A Hiperkarma múlt héten a rossz időt hozó hideg szelek szárnyán visszalopta életünkbe a depressziót (a lejtőn túl egy újabb lejtő), a viharon túlról esőfelhőkkel együtt érkeztek. De hol az üzenet?
Álmomban a két zombi csajom voltam, és egymással játszottam. Trú élménybeszámoló a Zombie Girlfriend pénteki koncertjéről.
Tegnap a Slayeren jókora meglepetésben volt részem: nem, nem az lepett meg, hogy szétzúzták az arcomat, olyan kurva jók voltak, hanem hogy nem mással, mint BWG-vel találkoztam, aki a ráadás alatt bőségesen instruált, hol keressem ebben a művészetet. Három szó: Slayer, is, art.
Hűséges olvasóink nyilván sejtik, hogy a nagyszabású A-ha búcsúturné keretei közt nemrég lezajlott magyarországi koncert mögött is mi álltunk. Ez csak természetes, egyedülálló portfóliónk mára a szakma legnagyobbjai közé emelt minket; van, hogy olyan nemzetközi előadók is igényt tartanak a szolgáltatásainkra, akik egyébként a világ más részeibe személyesen járnak fellépni. Ebbe a mostaniba viszont majdnem beletört a bicskánk, pedig még kokaint is kaptunk.
Hú, bazmeg, na végre visszaértem a Kiss-turnéról, az európai ág lezárultával egyszerűen már muszáj volt megszöknm. Hát akkor most elmondom, hogy is volt az, mi történt Gene Simmonsszal igazából Pesten, és miért kellett nekem mennem velük őt helyettesíteni egész Európában. De kurva meleg van.
Miközben a szomszédos országokban gombamód szaporodnak a hipertrendi, aktuális előadók első- és másodvonalát felvonultató fesztiválok, a hazai programszervezés dojenjei továbbra is vígan dagonyáznak az ezredforduló posványában. Faithless a Szigeten? Air a VOLT-on? Jamiroquai a Balaton Soundon? Szegeden legalább nem szarral gurítanak.
Bár a 'November' épp nem volt, a Braindogs szokásos all stars csapata megint tolta rendesen a Tom Waits-számokat az A38-on múlt héten. Többedszerre megnézve Kiss Tibiék (főleg) Ian Siegallal frontolt zenekara legalább ugyanolyan jó, mint először. Nem csoda, ezek kurva jó számok, és ezek a zenészek kurva jól játsszák őket.
Hiába na, nekem Lajkó Félix mindig és minden körülmények közt tetszik. Tegnap az A38-on ismét a jól megszokott virtuozitással ostromolta meg a hallgatókat, Brasnyó Antal pedig ismét bemutatta, hogy a brácsa igenis rakenroll.
Szenzáció: Kicsit sokáig tartott, de teljesen rendhagyó fiktív Leonard Cohen-koncertbeszámolónkat végül sikerült kivernünk L. Cohenből, aki zen gyúrás közben szerzett sérüléseiből gyógyul éppen, s nem fukarkodik az érzelmekre is ható nagy szavakkal. Végül is fiktív költő.
Így fogalmazott egyszer Harcsa Vera, de még ő se volt azzal tisztában, hogy ez milyen lényeges dolgot jelent. Bár a koncertet több hónapja adták le, a bizonyítás most következik. Van hallgatható kortárs jazz.
Mint biztosan nyilvánvaló, a tegnapi Madonna-koncerten sem voltunk ott. Miért is lettünk volna, egyrészt kurva drága, másrészt meg annyira nem érdekelnek minket ezek az újabb, szarabb lemezei, se pedig a régebbi, még szarabb lemezei. Viszont azok a lemezei igen, amik a kettő között voltak, és jók. Hogy ezek se maradtak ki igazából, az kiderül fiktív Madonna-beszámolónkból.
Az EFOTT nagyon-nagyon régi fesztivál, továbbá igazi kuriózum, legenda, vándorfeszt, et cetera. Ráadásul holnap kezdődik, mi pedig némi plusz oldalmegtekintésért az öreganyánkat is eladnánk, úgyhogy sebtiben összerántunk egy ajánlót, illetve mintegy mellékesen fény derül a Cluster rejtélyes bajai vonatkozásának mibenlétére is.
Ne higgyetek senkinek, a VOLT-on igenis kurva jó koncertet adott a Ladytron, csak interjút nem. Pedig tőlük aztán megkérdeztem volna, mit jelent nekik a művészet, azóta meg durván a Witching Hour-t hallgatom.
A VOLT fesztivál első napján több obszcenitással találkoztunk, mint gondoltuk volna, szörnyű, hova jut a világ, a rockzenészek már a nagyszínpadon faszoznak. Röviden összefoglaljuk, mi mindent is láttunk, aztán majd később megírjuk mindezt sokkal jobban, mint Esterházy.
Javíthatatlan optimista lévén hiszek benne, hogy olvasóink nagy része csupán azért nem tudott nekünk feldolgozást küldeni, mert egész májusban stresszben húzta a rovátkákat, számolva a napokat a Nagy Nyári Fesztiválok kezdetéig. Most mi is elkezdjük, és bár nem remegünk az izgalomtól, azért felélesztjük tavalyi, nagy sikerű sorozatunkat. Elsőként Sopron.
