És erről nem nyitunk vitát. Az Európa Kiadó máig meg tudta őrizni ezt a státuszát mindenféle évenként búcsúkoncertez-újjáalakuló szarok között, még azzal együtt is, hogy szegény Jenőnek tavaly asszisztálnia kellett Müller Péter gonosz URH-koncertjeihez (vagy a gonosz Müller Péter URH-koncertjeihez -- a beszámolók szerint nagyon szomorúan is álldogált a színpadon), és hogy tavaly kiadott egy könyvet Greenpeace-aktivista karrierjéről (ugye annál mélyebbre nehéz süllyedni, hogy az ember Greenpeace-aktivista lesz, talán a kopogtatócédula-gyűjtés vagy a szervkereskedelem lehet még versenyben). Mindenesetre valahányszor csak van Európa Kiadó-koncert mostanában (mint pl. ősszel a Gödörben), én mindig elmegyek a haverokkal, akikkel annak idején először mentünk, viszonylag jól berúgunk, röhögünk Jenőn meg a Másik Jánoson, és üvöltözünk egy kicsit az igazi nagy Európa Kiadó-számokra. Mert azért van mire, magyar zenekar ennyire koherensen hallgatható és vállalható életművet ritkán csinál. Jenőék pedig nem szaroznak, minden egyes alkalommal konzisztensen feszesen, durván, megalázóan tolják el a számokat: mindig a régi számokat, sosem újakat, nem bohóckodnak azzal, hogy akkor majd ők megint, és most. Nem, az Európa Kiadó akkor volt, ezek akkori számok; de a legmegdöbbentőbb az, hogy ezek az akkori számok nagyon könnyen megszólalnak úgy, mintha most lennének, ezek most történnének, és annak én külön örülök, hogy ezek szerint lehet Lou Reed-es rakenrollt játszani úgy, hogy az mostnak hat, és húz, és üt, és megaláz, dulván. Több embert láttam már Európa Kiadó-koncerten dulván a padlóla kelülni.
Szóval ehhez a korpuszhoz nyúlt hozzá a Pygmalion együttes (tessék megnézni a MySpace-en); nyilván nem véletlenül választottam a 'korpusz' szót, meg Jenőről sem ezt a valamelyest perverz képet, ugyanis a 'Megalázó, durva szerelem' c. Európa Kiadó-számot dúrják le a fiúk gyönyörűen szarrá torzított gitárokkal meg szaxofon-színezgetéssel. Ez a szám nekem mindig a 'Mocskos idők' másik fele volt valahogy, elbaszott kapcsolatokról szóló számok különben is mindig a Velvet Undergroundhoz és Lou Reed S/M-fixációihoz vezetnek vissza. A Pygmalion ezzel a verzióval rendesen kihozza a megalázót a rakenrollból, mi meg hadd mutassunk rájuk: tessék bazmeg, így kell, van még néhány napotok, csináljatok ti is ilyet.
