Kibaszott magas labda, mi? Nem nagyon szoktunk Ákosról írni, de még gondolkodni sem, néhány hete viszont erre a B-oldal egy cikke kapcsán mégis volt okunk, és ez jött ki belőle. Ezzel együtt megmutatjuk, hogy nem vagyunk teljesen tiszteletlen pank szarok, ami szép, az szép, azt elismerjük.

Megnéztük Tim Burton Alice-filmjét a héten, szerencsére van neki egy kis zenés vonatkozása is, úgyhogy egy kicsit azért lehet róla írni. Meg hát Avril Lavigne-nek is köze van hozzá, ezért meg pláne.

Az It Might Get Loud nevezetű, egyedülálló dokumentumfilmnek álcázott gitárorgiát sokan legalább annyira várták már, mint amekkorát sóhajtottak a végén az elégedettségtől: végre könnybe lábadt szemmel tanúi lehetünk, ahogy Jimmy Page, The Edge és Jack White egymásnak tanítanak háromakkordos dalokat. No de mi teszi valóban érdekessé hármuk találkozását?

Soha nem értettem, hogy miért kell egy filmet elrontani azzal, hogy énekelnek benne. Vagy hogy miért kell a musicalekből filmet csinálni. Vagy hogy miért kell egyáltalán musicaleket csinálni (annak ellenére, hogy a Hair minden idők minden kedvencei között is mindig első nálam). Rob Marshall viszont úgy tűnik, teljesen másképp gondolkodik, neki valószínűleg létfontosságúak a dalbetétek. És ha minderről sikerül néhány világsztárt is meggyőznie, akkor olyan filmek tudnak születni, mint a Kilenc.