Vasárnap este újra a Szabad az Á-ban élvezhettük a művészetet mi mindannyian. Végre mindent tisztán látok: aki nem volt ott, az buzi.
Szerdán Budapest szívében újra lecsaptak Tom Waits (többnyire) magyar hangjai. A Braindogs több éve hozza változatlan formáját, és elementáris erővel nyomja az öreg 'Hall of Famer' dalait. Hogy ezt mennyire jól teszik, a kollégák már megírták évről évre, és most én is csak megerősíteni tudom az elmondottakat.
A bíteket, hegedűt meg billentyűket vegyítő Chapelier Fou után a kamaraballadákban utazó The Unbending Trees lépett színpadra január 25-én az A38 hajón. Az utóbbi időkben ritkaságszámba megy, hogy koncerteznek, így a Cluster One is fontosnak tartotta, hogy elküldje fotós-újságíró munkatársát. Így is lett: meghallgatta, lefotózta, feldolgozta. Íme, az eredmény.
Védekezhetnék, hogy miért hallgatok én 'psych-pop'-nak kategorizált izét, de fölösleges lenne. Az eat me! zenéjére véletlenül bukkantam, és a derült égből villámcsapás hirtelenségével le is döntött lábamról, nincs mit szépíteni ezen. A napokban aztán fogtam magam (és még egy embert) és meghallgattam őket élőben is.
Miután már lelepleztük tavasszal, hogy a Massive Attack magyar, nyilván nem is csoda, hogy az unalmas triphop mesterei nem is nagyon szerettek volna személyesen kiállni. Helyettük ki más játszott volna, mint mi (ezúttal kicsit más felállásban). Pszichedelikus fiktív koncertbeszámoló.
Mint nyilván sejtettétek, a Metallica-koncerten is mi játszottunk valójában. Nem lehetett észrevenni, mi? Elmeséljük, miért.
A Subways-t először látni élőben, na az egy elég elsöprő élmény. Ráadásul nem nagyszínpadon meg fesztiválon, hanem egy viszonylag kicsi klubban, ahová az ilyen zene definíciószerűen való: a Subways az tényleg rakenroll, ezek a gyerekek nem szaroznak.
Nem, nem én énekeltem a Rammstein-koncerten, nem jól gondoljátok; én gitároztam, és egy olyan barátom énekelt, aki legalább tud németül. Fiktív koncertbeszámolónkból megtudhatjátok, miért, és azt is, hogy milyen volt, és hogy mire számíthattok a jövőben.
Voltunk koncerten a Ráday kupolában, de nem volt benne köszönet. Pedig jó volt a zene és a fütyülős bodza is, de sokszor ez sem elég, mert hogy a zene jó volt, azt csak onnan tudtad, hogy ismerted az eredetit.
A Szigeten bemutatott közös produkció ellenére vettük a bátorságot és elmentünk a Woven Hand és a Muzsikás újabb közös koncertjére, ezúttal a Millenárisra. Csak remélni tudtuk, hogy jobb lesz a nyári produkciónál, ám újfent felemás élményekkel tértünk haza.
Mint annyi mást, a tegnapi Nine Inch Nails-búcsúkoncertet is kihagytuk az életünkből, de gondoljuk, hogy sokan nem. Mindenesetre nem szeretnénk azokkal sem kibaszni, akik hozzánk hasonlóan igen, ezért fiktív beszámolóval kedveskedünk nekik is, amiből megtudhatják nem csak azt, milyen volt, hanem azt is, milyen érzés Trentnek ez az egész.

Ha már a múltkori koncertjükre nem mentünk el a Múzeumok Éjszakáján, meghallgatjuk őket a rádióban. Mégpedig egészen konkrétan a Petőfi-féle zártkörű akusztikus fellépésük felvételét.
Addig is, amíg nem pihenünk nagyon sokat, és nem írjuk meg sokkal hosszabban és obszcénebben a véleményünket a VOLT általunk megtekintett koncertjeiről, olvassátok a fesztblogra írott rövidjeinket. Néhány 'kurvára' abban is akad. UPDATED!
Hihetetlen, milyen gyakran van igény fiktív szolgáltatásaimra így a fesztiválidényben, én nem tudom, mi lesz, ha tényleg beindul. Mindenesetre a szombati Kapcsolat-koncertről sem szerettünk volna lemaradni, még ha nem is voltunk ott (ugyan minek lettünk volna), fiktív beszámolónkban pedig véresen komolyan bemutatjuk a kulisszák mögötti fiktív valóságot a Simply Redről és a Király családról.
Annyi a nyári fesztivál Magyarországon, hogy mi bizony nem tudjuk, hová
menjünk. Tavaly külön-külön értékeltünk és ajánlottunk, idén viszont válság
van, úgyhogy egy posztba sűrítjük a fontosabb nyári fesztiválokkal kapcsolatos
megérzéseinket -- így legalább van rá esély, hogy esetleg el is olvassátok.
Következzék tehát a Cluster One obszcén és szubjektív fesztiválajánlója.