November a halál hónapja, amit mi annyira komolyan vettünk, hogy alig írtunk, így olvasóink zavartalanul elmélkedhettek az elmúlásról. Most viszont megtörjük a csendet és egy olyan előadó új lemezét vesszük górcső alá, aki miatt a kanadaiaknak végre nem kell hivatalosan is bocsánatot kérniük.
A Cluster One mostanában tényfeltáró portálként üzemel, mi pedig addig hajtjuk a kehes lovat, amíg meg nem döglik. Legújabb, fárasztóan hosszú értekezésünk a mai magyar popzene gyermekbetegségeit vizsgálja. Végh Antal is megirigyelhetné.
Minket sem került el az amerikai elnökválasztás őrülete, és mi is örülünk, hogy Barack Obama személyében az Egyesült Államok 44. elnöke fekete. Ez fontos dolog. Viszont mi mélyebbre is pillantottunk, és annak is örülünk, amit ott láttunk: Obama örökre megváltoztatja a popzenét.
A Woven Hand az egyik legjobb zene, ami ma van, úgy a világban általában. Ez a lemez pedig, amit ma este Bécsben is ráengednek a közönségre, nekem személyesen a kedvencem tőlük. Lemezkritika, azért ilyen későn, mert duzzogunk, hogy most nem jönnek Pestre, és így büntetjük őket.
Októberre meghirdetett kampányunkat, a tudatos zenehallgatás propagálását annyira komolyan vette mindenki, hogy azon magunk is meglepődtünk. Levontuk belőle a következtetést, miszerint az embereknek szüksége van rá, hogy valaki minden hónapról megmondja nekik, mié: úgyhogy mi most novemberre újabb témát irányzunk elő.