Lemez
Consolers of the Lonely, avagy a Raconteurs beszól a mjúzik biznisznek
Mivelhogy a mjúzik biznisznek szabályai vannak, kemény szabályok, amiket talán a Radiohead kezdett feszegetni tavaly az In Rainbows netes kiadásával. Az ötlet nyilván szimpatikus volt a detroiti (illetve mostmár nashville-i) supergroupnak, a Raconteurs-nek is, mikor az új lemez piacra dobását fontolgatták... Kritikánk az új Raconteurs lemezről.
Az előzőnél jobb (REM: Accelerate)
Miután az előző, 2004-es megjelenésű Around the Sun olyannyira steril, üres, elkeserítően szürke (és elkeserítően szar) lemez lett, hogy az elmúlt négy évben inkább nem is hallgattam REM-et, az új kiadványt is meglehetős kétkedéssel fogadtam -- persze ez nem gátolt meg abban, hogy azonnal lecsapjak a kiszivárgott verzióra.
Hátradőlős (High Places: 03/07 - 09/07)
Teljesen szubjektív ismertető egy brooklyni fiú/lány duó lemezéről, ami teljesen véletlenül akadt a Szerző kezébe. Mai kérdésünk: jobbá teszi-e a zenét három tonnányi visszhang?
Altató helyett (Rockabye Baby!)
Minden zenebuzi álma, hogy gyermekei Apuci kedvenc nótáinak dallamára szenderedjenek el. Persze egy féléves kissrác mégsem hallgathat Metallicát, de ne féljetek: van megoldás. Illetve talán mégsem...
Meg sem kell hallgatni (Morrissey: Greatest Hits)
Az új Morrissey-válogatás recenziójához nem kell más, csak Wikipedia meg YouTube. A ClusterOne új dimenzióba helyezi a zenei publicisztikát.
Egész héten SZAR zene szólt, Charlie összetöhr-te a rhááá-dióut
Ti viszont jobban teszitek, ha törés helyett hallgatjátok ma este, és megtudjátok, mi a rocktörténet legkúlabb száma. És ezzel még nincs vége a Popművészet Velvet-sorozatának.
Black Lips: Good Bad Not Evil
Ha egy 2007-es megjelenésű album tizedik másodpercében maga a néhai Jim Morrisson vonyít fel, aztán -- még ugyanabban a számban -- a Beatles kísérletezős korszakának visszafelé lejátszott, pszichedelikus gitárszólói harsognak szédítő kakofóniában, akkor az most jó vagy rossz? Tavalyról maradt adósságunk törlesztése folytatódik.
Roger romantikus punklemeze
Roger Waters egész életművének (és a teljes Pink Floyd-életműnek is) kétségtelenül legismertebb lemeze az 1979-es The Wall. Egyébként a legjobb is, legalábbis popzenének mindenképpen. Waters újra a boncasztalon, ezúttal nagyon komolyan és kevésbé viccesen.
Az első zseniális lemez idén (The Magnetic Fields: Distortion)
És kérdés, hogy lesz-e egyáltalán konkurenciája az év végi elszámolásnál. Pedig még csak január van. Talán kicsit elhamarkodott kijelentés volt "kevesebb nagy durranást" prognosztizálni 2008-ra.
Két nőre várva
Bár 2008-ban előreláthatólag kevesebb nagy durranásra számíthatunk albumszinten, mint tavaly, mégis mindenki tudja, hogy az ilyen évek szolgáltatják az igazi csemegéket. Rögtön kettőt is -már ha ez a két csaj ott folytatja, ahol abbahagyta. Vagy egészen máshol...?
The Raconteurs: mire is jók a side-project-ek?
Színre lépnek az új amerikai mesélők, avagy miért kéne népszavazást kezdeményezni egy magyarországi Raconteurs-koncertért?
Damn Well Old Enough to Know Better: a kibaszott Grinderman-lemez
Tisztázzunk valamit: a Grinderman nem olyan, mint a Birthday Party. De van még egy csomó más dolog is a világon, ami nem olyan, mint a Birthday Party, viszont kurva jó.
Mike Oldfield: The Music of the Spheres
Aki hallja a Szférák zenéjét - Mike Oldfield 2007-es opusza.
Puscifer: V is for Vagina
Maynard James Keenan korunk egyik legmeghatározóbb underground ikonja, a Tool és a Perfect Circle frontembereként tulajdonképpen mindent elért, amit non-mainstream előadó csak elérhet. Elhivatott, végsőkig lojális rajongótábora messze földön híres, nálunk is működik egy kicsiny, ám annál lelkesebb közösség.
Szivárványok, miegymás (Radiohead: In Rainbows)
Négy év nagy idő; tizenhat éves voltam, amikor a legutóbbi Radiohead-sorlemez, a Hail to the Thief megjelent.
