Az E Sávok és a Final Cute: 'Paranoid Eyes'
Kis szünet után visszatér az E Sávok vidám Pink Floyd-feldolgozás projektje, a Final Cute. Sajnos csak két hétig, utána folytatódik a nyári szünet; de jövő áprilisig, amikor jön Roger, biztos kész lesz. Mára igazi ínyencség.
A Skorpió megeszi az Ikreket...? - School of Seven Bells: Disconnect From Desire
A hétvégi stábtalálkozónk során többször is elhangzott, hogy mostanában rendre mentegetőzéssel indítjuk a cikkeinket; mivel a szép sormintát nincs szívünk megszakítani, ez most sem lesz másképp. Tavalyelőtt valamiért nem írtunk a School of Seven Bells megkapóan szép bemutatkozásáról, pedig az Alpinisms az év legerősebb lemezei közé tartozott. Nos, a folytatás még jobb.
A jó Pásztor: Pásztor Anna, az A-Ha, és a művészet
Tavaly nem írtunk ugyan az Anna & the Barbies lemezéről, a Medallionról, de megjegyeztük magunknak, mert amiben magas szőke csajok énekelnek, azt nem lehet valamilyen módon nem érvényesnek tekinteni. Most ők lesznek az A-Ha előzenekara, és készül az új lemez is, ebből az apropóból ültünk le beszélgetni Pásztor Anna énekessel.
Cluster One most nem a Goldenblogon
Kibaszottul fel vagyunk háborodva, ugyanakkor igazolásnak is látjuk azt, hogy idén a Cluster One nem szerepel a Goldenblog versenyében. A Goldenblogot anyázni teljesen felesleges, egyébként szerintünk nem is rossz dolog, de azért szomorú, hogy semmi obszcenitás a mezőnyben.
Metronóm és baszás: Massive Attack helyett
Miután már lelepleztük tavasszal, hogy a Massive Attack magyar, nyilván nem is csoda, hogy az unalmas triphop mesterei nem is nagyon szerettek volna személyesen kiállni. Helyettük ki más játszott volna, mint mi (ezúttal kicsit más felállásban). Pszichedelikus fiktív koncertbeszámoló.
Nekik legalább van humorérzékük - SZIN 2010
Miközben a szomszédos országokban gombamód szaporodnak a hipertrendi, aktuális előadók első- és másodvonalát felvonultató fesztiválok, a hazai programszervezés dojenjei továbbra is vígan dagonyáznak az ezredforduló posványában. Faithless a Szigeten? Air a VOLT-on? Jamiroquai a Balaton Soundon? Szegeden legalább nem szarral gurítanak.
Az elveszett Coldplay dal
Bezony, tíz teljes évet kellett várnunk, hogy megtudjuk: több volt a Coldplay bemutatkozó lemezében, a Parachutes-ban, mint hittük. Hogy mennyivel? Hát egyetlen számmal, egyetlen szenzációs számmal, ami a stúdióba menet titokzatos módon elveszett Chris Martin aktatáskájából. Elmondjuk, valójában mi is történt az elveszett Coldplay dallal.
Ezek háborút akarnak (These New Puritans - Hidden)
Ez a paranoia 2010-ben - hihetünk-e egy post-punkból indult szimbolista industrial art-rock zenekarnak. Avagy ezt villantotta másodszorra a mindig életvidám These New Puritans.
Kis zenei strukturalizmus, avagy hallgassunk bátran elektronikát
Nem hisszük, hogy pont a mi feladatunk lenne 2010-ben elektronikus zene hallgatására kapacitálni az olvasókat, sőt, nem is gondoljuk, hogy muszáj. A prekoncepciókat viszont nem szeretjük, úgyhogy megpróbálunk eloszlatni pár közkeletű félreértést.
Az E Sávok és a Final Cute: 'One of the Few'
Szopatós egy hét ez azoknak, akik két hét alatt rászoktak az E Sávok Final Cutjára, mint valami tévésorozatra, és most várják a rendes eheti adagot. Megkapják, persze, de senki sem mondhatja, hogy nem számított erre.
