A Szerző gyors egymásutánban belekóstolt egy minimáltechno -illetve egy őszinte, kőkemény hárdrokk-buli hangulatába, majd (nem is annyira) meglepő következtetésre jutott. Moralizálás és parttalan filozofálgatás az elektronikus tánczenét övező sztereotípiák kapcsán.
A Fúzió Rádió Popművészet c. műsora kivégezte a Velvet Underground kiadott munkáiból csavart válogatást, és most továbbsuhan nagy lendülettel kedvenc szétküldött arcú rocksztárunk, Lou Reed szólókarrierjén. Ma az első lemez kerül sorra, ami ugyan szarul szól, de kurva jó. Időutazás a szerző gimis korába.
Az új Bad Seeds lemezt hallgatva arra jöttem rá, azért szeretem Cave-et, mert úgy gondolkodik, mint én. A Dig!!! Lazarus, Dig!!! megint nem okozott csalódást.
Miután az előző, 2004-es megjelenésű Around the Sun olyannyira steril, üres, elkeserítően szürke (és elkeserítően szar) lemez lett, hogy az elmúlt négy évben inkább nem is hallgattam REM-et, az új kiadványt is meglehetős kétkedéssel fogadtam -- persze ez nem gátolt meg abban, hogy azonnal lecsapjak a kiszivárgott verzióra.
Teljesen szubjektív ismertető egy brooklyni fiú/lány duó lemezéről, ami teljesen véletlenül akadt a Szerző kezébe. Mai kérdésünk: jobbá teszi-e a zenét három tonnányi visszhang?