2010. március
Hallass magadról: Quattro-X
A szegedi Quattro-X [kétbites gyökerek] hallat magáról ezen a héten. Műfaji meghatározásra teszünk halvány és önámító kísérletet, és együtt keressük a titkos összetevőt (a Szent Pengetőt vagy a Barna Hangot), amitől igazán jó lesz egy punk-rock-metál. Na jó, közben sörözünk és káromkodunk is, baszki.
Egy görbe vagyok. Lajkó Félix megint az A38-on
Hiába na, nekem Lajkó Félix mindig és minden körülmények közt tetszik. Tegnap az A38-on ismét a jól megszokott virtuozitással ostromolta meg a hallgatókat, Brasnyó Antal pedig ismét bemutatta, hogy a brácsa igenis rakenroll.
Művészet cinizmus nélkül (Sigur Rós: 'Glósóli')
Amikor az embernek elege lesz a milliónyi új zene hallgatásából, akkor visszatér a régi kedvencekhez. Például a Sigur Rós 2005-ös lemezéről a 'Glósóli'-hoz.
Szenzáció: a Massive Attack magyar!!
És nem azért, mert jönnek a VOLT-ra a nyáron, és ezért tiszteletbeli magyarrá fogadjuk őket (ezzel az erővel a Prodigy már rég magyar). Műveikben eltéveszthetetlen utalásokat tesznek, melyek dekódolásával foglalkozunk mi most.
Mindnyájan vesztesek vagyunk: L. Cohen Johnny Cash-ről
Logikusnak tűnik, hogy egy (ráadásul halott) vén fasz lemezéről egy másik (ráadásul fiktív) vén fasz írjon kritikát, mégsem mi találtuk ki: az öreg fiktív L. Cohen maga keresett meg bennünket, hogy megoszthassa Johnny Cash utolsó lemezéről támadt melankolikus gondolatait.
A Rammstein franchise
Nem, nem én énekeltem a Rammstein-koncerten, nem jól gondoljátok; én gitároztam, és egy olyan barátom énekelt, aki legalább tud németül. Fiktív koncertbeszámolónkból megtudhatjátok, miért, és azt is, hogy milyen volt, és hogy mire számíthattok a jövőben.
Sok-sok egyszerű dal: The Subways
A brit The Subways legutóbb múlt nyáron járt Magyarországon, és sikeres volt, meg láthatólag nekik is tetszett, mert jönnek vissza: márc. 30-án az A38-on zúznak és rángatják a gitárokat. Nagyon jó kis koncertzene ez, és a hajó nagyon jó hely neki, menjetek el.
Zenés betegségek, beteges zenék
Hiszen mindenki hallgat beteg zenéket - hogy is ne tennénk, mikor olyan szétcsúszott, kóros, helyenként freudi mélységekbe nyúló dolgainkat mozgatják meg, amiket nem is nagyon adhatnánk ki másképp? Az igazán beteg zenék persze még ezen belül is sokfélék; a szerző összerakta, neki mik is a zenei őrületterápia leghatásosabb kellékei.
Egylemezes kaland: Egyszer (Once)
Így az Oscar környékén az embernek elege lesz a na'vikból és néz teljesen ismeretlen ír filmeket, amikben kiderül, hogy az ír gitáros-dalszerzők eléggé hasonló vonalakon gondolkodnak, de azért elég jók ahhoz, hogy akár Oscart is kapjanak a dalaikért. Az Egyszer nem csak egyszer nézhető, hallgatni meg pláne lehet.
Hallass magadról a Clusteren!
Feltörekvő magyar rockzenekarok! Nyílt levélben fordulunk hozzátok a művészet nevében. Ha nem féltek megmérettetni, avagy egy obszcén jobb csapottba belerohanni, küldjétek el nekünk anyagotokat, és mi majd elmondjuk, hogy miért szeretjük, vagy miért utáljuk.
Nők napja alkalmából: a tökéletes nő
Mivel jól viselkedtetek, és rendszeresen olvastok minket, nőnapra megkapjátok a tökéletes nőt.
