Az E Sávok és a Cluster One töretlenül halad a világuralom felé, ezért hogy meg ne ijedjetek ettől, az eheti Final Cute-adag után egy rövid időre szünetet tartunk ebben a projektben. Addig viszont: az egyetlen mód, ahogy sose gondoltad volna, hogy el lehet játszani a 'Gunner's Dream'-et.
Mint nyilván sejtettétek, a Metallica-koncerten is mi játszottunk valójában. Nem lehetett észrevenni, mi? Elmeséljük, miért.
Komolyan, eddig a Final Cut negyedik számával, a 'Hero's Return'-nel volt a legtöbb bajunk, hogy hogy tegyük vidámabbá. De az E Sávok ezen is felülemelkedett, és még itt is legalább félsikert aratott.

A Barabás Lőrinc Eklektric 2009-ben kiadta a Tricket, amire nem mondhatjuk, hogy nem a zenekar igazi arcát mutatja. Igaz, nem teljesen úgy, mint a Ladal, de eklektikusan, groove-osan és elszállósan. Még arról is meggyőznek, hogy a jazz és az elektronikus zenék vegyítése nem feltétlenül hülye dolog.
Őszintén mondom, kezd komolyan idegesíteni a tempó, amit Jack White egymagában diktál a rockzene biznisznek úgy 2005 óta: a White Stripes Get Behind Me Satan-ja óta ugyanis nem múlt el év, hogy ez a nagyorrú, sápadt detroiti figura ne adott volna ki legalább egy lemezt - egész pontosan 5 év alatt 6 lemezt 3 zenekarral. A legaktuálisabbat harangozza be az új Dead Weather videó, a 'Die By the Drop'.
Anyák napja szép ünnep, tényleg mindenki hívja fel az édesanyját ma és/vagy állítson be egy csokor virággal minimum, mi is ezt tesszük. Viszont ha már az anyáknál tartunk, zenei téren valamire fel kell hívjuk a figyelmeteket ezzel kapcsolatban.

Bezony, tíz teljes évet kellett várnunk, hogy megtudjuk: több volt a Coldplay bemutatkozó lemezében, a Parachutes-ban, mint hittük. Hogy mennyivel? Hát egyetlen számmal, egyetlen szenzációs számmal, ami a stúdióba menet titokzatos módon elveszett Chris Martin aktatáskájából. Elmondjuk, valójában mi is történt az elveszett Coldplay dallal.
Ez a paranoia 2010-ben - hihetünk-e egy post-punkból indult szimbolista industrial art-rock zenekarnak. Avagy ezt villantotta másodszorra a mindig életvidám These New Puritans.
Nem hisszük, hogy pont a mi feladatunk lenne 2010-ben elektronikus zene hallgatására kapacitálni az olvasókat, sőt, nem is gondoljuk, hogy muszáj. A prekoncepciókat viszont nem szeretjük, úgyhogy megpróbálunk eloszlatni pár közkeletű félreértést.
Szopatós egy hét ez azoknak, akik két hét alatt rászoktak az E Sávok Final Cutjára, mint valami tévésorozatra, és most várják a rendes eheti adagot. Megkapják, persze, de senki sem mondhatja, hogy nem számított erre.
A Zipkomm Exporton találkoztunk össze Steve Swindelli angol dalszerző-producerrel, akinek workshopjait a szervezés példaszerűen baszta el. Helyette berúgtunk együtt, és hosszú interjút készítettünk a popzene szintaxisáról, a popdal elemeiről, és persze Lennonról meg McCartney-ról, kedvenc büdös hippijeinkről.
Kibaszott magas labda, mi? Nem nagyon szoktunk Ákosról írni, de még gondolkodni sem, néhány hete viszont erre a B-oldal egy cikke kapcsán mégis volt okunk, és ez jött ki belőle. Ezzel együtt megmutatjuk, hogy nem vagyunk teljesen tiszteletlen pank szarok, ami szép, az szép, azt elismerjük.