Norvégul norvégül, avagy hogyan lettem Morten Harket
Hűséges olvasóink nyilván sejtik, hogy a nagyszabású A-ha búcsúturné keretei közt nemrég lezajlott magyarországi koncert mögött is mi álltunk. Ez csak természetes, egyedülálló portfóliónk mára a szakma legnagyobbjai közé emelt minket; van, hogy olyan nemzetközi előadók is igényt tartanak a szolgáltatásainkra, akik egyébként a világ más részeibe személyesen járnak fellépni. Ebbe a mostaniba viszont majdnem beletört a bicskánk, pedig még kokaint is kaptunk.
Popművészet jazzénekesnővel – Az eat me! a Kertemben
Védekezhetnék, hogy miért hallgatok én 'psych-pop'-nak kategorizált izét, de fölösleges lenne. Az eat me! zenéjére véletlenül bukkantam, és a derült égből villámcsapás hirtelenségével le is döntött lábamról, nincs mit szépíteni ezen. A napokban aztán fogtam magam (és még egy embert) és meghallgattam őket élőben is.
A keresetlen zene (Junip: Rope and Summit)
José González nevét a legtöbben néhány híressé vált feldolgozáshoz vagy az (egyáltalán nem rossz értelemben vett) egy szál gitáros prüntyögéshez kötik. Akik jobban képben vannak, azok tudják, hogy van egy Junip nevű zenekara is. Nos, ez a trió a 2005-ös Black Refuge után idén egy újabb EP-t adott ki Rope and Summit címmel, amit nyáron turné, ősszel nagylemez követ.
Kiss mehet? -- Turnén a Kiss-szel
Hú, bazmeg, na végre visszaértem a Kiss-turnéról, az európai ág lezárultával egyszerűen már muszáj volt megszöknm. Hát akkor most elmondom, hogy is volt az, mi történt Gene Simmonsszal igazából Pesten, és miért kellett nekem mennem velük őt helyettesíteni egész Európában. De kurva meleg van.
Stabil alibi - 2010 első felének legjobb lemezei
Nem írunk, na. Nincs mit tagadni; a szerencsésebbek dugnak, a kevésbé szerencsések isznak, a legnagyobb lúzerek pedig dolgoznak, hogy legalább a kurvákat meg a piát ki tudják fizetni. Mivel az elmúlt hat hónap még a szokásosnál is kevesebb tradicionális lemezkritikát hozott, megpróbáljuk kicsit behozni a lemaradást. Hajtás után az elmúlt hat hónap legjobbjai.
Az E Sávok és a Final Cute: 'The Gunner's Dream'
Az E Sávok és a Cluster One töretlenül halad a világuralom felé, ezért hogy meg ne ijedjetek ettől, az eheti Final Cute-adag után egy rövid időre szünetet tartunk ebben a projektben. Addig viszont: az egyetlen mód, ahogy sose gondoltad volna, hogy el lehet játszani a 'Gunner's Dream'-et.
Ezeknek nem -- Metallica helyett
Mint nyilván sejtettétek, a Metallica-koncerten is mi játszottunk valójában. Nem lehetett észrevenni, mi? Elmeséljük, miért.
Az E Sávok és a Final Cute: 'The Hero's Return'
Komolyan, eddig a Final Cut negyedik számával, a 'Hero's Return'-nel volt a legtöbb bajunk, hogy hogy tegyük vidámabbá. De az E Sávok ezen is felülemelkedett, és még itt is legalább félsikert aratott.
Az Eklektric és a kúl (Barabás Lőrinc Eklektric: Trick)
A Barabás Lőrinc Eklektric 2009-ben kiadta a Tricket, amire nem mondhatjuk, hogy nem a zenekar igazi arcát mutatja. Igaz, nem teljesen úgy, mint a Ladal, de eklektikusan, groove-osan és elszállósan. Még arról is meggyőznek, hogy a jazz és az elektronikus zenék vegyítése nem feltétlenül hülye dolog.
Jack, az örökmozgó (The Dead Weather: Die By the Drop)
Őszintén mondom, kezd komolyan idegesíteni a tempó, amit Jack White egymagában diktál a rockzene biznisznek úgy 2005 óta: a White Stripes Get Behind Me Satan-ja óta ugyanis nem múlt el év, hogy ez a nagyorrú, sápadt detroiti figura ne adott volna ki legalább egy lemezt - egész pontosan 5 év alatt 6 lemezt 3 zenekarral. A legaktuálisabbat harangozza be az új Dead Weather videó, a 'Die By the Drop'.
