Koncert
Hogy játszottam a Depeche Mode-dal?
A nyáron annyi fesztivál és koncert lesz, hogy bár nyilván nem tudunk minden ott lenni, azért szeretnénk mégis hozni a megfelelő obszcén termést, kénytelenek leszünk a fikcióhoz fordulni: nyáron fiktív koncertbeszámolókat is közlünk, elsőként a Depeche Mode Tour of the Universe-fellépéséről.
Rózsaszín művészet: Pink a Sportarénában
Pinknek ez nyilvánvalóan nem csak egy meló. Tegnap a Sportarénában ez a csaj szinte mindent bemutatott, ami jó a popzenében, sőt. Sőt, még BWG-vel is összefutottunk.
Tom Waits és a texasi láncfűrészes
Az ismert zenészekből álló Braindogs ismét bebizonyította, két
helyszínen is, hogy Tom Waits mekkora: akkora, hogy szét kell darabolni, ha a
dalait valaki más akarja játszani. Azt meg aztán lehet igazi művészetként
kezelni, mint Dexter, és lehet pontosan olyan jó szándékkal. Tom Waits továbbra
sem jön Magyarországra, a dalai viszont bebetonozva itt vannak addig is.
Platón és a jazz: Lajkó Félix még mindig üt
Az utóbbi évek képein szereplő szakállas Lajkóra számítottam jan. 21-én az A38-on, erre most megint úgy nézett ki, mint 10 éve és pont olyan megdöbbentően jó is volt. Ha ilyen lenne a jazz, én hallgatnám.
A teljes spektrum: a Woven Hand Bécsben
Ha már a dEUS-ra nem, a bécsi Woven Handre a Cluster One is küldött valakit. Mint bárkinek, újonan csatlakozott szerzőnknek is beletelt egy időbe, míg feldolgozta az élményt, most viszont itt van a beszámolója, gyönyörű képekkel Edwards-ékról.
Miért baj, ha jó? (A Coldplay-koncert sajtóvisszhangja)
Talán magánál a koncertnél is érdekesebb volt az évtizedek óta krónikus identitás-zavarral küzdő magyar zenei zsurnalisztika reakciója a minden kétséget kizáróan sikeres produkcióra. Megvártuk, amíg mások megírják a magukét, hogy Chris Martinék helyett a szakmát recenzálhassuk.
Bezár a bazár (SZIN)
A Szerző biztos nagyon jó kisfiú volt egész évben, mert nyár végi bónuszként végül eljuthatott a Szegedi Ifjúsági Napokra. Ezért köszönet annak, akit illet. Most fogja magát és jól beszámol. Figyelem: pozitív kritika a Clusteren!
Hülye (helyben)járások minisztériuma: Tom Waits Prágában
Minden zenebohócok legdurvábbika olyan ritkán turnézik Európában, hogy magam sem gondoltam volna, hogy a Real Gone turné után még látom valaha élőben. Pont két hete láttuk Prágában, ahol az egyetlen kérdés igazából csak az volt, hogy na most miért lesz kurva jó.
No Way, No Way: Avril Lavigne rövidített koncertje
Eredetileg BWG-t akartuk küldeni egyedül a tegnapi Avril Lavigne-koncertre, de végül csatlakoztunk hozzá a csajommal; lehet, hogy mégis hagyni kellett volna egyedül menni, akkor csak ő ázott volna szarrá. Így viszont koncertbeszámoló egy BWG-vel folytatott beszélgetés formájában.
Talpalatnyi Zöld (Fesztiválajánló vol. 3. - SZIN)
Mindenki tudja, hogy Szeged a Napfény Városa, és kis hazánkban ott a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó raszta egyetemisták száma, ráadásul a sör meg a VBK is meglehetősen olcsó. És már jó régóta van neki saját, különbejáratú fesztiválja is. Bizony.
