Van egy srác, legyen a neve mondjuk Craig Nicholls. Áltsulis matekfüzetének hátoldalán gyöngybetűkkel díszelegnek a "Nirvana" és a "Beatles" szavak. Csinál egy bandát a haverokkal, ami -- döbbenet -- éppen erre a két zenekarra hasonlít a legjobban. Eddig a pontig valószínűleg sokan magukra ismerhetnek a leírásból, csak annyi a tré, hogy a Vines tényleg megcsinálta a nagy dobást. Pech.

Nem is csak arról van szó, hogy Jamie Winchester zenéje mennyire szar (ez most mellékes, még ha így is van), hanem arról, hogy közeleg a technokrácia, mikor már az énekesek is élő szövet ki tudja, milyen vázon. Mert Jamie nyilván azért mosolyog mindig ugyanúgy, mert, és azért ír mindig ugyanolyan számokat, mert. Szerteágazó összeesküvés a magyar zenében.

Igen, a Coldplay tényleg kurvára elszállt magától, ezt senki nem vitatja. Ugyanakkor addig teljesen felesleges ezt a szemükre hányni, amíg a Viva La Vida-hoz hasonló albumokat hoznak össze. Attól, mert sznob és híres, még lehet jó, ugyebár.

A nyári fesztiválokról való beszámolások közti holtidőben a Cluster One vicclappá válik, most pl. Motörhead Lemmy egy tréfás (és természetesen 100 %-ban igaz) történetét meséljük el, okuljon mindenki, és jegyezze meg, így kell kinézni 62 évesen.

Ezúttal azon morfondírozunk, mi lett volna, ha ez a kedves kis hölgy -- jelen írásunk főszereplője -- kicsivel kevesebbet pepecsel második lemezének elkészítésével. Igaz, minden relatív. De mennyit is pepecselt valójában? Kiderül.