörgéshez képest. De komolyan, ha eddig szarul éreztétek magatokat vasárnap, próbáljatok meg takarítani, sokat javít a hangulaton. Persze ettől függetlenül azért szar.

tovább

Úgynevezett "komolyzene" I.

Egy elborzasztóan hosszú sorozatot indítunk most el, amelyben úgynevezett "komolyzene" hallgatására invitáljuk olvasóinkat. Nem kell aggódni, csak és kizárólag a legjobbakat kell meghallgatni.

tovább

Az új, a billentyűs Vazul: Fél fény

Fél fényNem igazán mondhatjuk, hogy nincs elég házizene itthon mostanában, és ez bizony kurva jó. Megmondjuk, mi még jobb? Hogy vannak köztük egészen megdöbbentően, gátlástalanul hülye zenék, és mégis kurva jók, mint például a Fél fény.

tovább

Hiperkarma hidegfrontban

HiperkarmaA Hiperkarma múlt héten a rossz időt hozó hideg szelek szárnyán visszalopta életünkbe a depressziót (a lejtőn túl egy újabb lejtő), a viharon túlról esőfelhőkkel együtt érkeztek. De hol az üzenet?

tovább

Cluster One-közeli zenekarok = ART

Vasárnap este újra a Szabad az Á-ban élvezhettük a művészetet mi mindannyian. Végre mindent tisztán látok: aki nem volt ott, az buzi.

tovább

Rise Against: Endgame

Ha a csajom nem szeretné őket, sose hallgatom ám meg. De mivel praktikus és igencsak gonosz zenész vagyok, tudnom kellett, hogy ugyan mégis milyen zenét kell játszani ahhoz, hogy szép fiatal lányok szinte gombnyomásra orgazmusközeli állapotba kerüljenek, értsd, ahogy mondom. Úgyhogy lenyeltem az amerikai középsulis rock-kal szembeni a priori ellenállásom, bízván, hogy megtalálom a titkos esszenciát, a magától nedvesedő/lecsúszó bugyi kulcsát.

tovább

Egyenletes (The National: High Violet)

Ha valamilyen zenében érezzük a Joy Division hatását, akkor az azért annyira rossz dolog nem lehet, és a National legutóbbi albuma után még inkább így gondolom. Ha lenne bármi értelme az év végi listázásoknak, akkor biztos 2010 legjobbjai között lenne a High Violet. De nincs, viszont ez a lemez így is nagyon jó.

tovább

Subscribe: Bookmarks

Rég vártam már lemezre ennyire, talán mert rég nem vagyok rajongója semminek, de az új Subiról tudtam, hogy érdekes lesz. Hát. Érdekes. Mondjuk a járt utat járatlanra nem cserélik, de mindenesere letisztogatják maguknak, ami komoly fejlődés. Kicsit mintha 10 évet öregedtek volna, kevesebb a vadhajtás, a kapkodás, a csapongás, több a líra és főleg: több a koncepció. Megmutatják, hogy 4 percben is meg tudják oldani a feladatot, 3-4 témából, és ez nagyon jól áll nekik. Persze hálistennek van sikoltozva hörgős darálós grindcore is...

tovább

Darabokban jössz ki: Slayer az Arénában (Megadeth is, de az mindegy)

SlayerTegnap a Slayeren jókora meglepetésben volt részem: nem, nem az lepett meg, hogy szétzúzták az arcomat, olyan kurva jók voltak, hanem hogy nem mással, mint BWG-vel találkoztam, aki a ráadás alatt bőségesen instruált, hol keressem ebben a művészetet. Három szó: Slayer, is, art.

tovább

A "hogyan?" kérdés zenekara (The Kills: Blood Pressures)

Ahogy már mi magunk is előre vártuk és jeleztük, a napokban terv szerint megjelent Jamie Hince és Alison Mosshart, azaz a The Kills Blood Pressures névre keresztelt negyedik lemeze. Bár a Cluster One-nál mi általában leszarjuk az aktualitást, ezt a megjelenést azért mi sem hagyhatjuk néhány azonnali szó nélkül.

tovább

A rommábaszott szombat

Szombatonként a reggel még értelmetlenebb fogalom, mint bármely másik napon; az ember jó esetben felül, és érzi, hogy él. És sehol a buliarcok az Aszpirinnel, ez rosszabb mindennél. Ahogy Albus is megmondta, vannak rosszabb dolgok a halálnál.

tovább
Régebbiek | Végére »
RSS Archívum Ki ne jöjjön a Szigetre?