Nick Cave vs. the fine people of Budapest
Nem vagyok olyan, aki kijön egy koncertről, még ki sem józanodik, és már írja is meg a tutit. Mint lemezek esetében, jó egy kicsit gondolkozni rajta, még akkor is, ha könnyű nagy szavakkal dobálózni, és hát úgyis kurvára egyértelmű, hogy Nick Cave és a Bad Seeds kurva jó élőben. Úgyhogy most két napi ülepedés után szubjektív, pank beszámoló.
Tényleg felesleges: Einstürzende Neubauten az A38-on
Egyáltalán nem akarok végletekbe esni, és kiröhögni az Einstürzende majd' 30 éves heroikus erőfeszítését, mellyel a zenehallgatók művészetfelfogását feszegeti, és harcol valami olyanért, ami tartható és dícséretes. De hazudni sem akarok, és azt mondani, hogy ez valami fogyaszthatót eredményez. Koncerten sem.
És mégis működik (NEO a JATE-klubban)
A ClusterOne tudósítója végül mégis eljutott tegnap este a szegedi NEO-koncertre, amiért hálás köszönetet rebeg minden illetékesnek. Most összegzi benyomásait.
Michael Stipe meg a többiek a Szigeten
Nem elég, hogy jön az új lemez, a REM is jön. Ide, hozzánk. Kezdhetünk megkönnyebbülten felsóhajtani: alakul a program.
Sokk! Iron Maiden a Szigeten.
Mintha nem lett volna elég a szombat reggeli macskajaj...ha ez nem valami ízléstelen médiaspam, akkor nagyon úgy néz ki, hogy minden idők legkevésbé komolyan vehető rockzenekara tényleg büntet a Nulladik Napon.
Legközelebb
Semmi köze a hippikhez, legfeljebb ellentétként, de csütörtökön az A38-on a Holland Művészeti Fesztivál keretében Joy Division-témájú esten voltunk, ami jó lett volna, ha hagyja neki Müller Péter. Elfogult, elborult, címszavas beszámoló.
Koktél, rongyrázás, kopasz vegák -- kik jönnek idén Zamárdiba?
Vállalati középvezetők és ifjú befektetési tanácsadók, figyelem! Magyarország egyetlen prémium kategóriás fesztiváljának szervezői előadókat szivárogtattak.
Legalább ingyen volt: kultikus figurákról
Az a baj a nagy öregekkel, hogy azt hiszik, nekik már semmit sem kell csinálni. Vagy legalábbis, hogy időnként megengedhetik maguknak, hogy ne csináljanak semmit. Ami persze igaz is, igazán méltányos, hogy egy Másik János vagy egy Peter Ogi már ne kepesszen állandóan a közönségért. Csak amikor épp zenél, akkor azért egy kicsit mégiscsak. Pedig tegnap a Gödörben kurvára nem.
A punk hat Alma
Olyan koncerten jártam vasárnap, ami egyszerre vetette fel a pop vs. punk összes kérdését és problémáját. Ezt persze csak utólag vettem észre, és annyira nem is fontos; a helyszínen sok-sok más érzés kavargott bennem. Ezek között pedig nem a meghatottság volt az utolsó.
Katonadolog (James Blunt, Papp László Budapest Sportaréna)
Egy James Blunt-koncert akár tökéletes apropó is lehetne az ún. "közízlés" és a "magasabb kultúra" jelenlegi helyzetén való parttalan kesergésre, de egyrészt ezek a fogalmak pont annyira hülyék, mint azok, akik kitalálták őket, másrészt Zsémsz pesti fellépésével az égadta világon semmi gond nem volt.
Chris Martin és a tánckultúra (Coldplay Budapesten)
A világszínvonalú show és a profin összerakott budapesti Coldplay koncert alatt a szemfülesebbek ízelítőt kaphattak Chris Martin személyes tánctörténeti előadásából is: a Cluster One cikke arról, amiért teljesen fölösleges osztani a keddi Coldplay-t.
Nyílt levél Serj Tankiannek
Sajnos, amíg nem olvassátok sokkal többen a Cluster One-t, hogy sajtóakkreditációt kapjunk, vagy nem küldtök sokkal több pénzt, hogy vehessünk jegyet, esélytelen tudósítanunk akár a Sziget nagyobb koncertjeiről. A tegnapi Serj Tankian azonban odáig megérintett, hogy nyílt levélben fordulunk Serj-hez.
