2009. május
Az alma rohadt, de még mindig ott a csutka
Gorcsev is már harmadszor van itt, engem meg már ne is számoljunk, de mit csináljunk, ha jó zenéket csinálunk együtt (figyelitek, így kell önbizalmat csinálni). Mivel láthatólag tetszett nektek a 'Diamonds and Gold', amit még hónap elején csináltunk, most itt egy másik Tom Waits. Nem is akármilyen.
Szomorú végjáték
Nem megy itt minden úgy, ahogyan én azt gondolom, de hát az sem megy, hogy az amatőr zenészektől kérünk feldolgozásokat, ők küldenek, mi meg kirakjuk. Úgyhogy most még egy tőlem, aztán a többi néma csend, és szégyellje magát mindenki, aki nem küldött zenét.
Avril in my house
Tegnap óta nem árasztottatok el újabb feldolgozásokkal, úgyhogy lássátok csak, nem üres szavakkal fenyegetőztem: ma a csodálatos Avril Lavigne egy számának két (!) verzióját kapjátok tőlem. Büntetésként vagy jutalomként.
Ami minden Nick Cave-koncerten van
Ha nem küldtök gyorsan sok jó feldolgozást, kénytelenek leszünk a tartalékokhoz nyúlni: így hétfőre húzónak megint egy régi Pale Blue Eyes, nem azért, mert, hanem azért, mert jó. De tényleg.
Most komolyan Dr. Bubó?
Bizony, de még milyen komolyan. Akárki is írta végső soron a Dr. Bubó zenéjét (asszem nemrégiben ez is előkerült, mint nagy lenyúlt zene), kétségtelen, hogy Magyarországon csak az extrém fiatal vagy az extrém öreg korosztály nem ismeri ezt a főcímdalt. Úgyhogy a feldolgozása is tökéletesen releváns.
Objection is futile
Eddig májusban Gorcsev Tom Waits-feldolgozása volt a legsikeresebb itt nálunk, úgyhogy most rátesz még egy lapáttal, és egy olyan Shakirát mutat nektek, amit a legjobb pank feldolgozók is megirigyelhetnének. Ő maga nem csak dalban, hanem cikkben is mondja el.
Lassú elektroindusztriál
Hát ilyet még nem láttatok, az biztos, nem elég, hogy Einstürzende Neubauten-feldolgozás, de kurva jó is. A Lassu Kaoss erőre kap és elsöpri a magyar elektronikus-élő színteret, én azt jósolom, vagy legalábbis torkon ragadja, és indecens dolgokat csinál vele. Vagy mond neki legalább. It is that black.
Még elektronikát
Akkor most vasárnapra ismét egy egyszemélyes elektronikus otthonzenélős produktum, ezúttal rockzenéből (vagy valami olyasmiből) átgyúrva; és már a második esetből láthatjuk, hogy az egyszemélyes elektronikus dolgok nevében rendszerint benne van a 'Projekt' szó. Holnap viszont Vad Fruttik.
Mára gyorsvonati elektronika
Még se elektronika, se filmzene nem volt, ezért ma mind a kettőt pótoljuk: a Nebula Project Midnight Express-feldolgozása ismét a 80-as évek szintizenéihez repít vissza, viszont kicsit korszerűsíti is.
The bad motherfuckers called I Scream Men
Na jó, tényleg kimaradt 6-a, de most pótoljuk, visszadátumozva, a történelemhamisításnak úgyis erős hagyományai vannak nálunk. Cserébe megint valami egyszerű és ütős az Ice Cream Mentől (vagy I Scream Mentől?).
Megalázó, durva
Kicsit visszatért a hitem az emberiségben, a Pygmalion zenekar tegnap küldött valamit, ami több szempontból is ide kívánkozik, egyrészt, mert magyar zenék feldolgozásai alig voltak, másrészt, mert az Európa Kiadó az egyik legjobb magyar zenekar evör.
Mindenféle témák + Madonna
Tovább büntetek, mert még mindig nem küldtök semmit, lassan tényleg nagyon lesújtó véleményünk lesz a magyar amatőrzenészek önbizalmáról. Hát nézzétek meg, még nekem is van. Ugyanitt elmondom, mi a helyzet Madonnával.
Autentikus otthon zenélés
Na most jött el az a pont, hogy ha nem küldtök zenéket, akkor büntetésből én veszek fel nektek minden este egy újat gitárral és egy szar diktafonnal. És hogy megmutassam, milyen lesz ez, rögtön egy Lou Reed-szám tőlem, nektek, lehet hallgatni.
SZENZÁCIÓ!! BWG HANGJA!!
Ki tudja, a május, általában a tavasz, vagy valami ezektől független művészi felhorgadás az oka, de egészen hihetetlen módon a Cluster One művészeti főtanácsadója, maga hf Buthu Wuthu Geyhdeyh is hozzájárul szerény programunkhoz, nem is akárhogyan.
Mára zenei barátszerzés
A sok-sok úttörő
elektronika és kifogástalan hangminőség után
a Cluster One ma kicsit visszavezet ahhoz a jelenséghez,
amihez a szó szoros értelmében vett otthon
zenélés talán a legtöbbször hasonlít:
a White Stripes egyik legbájosabb dalához Poligráf
Poligráfovics ült hozzá egy szál gitárral.
Depeche Mode, hibák, párhuzamok, és egy feldolgozás
A Depeche Mode nekem egy részről egyáltalán nem szívügyem, más részről meg egy kicsit igen, és annak apropóján, hogy már az ő új lemezükről is kaptunk egy feldolgozást, akkor már megírom azt is, az milyen szerintem. Aki végigolvassa, kap szépen megcsinált 'Wrong'-feldolgozást videóval.
Vad Fruttik vs. Alice In Chains
Örömmel jelentjük be, hogy felhívásunkra nem csak ismeretlenek, hanem rendes zenészek is zenéltek otthon. Közülük először a Vad Fruttik két tagjának Alice In Chains-feldolgozását hallgathatjátok meg, és reméljük, ezzel mi is teszünk valamit a zenekarért. Hogy miért, az kiderül lentebb.
Dán rokkendroll félig-meddig ugyanúgy
Az otthon zenélés
jótékony hatású demonstrálását
ezúttal egy rejtélyes klasszikussal folytatjuk; a The
Raveonettes Tarantino-filmzenéket megszégyenítő
retro-rokkendrolljához a szegedi FélEmlék nyúlt
hozzá nagy bátran. Bár sokat nem változtattak,
azért nagyon élvezték.
Pénteki szerelem csütörtökön
Az Utas és Holdvilág autentikus hálószobahangzású felvétele talán nem a legjobb a maga műfajában, viszont furcsamód szinte tökéletesen bemutatja, mikor és miért volt jó a Cure.
Érettségizőknek Alice Coopert
Alice Cooper most sem szebb, mint volt, sőt, és a zenéje sem korszerűbb semmivel, de az Özvegyek zenekar ettől még teljes erővel nyomja a sokk-rockot. Koncertfelvétel érettségizők figyelmébe, "I'm eighteen, gotta get outa here!"
Vasárnapra a mi Tom Waits-ünk
Így vasárnapra mi más is lehetne a feldolgozás, mint egy Tom Waits-szám, ráadásul a nagyon sokak által (ebben mi is benne vagyunk) valaha volt legjobb Tom Waits-lemeznek deklarált Rain Dogs-ról? Ráadásul mi csináltuk.