Lou Reed szólóban: Popművészet ma este
A Fúzió Rádió Popművészet c. műsora kivégezte a Velvet Underground kiadott munkáiból csavart válogatást, és most továbbsuhan nagy lendülettel kedvenc szétküldött arcú rocksztárunk, Lou Reed szólókarrierjén. Ma az első lemez kerül sorra, ami ugyan szarul szól, de kurva jó. Időutazás a szerző gimis korába.
Nick Cave is megássa a zenét (Dig!!! Lazarus, Dig!!!)
Az új Bad Seeds lemezt hallgatva arra jöttem rá, azért szeretem Cave-et, mert úgy gondolkodik, mint én. A Dig!!! Lazarus, Dig!!! megint nem okozott csalódást.
Mindenféle szir-SZAR a rádióban
A Fúzió Rádió Popművészet c. műsorában ma este nonstop zene pofázás nélkül -- semmi 'művészi eszközök', semmi 'befogadózás', és még a Beatles további szopatása sem várható, pedig két hete olyan szépen indult. Ma este sok dal a 80-as évek két kiadatlan Velvet-anyagokat tartalmazó cédéjéről.
Meet the Eels: Essential Eels Vol. I
A világ legsikeresebb E-betűje úgy gondolta, itt az ideje összeszedni nagyon híres zenekara első évtizedének legjobb dalait, és válogatás formájában kiadni. Áldja meg az Isten.
Tényleg jó? (Vampire Weekend: Vampire Weekend)
Mostanában a csapból is ők folynak, úgyhogy utánanéztünk, mit esznek rajtuk a neves külföldi zenebloggerek; ilyen béna névválasztás után mondjuk pedálozni kell rendesen. Előbb azonban áttekintjük a brit gitárzene jelenlegi helyzetét, később pedig felmerül a kérdés: ér-e annyit a MySpace-hírnév, mint a rendes. Recenzió.
Van-e élet a 'Crazy' után?
A Gnarls Barkley talán az egyetlen banda volt az utóbbi időben, amit még a hónapokig tartó MTV-féle Heavy Rotation sem tudott tönkretenni; annak ellenére, hogy a 'Crazy' szép lassan csodálatosból gyűlöletessé vált, a St. Elsewhere nagyon frankó kis album volt. Most itt az új kislemezdal, a The Odd Couple című folytatás pedig elvileg áprilisban jelenik meg. Dögös.
A Piros Műanyag Gitár történetei 3. - A kezdetek
A (nagyon) korai White Stripes, avagy kritikus boncasztalunkon ezúttal a '99-es, azonos című lemez, valamint a 2000-es De Stijl.
Már megint ez a SZAR megy a rádióban
Mint kéthetente pénteken, ma is Popművészet a Fúzióban. Ezúttal kicsit hosszabban arról, miért kell feltétlenül hallgatnia mindenkinek ma este.
Fink: Distance & Time
Bár a Ninja Tune üdvöskéjének legújabb lemeze nem idén, hanem már 2007-ben megjelent, ide csak most jutott el (köszönet érte Mesterházy Ákosnak...) és ha már ennyire jóra sikeredett, hát ejtenék is róla néhány szót.
A Piros Műanyag Gitár történetei 1. - Indul a Cluster One White Stripes sorozata
A fekete-fehér-piros duóról szóló eposzunk első része, tudjátok meg ti is miért zongorázik Jack White, mikor gitározni sokkal jobban tud!
Csak a szépre... (Katie Melua: Pictures)
Ha mindenkinek ilyen lány énekelne a szomszédjában, senki nem menne sehova. Katie Melua immár a harmadik lemezénél tart, és még mindig gyönyörű... minden téren.
Radiohead: In Rainbows Disc 2
Sejtettük azért, hogy az In Rainbows 'kézzelfogható' megjelenésének örömére csatolt második lemez valamivel több lesz, mint szimpla bónusz. De hogy ennyire odaver, azt mi sem gondoltuk volna.
Ha neked ettől áll fel, Cowboy...(Kispál és a Borz: 20 év)
Mialatt országunk kedvenc rendvédelmi szerve éppen különböző géptermekben razziázott, "jogsértő" tartalmakat keresve, mi egy barátommal hallgattuk az új Kispált. Mikor értesültem az eseményekről, rögtön arra gondoltam, speciel kifizetnék-e több ezer forintot Lovasiék karrierösszegző(?) kiadványáért.
Babyshambles: Shotter's Nation
Még mindig eldöntetlen a kérdés: vajon Pete Doherty csupán az angol zenei élet ügyeletes fenegyereke, vagy tényleg korszakos jelentőségű figura, akire esetleg évtizedek múltán is emlékezni fogunk?
Prímzene (Radiohead: In Rainbows)
Kicsit sem bántam meg, hogy nem rögtön a megjelenés napján hallgattam szarrá az In Rainbows-t, és írtam emberfeletti megerőltetéssel, időt és emberi kapcsolatokat nem kímélve valami kritikaszerűt róla. Mostanra jó néhányszor túl vagyok az egész lemezen, és összeszedtem kicsit, mit is akarok mondani rendkívül hosszan. Azt, hogy kurva jó. Ne mondjátok, hogy mást vártatok tőlem.
