Abszolúte hiánypótló sorozatunk második részében holdfények, gé dúrok, és összekaszabolt rézlemezek szegélyezik nyomorult utunkat. Igen, ez még a sznob gecik szerint is művészet.

Az ember rettenetesen nehéz helyzetbe kerül, ha egy olyan lemezről kell írnia, amit nála vettek fel, pláne, ha olyasféle zenéről van szó, amit általában nem is szeret. Szögezzük le előre: a Music for Porn kurva jó, és aki mást gondol, az egy szar kis köcsög.

Először is: a Cluster One már akkor is támogatta a magyar szobazenét, amikor magyar szobazene még nem is volt, ezért aztán ki tudná hitelesebben megmondani, mint mi, hogy ez jó? Nyilván senki. Most pl. azt mondjuk meg, mivel értünk egyet teljesen.

Egyáltalán nem könnyű feladat egy az ember elmúlt két-három évét igencsak markánsan meghatározó zenekar új anyagáról elfogultság nélkül írni; aztán - kis gondolkodás után - az ember rájön, hogy tulajdonképpen nem is kell: bevallottan elfogulatlanság mentes meglátások jönnek a még mindig szép zenét játszó ronda zenekar, a Death Cab for Cutie napokban megjelent új lemezéről.

Senkinek ne legyen kétsége, hogy ha egy Stratovarius típusú bandából kiválik egy tag (ráadásul pont ő), és csinál egy "bandát" a rendkívül fantáziadús Symfonia név alatt, majd debüt albumának a borzalmasan fostos In Paradisum címet adja, hogy akkor mi van. Gyakorló bulémiásoknak soha többet nem kell felsérteni a torkukat, az van. Értem én, hogy himnikus szimfónikus power metal, de ez a WoW-függő, recskás kezű szerencsétlen elf-ekkel álmodó kis nyomiknak készült, komolyzenei kliséket teljesen összemicsurinozó fantáziátlan, keresett, modoros izé... No de kérem.

Ha Coverdale és sleppje új lemezt csinál, az igazán valid kérdés nem a milyen, hanem a miért. Hát bazmeg azért, mert olyanok, mint a kiábrándult, gépies vendéglátós zenészek. Csinálom amihez értek, már 30 éve, rutinból. Amúgy nagyon izlésesen odarakott, zeneileg kifogástalan stílusgyakorlat, de minek. Időutazáshoz, zoknistoppoláshoz, házibuli végén a hazaküldéshez legfeljebb. Olyan szakadt farmerban dauerolt hajjal a tengerparton lassítva futós. Asszem ők a hard rock Wham-je, most már ezt is egyértelművé tették, nem csak azt, hogy hogy az öthúros basszusgitár az buziság.

Álmomban a két zombi csajom voltam, és egymással játszottam. Trú élménybeszámoló a Zombie Girlfriend pénteki koncertjéről.

Szerdán Budapest szívében újra lecsaptak Tom Waits (többnyire) magyar hangjai. A Braindogs több éve hozza változatlan formáját, és elementáris erővel nyomja az öreg 'Hall of Famer' dalait. Hogy ezt mennyire jól teszik, a kollégák már megírták évről évre, és most én is csak megerősíteni tudom az elmondottakat.

Glenn Danzig a sok röhejes pozőr közül nem csak kidolgozott felsőtestével magaslik ki, hanem folyamatos meglepetéseivel, jól/rosszul kivitelezett kísérleteivel is. Ő a szerethető vaddisznó mintapéldánya, egy utolsó T-rex. Nem kell sem Misfits, sem Danzig rajongónak lenni ahhoz, hogy kedveld. Sok év után megjelenő új lemezén pl. megmutatja, hogyan lehet a rettenetesen gonosz nickcaves kántálást jimmorison hangján korai Sabbath témákra rátenni, anélkül, hogy szétesne az egész, mint egy rosszul rögzített bikaszarvas övcsat.

A vasárnap a hét legnyomasztóbb napja, amikor még a takarítás is világmegváltó alternatívának tűnik a semmiben ücsörgéshez képest. De komolyan, ha eddig szarul éreztétek magatokat vasárnap, próbáljatok meg takarítani, sokat javít a hangulaton. Persze ettől függetlenül azért szar.