2009. február
A kellemes is lehet jó (Bishop Allen: Grrr...)
Na ma aztán igazán aktuális egy olyan lemez,
ami kicsit sem akar bántani minket, ráadásul a szürkeállományunkat sem
dolgoztatja meg. Két new york-i srác harmadik albuma a foci és a digitális
világvége kontextusában.
Mocskosul gyönyörű (Black Lips: 200 Million Thousand)
Kedvenc hányós-hugyozós atlantai garázszenekarunk
két évvel az emberes arcbarúgással felérő Good Bad Not Evil után
elkészült ötödik stúdiólemezével is, ami megint úgy mutat fityiszt mindennek és
mindenkinek, hogy közben egy pillanatra sem veszi komolyan magát. Az év eddigi
legszórakoztatóbb lemeze.
Tom Waits és a texasi láncfűrészes
Az ismert zenészekből álló Braindogs ismét bebizonyította, két
helyszínen is, hogy Tom Waits mekkora: akkora, hogy szét kell darabolni, ha a
dalait valaki más akarja játszani. Azt meg aztán lehet igazi művészetként
kezelni, mint Dexter, és lehet pontosan olyan jó szándékkal. Tom Waits továbbra
sem jön Magyarországra, a dalai viszont bebetonozva itt vannak addig is.
Őrület, de van benne rendszer (Current 93: Birth Canal Blues)
David Tibet kétségkívül egy kibaszott őrült. Current 93 nevű, változó összetételű kommunájával évtizedek óta gyártja az egészen meglepő zenéket, és ennyi idő és lemez után, na meg az imidzse ellenére is képes arra, hogy az ember azt mondja a 2008-as, legutóbbi EP-re: hát ez kurva jó.
Február a lófasz hónapja
"Mikor először meghallgattam, azt hittem, király lesz, de aztán lófasz" – nyilván valamennyien hallottunk már ilyen és hasonló kijelentéseket zenékről, koncertekről, számokról, irányzatokról, mert úgy általában a világon minden lehet á lófasz. Februárban a Cluster One felfedi, hol van a lófasz a zenében.
A mocsok minimál (The Kills: No Wow)
Régebbi elmélkedéseink, miszerint a vérbeli, igazán dögös rokkendroll valahol mindig határos a minimállal újabb acélbiztos referenciára talált a napokban: a csalfán, cinkos kikacsintással No Wow-nak keresztelt, 2005-ös Kills-lemez ugyanis igazából egy nagyon nagy wow, senki ne engedje magát megtéveszteni.
Farsang 2009 (how to be a hippy?)
Idén farsangra akár öltözhetünk hippinek is, de ne elégedjünk meg pár színes ruhadarab meg békejel magunkra dobálásával.
Minden, amit a Pink Floydról sose akartál tudni
Pink Floyd. A zenekart mindenki ismeri, a teljes történetüket alig néhányan. Povey könyvét olvasva nagyon hamar kiderül, miért is nem engedhetünk sok szabadidővel rendelkező bölcsészalkatúakat bármilyen archívum közelébe. A legteljesebb, legszebb kiállítású könyv a témában, amit csak a képekért fogunk megvenni.
Művészet 2.0
A Cluster One ezúton megjósolja: hamarosan a művészet is verziót vált, akár a web; és ez teljesen komoly. Annyira komoly, hogy még nyulunk is összevonja sötét szemöldökét.
Legalább ingyen volt: kultikus figurákról
Az a baj a nagy öregekkel, hogy azt hiszik, nekik már semmit sem kell csinálni. Vagy legalábbis, hogy időnként megengedhetik maguknak, hogy ne csináljanak semmit. Ami persze igaz is, igazán méltányos, hogy egy Másik János vagy egy Peter Ogi már ne kepesszen állandóan a közönségért. Csak amikor épp zenél, akkor azért egy kicsit mégiscsak. Pedig tegnap a Gödörben kurvára nem.
Skót nemzeti punk-rockot!
A punk mindig is azt mondta, hogy nincs jövője semminek, a múlt meg a kiégés terméke. Hogy ötvöződhet ez valami olyan hagyományőrző és tiszteletteljes zenei stílussal, mint a világzene? Az ötven feletti skót énekessel kiegészült kanadai The Real McKenzies bemutatja, hogyan ejtik a skót köznyelvben azt, hogy "echte."