Csak szép legyen (Shakira: She Wolf)
Shakirát szeretjük, sok popkultúráról szóló elméletünket bizonyítja (és BWG is mindig kiáll mellette), de az tény, hogy még soha életében nem csinált olyan nagylemezt, amire nyugodt szívvel lehetne mondani, hogy jó. Most sem.
Hat húros diadalmenet - miért, és mire jó az It Might Get Loud
Az It Might Get Loud nevezetű, egyedülálló dokumentumfilmnek álcázott gitárorgiát sokan legalább annyira várták már, mint amekkorát sóhajtottak a végén az elégedettségtől: végre könnybe lábadt szemmel tanúi lehetünk, ahogy Jimmy Page, The Edge és Jack White egymásnak tanítanak háromakkordos dalokat. No de mi teszi valóban érdekessé hármuk találkozását?
Lamorak a Sportarénában: L. Cohen beszámolója
Szenzáció: Kicsit sokáig tartott, de teljesen rendhagyó fiktív Leonard Cohen-koncertbeszámolónkat végül sikerült kivernünk L. Cohenből, aki zen gyúrás közben szerzett sérüléseiből gyógyul éppen, s nem fukarkodik az érzelmekre is ható nagy szavakkal. Végül is fiktív költő.
Ki ne jöjjön a Szigetre?
Bevallottan webmásfeles filozófiánk ellenére igenis fontos nekünk a diskurzus és az interaktivitás, úgyhogy vitaindítónak szánt cikkünkben a konstruktív negativizmus eszközével élve megpróbálunk tanácsot adni Gerendai Károlynak az idei szigetes fellépőket illetően. Tessék kooperálni.
Összehasonlító táblázat: Gollam vs. Iggy Pop
Márc. 15-én nem csak Lovasi András, Kiss Tibi és Barabás Lőrinc kaptak kitüntetést; hetedik próbálkozásra már Iggy és a Stooges is bekerültek a Rock'n'Roll Hall of Fame-be. Ennek tiszteletére összehasonlítjuk Iggy-t egy másik halhatatlan figurával.
Összetörte a szívem (Goldfrapp: Head First)
Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor kamaszként először láttam az MTv-n a 'Strict Machine' videóját és beleszerettem Alison Goldfrappba, akiről sokáig boldogan elhittem, hogy soha nem fog megöregedni. De ezzel a lemezzel számomra feladta, beállt a sorba. És annak a szegény kamasznak a szívét törte össze…
Bátran valamerre (MGMT: Congratulations)
A Ben Goldwasser és Andrew VanWyngarden alkotta MGMT debütlemeze, az Oracular Spectacular pont időben jelent meg ahhoz, hogy a brooklyni duó is felkapaszkodhasson a szaksajtó által egekig magasztalt, az általános vélekedés szerint az indie-szcénát újradefiniáló amerikai zenekarok szekerére, és persze besöpörjön mindenféle lényeges és lényegtelen díjakat. A folytatással kapcsolatban elég érdekes dolgokat ígérgettek, úgyhogy kíváncsiak voltunk, a levegőbe beszéltek-e.
Kövess minket Twitteren is!
Most már nem csak az iwiwen, a MySpace-en és a Facebookon követheted a Cluster One-t, hanem Twitteren is. Hát nem kurva jó? Gyorsan follow-old az obszcén nyulat!
Alice és Avril (szombat délutánra)
Megnéztük Tim Burton Alice-filmjét a héten, szerencsére van neki egy kis zenés vonatkozása is, úgyhogy egy kicsit azért lehet róla írni. Meg hát Avril Lavigne-nek is köze van hozzá, ezért meg pláne.
Hallass magadról: Rotten Tomatoes
Mint azt nagyon jól tudjuk, egy rohadt paradicsom megrohasztja az egész kibaszott kosarat, és ez most sincs másképp. Nem hagyhattuk tovább a közízlés ilyen szisztematikus rombolását, a fiatalság felelőtlen alkoholizmusba taszítását és a zenei hangok használatának ilyen arcátlan félreértelmezését. Mi is részt akarunk venni benne.
