Már eleve az is vészjósló, hogy azzal kell kezdenem: vajon mi indította ezeket a konszolidált vénembereket arra, hogy elkészítsék az aktuális soralbumot.
A pénz? Ugyan már, Gerzson. Ezt te sem gondolhatod komolyan - amennyit ebből eladnak, az mű-vérre és szemfestékre sem lesz elég. A megszokás és az unalom. Ezt csináltam eddig is, ezt csinálom ezután is. Van megint 7 és két fél szám, amivel lehet turnézni, és feketére festett körmű, lányunk korabeli csajokat dugni. Ennyire egyszerű. Hát mit csinálnának különben, ki tudná elképzelni Blackie Lawless-t, amint kertvárosi otthonában egy csinos melegítőben nyírja a füvet? Hacsak nem előtte a szomszédait temette el oda, közvetlenül miután vérüket ontotta egy pentagrammokkal díszített sátánista oltáron. Nem, nem, őt nyilvánvalóan arra kárhoztatta az Alvilág Ura, hogy halála napjáig a színpadon villázzon kivágott bőr-cuccokban.
Mindig is zavart az, ahogy a WASP-ot és a hasonló bandákat elhelyezik a rock-zene kánonjában. Hogy tudniillik heavy metal. Lásd wikipédia. Mintha ez olyan nyilvánvaló és megkérdőjelezhetetlen lenne. Itt az idő, hogy leromboljuk a mítoszt, hogy megkérdőjelezzük, igen, mondjuk ki: A WASP nem heavy metal. Sőt, a Mötley Crüe, a Motörhead, a Kiss vagy a Van Halen sem az. Ronnie James Dio meg, mint tudjuk, csak egy nagyon rossz vicc.
A Heavy Metal az a Judas Priest Painkillerje, az Iron Maiden Piece of Mind-ja, az Accept Metal Heart lemeze, vagy hogy újabbat is említsek az Iced Earth Horror Show-ja. Ha definiálni kell a heavy metalt, akkor az számomra mindig is a Helloween debütáló Walls of Jerico albuma lesz, abban ott van minden, tökéletes kivitelezésben, amitől heavy a metál. Vagy power, ahogy neked tetszik. Béna intrók, ikerszólók, visító ének komoly hangterjedelemben, kétlábdob, iszonyat tempók, tompított témák, heroikus refrének, tercelés és oktávozás, gregorián-szerű gótikus kántálás... soroljam? Azóta csak a Horror show közelítette meg ezt a tökélyt.
Hogy mégis akkor milyen zenét játszik a WASP, igazából ezen az albumon vált számomra nyilvánvalóvá, és ez ennek az albumnak a jelentősége. Ha szeretnél egy reprezentatív mintát, hát a 'Wild Child' klipjében igazából minden benne van, ami miatt ez a '80-as évek-beli nyugati-parti amerikai rock nem vehető komolyan, és amiért ez a zene soha nem volt és nem is lesz igazán heavy metál. Csak nézz bele a klipbe, és aztán hallgasd meg a Helloween 'How Many Tears'-jét. A különbséget gitározni lehet. A WASP munkásságán végigtekintve azt kell, hogy mondjuk, az 'I Wanna be Somebody' az egyetlen klasszikus értelemben vett heavy metal szerzeményük, az mondjuk simán eléri, hogy kopaszodó harmincas létedre felkelj a fotelból és a szoba közepén léggitározzál a partvissal.
Fölösleges szaporítani a szót, a válasz ott van az albumon, a címe: 'Burn'. A Deep Purple klasszikus úgy került fel az albumra, mint a 'Planet Caravan' a Far Beyond Drivenre - érintetlenül. Egyszerűen eljátszották. És harmadik hallgatásra nekem az is leesett, hogy miért. Mert ez egy Deep Purple album, csak feljavítva - kevesebb értelmetlen Hammond-szóló, kevesebb elbaszott kivagyi gitárművészkedés, zártabb, fogyaszthatóbb szerkezetek. Ha nem hiszed el, hallgasd meg a 'Thunder Red' című tételt az albumról, képzeld oda Blackmore-t és Gillant - menni fog. Ez kérlek klasszikus, oldszkúl hard rock, és szégyenkezve vallom be, de annak teljesen jó.
Van nóta, amit érdemes kiemelni a Babylonról, de nem teszem. Hallgasd meg. Vájtfülű ígyenc perverzeknek - van rajta Chuck Berry / Elvis is. A lemez nekem igazából csak ürügy volt arra, hogy faszságokat mondjak a rockzenei kánonról, és röhögjek a '80-as évekből zombiként karjukat kinyújtó, megöregedett hakni bandákon. De azért persze headbangelek röhögés közben.















Senkit nem hat meg, ha megjelenik egy új WASP lemez, mégis beszélnünk kell róla, mert kanonizációs problémákat vet fel. És a Lawless-jelenség amúgy is jó ürügy a röhögésre, illetve újabb bizonyítéka, miért kell majdnem teljes egészében törölni a '80-as éveket a kollektív emlékezetből. De a végén azért engesztelődünk, mert emberek vagyunk mi is.


Menj te a picsába!!!