Na milyen volt Afrika? (Balaton Sound)
A Cluster One Zamárdiban: beszámoló egy meglehetősen drága nyaralásról. A Szerző saját cinizmusának csapdájába esik, megkérdőjelezi önnön szakmai elkötelezettségét, de azért nincs lelkiismeret-furdalása. A sör nagyon drága, a fellépők nem mindig lépnek fel, viszont az egész annyira szép, hogy nem is tudunk igazán haragudni.
Mind megöregszünk (Fesztiválajánló vol. 4. - Sziget)
Az idei nyár hazai fesztiválkínálatát bemutató sorozatunk negyedik részében minden magyar popkulturális összeröffenés nagytestvére, a Sziget kerül sorra. Bár kicsit még mindig sárga és savanyú, de a miénk, úgyhogy szeretjük, ráadásul kiváló aprópójául szolgálhat egy kis keserédes nosztalgiának. Viszont nagyon drága.
Ahová 15 éve nem jutottam el (Fesztiválajánló vol. 2. - VOLT fesztivál)
'93-ban a legelső VOLT fesztiválra látogattam először Sopronba; pontosabban voltam én már előtte is ott, és igazából nem is a fesztivál miatt mentem, de ha már arra jártam, akkor megnéztem, és amennyire emlékszem rá, jó volt. Sopron szép hely, az élő zene jó dolog, menjetek el helyettem is. Az idén 16. alkalommal.
...csak sok a köcsög (Fesztiválajánló vol. 1 - BalatonSound)
A ClusterOne művészileg annyira előremutató és formabontó, hogy nyilvánvalóan egyetlen munkatársunknak sincs esélye sajtóakkreditációt kapni a rangosabb nyári fesztiválokra, mi viszont jól kicseszünk a világgal, mert ott leszünk. Pénzért. És ha már megyünk, hát be is harangozzunk, ahogy azt ilyenkor illik. Első rész.
Feelgood Music (Vad Fruttik a JATE-klubban)
A Sárga Zsiguli pöccre indul. Kanyarokban ugyan kicsit bizonytalan, és nem bírja a hosszabb utakat, de határozottan jó érzés benne ülni. Ablakot le, könyököt ki: megnéztük a Vad Fruttikat élőben. Interjú nemsokára.
Lassan jó lesz (Vad Fruttik az A38-on)
Egyik újévi fogadalmam, hogy 2008-ban jóval több koncertre megyek el, mint eddig bármikor. Ennek jegyében is mentem le múlt héten az A38-ra megnézni Magyarország egyik legképtelenebb nevű zenekarát, vegyes eredményekkel. Összességében meglehetősen jól szórakoztam, de azt tanácsolom, sörözzetek addig kint, amíg a 'Nekem senkim sincsen' el nem hangzik. Utána lesz jó.
Alter-e vagyok
Sosem várnám bárkitől is, hogy az én véleményem alapján formálja a sajátját, pláne, ha a magyar [ujjait lengetve idézőjelet nyit] alternatív szcénáról [ujjait lengetve idézőjelet zár] van szó, amilyen szerintem nincs is. Ennek szellemében vetettem alá vizsgálatnak két, a Tilos Rádió nevével valamilyen módon fémjelzett (legalábbis kapcsolatba kerülő) koncertet. De ne higgyetek nekem.
'Elkeeeeee!', avagy az első hivatalos Sziget-fellépő
Gerendai Károly már tavaly megígérte, hogy a megrövidített--ezúttal csak 5 napos--idei Sziget minden eddiginél több/aktuálisabb/jobb/szórakoztatóbb sztárfellépővel kárpótolja majd a változatlanul horribilis jegyárak ellenére is odalátogatókat. Következő hír: augusztus tizenötödikén fellép a Die Arzte. Ez valami vicc? Hát persze.