Ünnepek, díjak és a rokk
Kossuth-díjat kap Lovasi András, és mi ezt nevünk és arcunk vállalásával is helyeselnénk. Szerencsére nem köcsögöl, hanem öltönyt vesz és elfogadja. Jól is teszi. Szívünkből gratulálunk.
Megmondjuk: Harcsa Vera, jazz, hangszerelés
Megmondjuk, nem mondjuk meg, tudjátok mit, mégis megmondjuk, mi és hogyan a jó egyes zenékben egyes szerzőink szerint, előítéletek nélkül, akár jazzről is. Ha valami olyan, hogy tanítani lehetne, azt lehet, hogy érdemes megmutogatni és leírogatni. Elsőként most Harcsa Vera megint.
Gyönyörűen gusztustalan: Nick Cave és a regényírás
Akik olvasták Nick Cave első regényét, eleve félve álltak a másodikhoz. Akik nem olvasták, csak ismerik Cave-et, azok is. Akiknek fogalma sincs semmiről, azok el sem tudom képzelni, hogy kezdték olvasni a Bunny Munro halálát. Én olvastam az elsőt is, Cave-et is ismerem, és szerintem szórakoztató.
Talán kissé túl naiv (Dawn Landes: Sweetheart Rodeo)
Egy amcsi hangmérnök-gitáros-dalszerző-énekes nőci új lemeze kapcsán munkatársunk megjárta a kritikuslét minden mélységét és magasságát: kedvelte, szerette, gyűlölte, unta. Végül minden erejét összeszedve igyekezett valamit leírni, csak hogy mégis. Íme.
A Vatikán sötét titkai, avagy mi köze volt a zenének II. János Pál halálához
A múltkor kitaláltam, mi lesz a következő Dan Brown-regény, de ez jobb, és ebben is a katolikus egyház sötét titkaira derül fény. Leleplezésünkben viszont kivételesen nem a pápa világuralmi terveiről hullik le a lepel, hanem arról, mi is történt valójában II. János Pállal, és ennek mi köze a zenéhez. Áldott, békés vasárnapot mindenkinek.
A hónap nője: Lady Gaga
A nők gonoszak és irigyek és féltékenyek, és ha pillantással ölni lehetne, kiirtották volna már a világot. Főleg azokat a másik nőket, akik híresek, gazdagok és szépek. Vagy legalábbis annak látszanak. Mint pl. Lady Gaga.
Porig rombol, de épít rá - Raze To The Ground: Fictional Walk of Lives
Az EP-k idejét éljük újra, a 45-ös fordulat reneszánsza lesz ez, akárki meglássa... A miskolci Raze To The Ground anyagával most viszont komolyan is foglalkozunk, és nem csak ürügynek használjuk az észosztásra, illetve válogatott obszcenitásokra. De azért kicsit igen.
Nem durran olyan nagyot - Kiss: Sonic Boom
Bár már jó pár hónap eltelt az új Kiss lemez megjelenése óta, több okból is beszélnünk kell róla. Egyrészt, mert a Kiss olyan nagyon röhejes, hogy nehéz nem megállni egy kis kuncogásra, másrészt viszont olyan nagyon része a rock-történelemnek, hogy kikerülhetetlen. De főleg azért, mert jönnek hozzánk (május 28, Papp László Sportaréna), amire már réges-rég nem volt példa.
Névnélküli bizonytalanság (Grizzly Bear: 'Ready, Able')
Az indie-gurunak számító zenekar 2009-ben új klipet tolt ki a 'Two Weeks' (amiből kiderül, milyen rondák ők maguk) és a 'While You Wait for the Others' után. Szerencsénkre a képi megfogalmazás minősége nem változott, és megmaradt a vizuális játékokban gondolkodó megközelítés.
