Farsang közeledve ugyan kinek ne jutna eszébe, hogy híres zenésznek öltözzön? A Cluster One odaadóan segíti olvasóit ezen a téren is, ezúttal azon néger zenészek tízes listájával, akiknek semmiképp nem ajánljuk, hogy öltözzetek, annyira csúnyák. Ugyanezek Halloweenre ajánlottak.
Gerendai Károly már tavaly megígérte, hogy a megrövidített--ezúttal csak 5 napos--idei Sziget minden eddiginél több/aktuálisabb/jobb/szórakoztatóbb sztárfellépővel kárpótolja majd a változatlanul horribilis jegyárak ellenére is odalátogatókat. Következő hír: augusztus tizenötödikén fellép a Die Arzte. Ez valami vicc? Hát persze.
Az olyan nagy igazságok, hogy 'a magyar zene szar' és 'az elektronikus zene szar', általában féligazságnak bizonyulnak. A Beat Dis új videója kapcsán módosíthatjuk arra, hogy 'félig szar'.

Van, aki végig tudja olvasni magazinokban az interjúkat a sztárokkal, én nem. Egy egész könyvnyit pedig még olyan érdekes sztárral sem, mint Tom Waits, a mainstream média kedvenc nem-mainstream zenésze.
Bizony, mindenki kedvenc ufófejű gitárosa még a jelöltek közé sem fért be az idei Oscar-gálán.

Roger Waters egész életművének (és a teljes Pink Floyd-életműnek is) kétségtelenül legismertebb lemeze az 1979-es The Wall. Egyébként a legjobb is, legalábbis popzenének mindenképpen. Waters újra a boncasztalon, ezúttal nagyon komolyan és kevésbé viccesen.
Nem csak hosszú, önpusztítással töltött évtizedek árán válhat valakiből Szétküldött Arcú Rocksztár; van, aki rögtön annak születik. És hiába korunk egyik legkarizmatikusabb színpadi egyénisége, az arcberendezése mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiszen az élet nem csupa farsang. Jarvis rémisztő.

Volt egy koncert Blackpool-ban, 2004 elején. A Piros Műanyag Gitár ott volt. Most mesél róla, mert megérdemlitek.

Mint kéthetente pénteken, ma is Popművészet a Fúzióban. Ezúttal kicsit hosszabban arról, miért kell feltétlenül hallgatnia mindenkinek ma este.
Félig berúgva készült spontán interjúink hagyományát hivatott megalapozni Danny Cavanagh-hal folytatott beszélgetésünk -- azért csak most hozzuk nyilvánosságra, mert mostanra Danny már biztosan elhagyta az országot és nem tud panaszkodni. Direkt nem az Anathemáról kérdeztük, viszont kiderül, hogy a művészetről kábé úgy gondolkodik, mint T.S. Eliot.

És kérdés, hogy lesz-e egyáltalán konkurenciája az év végi elszámolásnál. Pedig még csak január van. Talán kicsit elhamarkodott kijelentés volt "kevesebb nagy durranást" prognosztizálni 2008-ra.
Kurvára unod már a nagyképű rasztákat és a kockásnadrágos művészlányokat? Szerinted nincs is olyan, hogy "igényes funky"? Mi veled vagyunk.

Bár a Ninja Tune üdvöskéjének legújabb lemeze nem idén, hanem már 2007-ben megjelent, ide csak most jutott el (köszönet érte Mesterházy Ákosnak...) és ha már ennyire jóra sikeredett, hát ejtenék is róla néhány szót.
Bár 2008-ban előreláthatólag kevesebb nagy durranásra számíthatunk albumszinten, mint tavaly, mégis mindenki tudja, hogy az ilyen évek szolgáltatják az igazi csemegéket. Rögtön kettőt is -már ha ez a két csaj ott folytatja, ahol abbahagyta. Vagy egészen máshol...?
A fekete-fehér-piros duóról szóló eposzunk első része, tudjátok meg ti is miért zongorázik Jack White, mikor gitározni sokkal jobban tud!
A Gnarls Barkley talán az egyetlen banda volt az utóbbi időben, amit még a hónapokig tartó MTV-féle Heavy Rotation sem tudott tönkretenni; annak ellenére, hogy a 'Crazy' szép lassan csodálatosból gyűlöletessé vált, a St. Elsewhere nagyon frankó kis album volt. Most itt az új kislemezdal, a The Odd Couple című folytatás pedig elvileg áprilisban jelenik meg. Dögös.
Amy Winehouse bizonyítja, hogy a Jóbarátok nem csak egy film, hanem igaz. Bár akkor már lehetne belőle valami más igaz, mondjuk hogy a 'How you doin'?' szövegre minden csaj bukik.

Ha egy 2007-es megjelenésű album tizedik másodpercében maga a néhai Jim Morrisson vonyít fel, aztán -- még ugyanabban a számban -- a Beatles kísérletezős korszakának visszafelé lejátszott, pszichedelikus gitárszólói harsognak szédítő kakofóniában, akkor az most jó vagy rossz? Tavalyról maradt adósságunk törlesztése folytatódik.
A (nagyon) korai White Stripes, avagy kritikus boncasztalunkon ezúttal a '99-es, azonos című lemez, valamint a 2000-es De Stijl.
Gondolkodás nélkül illene Ozzy a SZAR keretei közé is, de inkább mégis arról gondolkodunk egy kicsit, ugyan miért is lett énekes, és ha már, akkor ugyan miért tökéletesen kikerülhetetlen az, amit csinált.
Gondolkoztatok már, miért olyan szar a Zagar? Azért, mert nem is zenekar, hanem csak pszichiátriai projekt, ami hogy, hogy nem, beindult. Újabb szenzációs leleplezés.

Volt egy koncert Blackpool-ban, 2004 elején. A Piros Műanyag Gitár ott volt. Most mesél róla, mert megérdemlitek.
Igen, már mindannyian nagyon várjuk az új Nick Cave & The Bad Seeds lemezt, ráadásul a címadó dal klipjében egy jókora bajuszt is láthatunk.

Mint kéthetente pénteken, ma is Popművészet a Fúzióban. Ezúttal kicsit hosszabban arról, miért kell feltétlenül hallgatnia mindenkinek ma este.
Hobo-integráció. Mire gondolsz, mikor iszol?
Kurvára unod már a nagyképű rasztákat és a kockásnadrágos művészlányokat? Szerinted nincs is olyan, hogy "igényes funky"? Mi veled vagyunk.
Informatikus lévén nekem mindig nagyon necces a farsangi bál. Ideje, hogy viccessé tegyük.
Az Anathema oszlopos tagja ezúttal egyszemélyes hadseregként érkezett, hogy megmutassa mire is képes egy hang, egy zongora, egy gitár és egy jó effektpad. Hát nem semmi, amire képes.
A Cluster One szerkesztője, Lamorak újra a Fúzióban beszélget Lou Reedről. Hallgassátok!
Szupertitkos és tentatív még a projekt, mely szándéka szerint újabb műfajban zárkóztatja fel a magyar filmgyártást az amerikai mellé. Értesüléseink szerint fiatal művészek lelkes csapata kezdett dolgozni az első magyar zombifilm létrehozásán, aminek persze a zenéhez is van köze.