Hűséges olvasóink nyilván sejtik, hogy a nagyszabású A-ha búcsúturné keretei közt nemrég lezajlott magyarországi koncert mögött is mi álltunk. Ez csak természetes, egyedülálló portfóliónk mára a szakma legnagyobbjai közé emelt minket; van, hogy olyan nemzetközi előadók is igényt tartanak a szolgáltatásainkra, akik egyébként a világ más részeibe személyesen járnak fellépni. Ebbe a mostaniba viszont majdnem beletört a bicskánk, pedig még kokaint is kaptunk.

Hú, bazmeg, na végre visszaértem a Kiss-turnéról, az európai ág lezárultával egyszerűen már muszáj volt megszöknm. Hát akkor most elmondom, hogy is volt az, mi történt Gene Simmonsszal igazából Pesten, és miért kellett nekem mennem velük őt helyettesíteni egész Európában. De kurva meleg van.

Miközben a szomszédos országokban gombamód szaporodnak a hipertrendi, aktuális előadók első- és másodvonalát felvonultató fesztiválok, a hazai programszervezés dojenjei továbbra is vígan dagonyáznak az ezredforduló posványában. Faithless a Szigeten? Air a VOLT-on? Jamiroquai a Balaton Soundon? Szegeden legalább nem szarral gurítanak.

Bár a 'November' épp nem volt, a Braindogs szokásos all stars csapata megint tolta rendesen a Tom Waits-számokat az A38-on múlt héten. Többedszerre megnézve Kiss Tibiék (főleg) Ian Siegallal frontolt zenekara legalább ugyanolyan jó, mint először. Nem csoda, ezek kurva jó számok, és ezek a zenészek kurva jól játsszák őket.

Hiába na, nekem Lajkó Félix mindig és minden körülmények közt tetszik. Tegnap az A38-on ismét a jól megszokott virtuozitással ostromolta meg a hallgatókat, Brasnyó Antal pedig ismét bemutatta, hogy a brácsa igenis rakenroll.

Szenzáció: Kicsit sokáig tartott, de teljesen rendhagyó fiktív Leonard Cohen-koncertbeszámolónkat végül sikerült kivernünk L. Cohenből, aki zen gyúrás közben szerzett sérüléseiből gyógyul éppen, s nem fukarkodik az érzelmekre is ható nagy szavakkal. Végül is fiktív költő.

Így fogalmazott egyszer Harcsa Vera, de még ő se volt azzal tisztában, hogy ez milyen lényeges dolgot jelent. Bár a koncertet több hónapja adták le, a bizonyítás most következik. Van hallgatható kortárs jazz.

Mint biztosan nyilvánvaló, a tegnapi Madonna-koncerten sem voltunk ott. Miért is lettünk volna, egyrészt kurva drága, másrészt meg annyira nem érdekelnek minket ezek az újabb, szarabb lemezei, se pedig a régebbi, még szarabb lemezei. Viszont azok a lemezei igen, amik a kettő között voltak, és jók. Hogy ezek se maradtak ki igazából, az kiderül fiktív Madonna-beszámolónkból.

Az EFOTT nagyon-nagyon régi fesztivál, továbbá igazi kuriózum, legenda, vándorfeszt, et cetera. Ráadásul holnap kezdődik, mi pedig némi plusz oldalmegtekintésért az öreganyánkat is eladnánk, úgyhogy sebtiben összerántunk egy ajánlót, illetve mintegy mellékesen fény derül a Cluster rejtélyes bajai vonatkozásának mibenlétére is.

Ne higgyetek senkinek, a VOLT-on igenis kurva jó koncertet adott a Ladytron, csak interjút nem. Pedig tőlük aztán megkérdeztem volna, mit jelent nekik a művészet, azóta meg durván a Witching Hour-t hallgatom.

A VOLT fesztivál első napján több obszcenitással találkoztunk, mint gondoltuk volna, szörnyű, hova jut a világ, a rockzenészek már a nagyszínpadon faszoznak. Röviden összefoglaljuk, mi mindent is láttunk, aztán majd később megírjuk mindezt sokkal jobban, mint Esterházy.

Javíthatatlan optimista lévén hiszek benne, hogy olvasóink nagy része csupán azért nem tudott nekünk   feldolgozást küldeni, mert egész májusban stresszben húzta a rovátkákat, számolva a napokat a Nagy Nyári Fesztiválok kezdetéig. Most mi is elkezdjük, és bár nem remegünk az izgalomtól, azért felélesztjük tavalyi, nagy sikerű sorozatunkat. Elsőként Sopron. 

A nyáron annyi fesztivál és koncert lesz, hogy bár nyilván nem tudunk minden ott lenni, azért szeretnénk mégis hozni a megfelelő obszcén termést, kénytelenek leszünk a fikcióhoz fordulni: nyáron fiktív koncertbeszámolókat is közlünk, elsőként a Depeche Mode Tour of the Universe-fellépéséről.