Kis szünet után visszatér az E Sávok vidám Pink Floyd-feldolgozás projektje, a Final Cute. Sajnos csak két hétig, utána folytatódik a nyári szünet; de jövő áprilisig, amikor jön Roger, biztos kész lesz. Mára igazi ínyencség.

Bezony, tíz teljes évet kellett várnunk, hogy megtudjuk: több volt a Coldplay bemutatkozó lemezében, a Parachutes-ban, mint hittük. Hogy mennyivel? Hát egyetlen számmal, egyetlen szenzációs számmal, ami a stúdióba menet titokzatos módon elveszett Chris Martin aktatáskájából. Elmondjuk, valójában mi is történt az elveszett Coldplay dallal.
Szopatós egy hét ez azoknak, akik két hét alatt rászoktak az E Sávok Final Cutjára, mint valami tévésorozatra, és most várják a rendes eheti adagot. Megkapják, persze, de senki sem mondhatja, hogy nem számított erre.
Folytatódik az E Sávok egész lemezt feldolgozó hülyesége: a Final Cut második dalát, a 'Your Possible Pasts'-t hallgathatjátok és tölthetitek le ezen a héten.
Van ez a Beck nevű, aki a Record Club c. kezdeményezésében haverokkal felvesz egy-egy híres lemezt újra, aztán adagolja az interneten. Na, most már nálunk is van ilyen, és amikor azt mondjuk, "nálunk", akkor úgy értjük, itt a Cluster One-on. Csak itt, csak most, csak nektek.
Márc. 15-én nem csak Lovasi András, Kiss Tibi és Barabás Lőrinc kaptak kitüntetést; hetedik próbálkozásra már Iggy és a Stooges is bekerültek a Rock'n'Roll Hall of Fame-be. Ennek tiszteletére összehasonlítjuk Iggy-t egy másik halhatatlan figurával.
Mivel jól viselkedtetek, és rendszeresen olvastok minket, nőnapra megkapjátok a tökéletes nőt.
A nők gonoszak és irigyek és féltékenyek, és ha pillantással ölni lehetne, kiirtották volna már a világot. Főleg azokat a másik nőket, akik híresek, gazdagok és szépek. Vagy legalábbis annak látszanak. Mint pl. Lady Gaga.
Vasárnapra egy kis klerikális: néhány hete jött ki a Vatikán hivatalos all-time top10 listája, ami azért nagy esemény, nem is hagyhatjuk szó nélkül. Szerzőink ajánlata, mit kéne még meghallgasson a pápa.
Legyünk direkt antik: mivel mindenki utálja a Valentin-napot és a hozzá kapcsolódó konzumálást, mondjuk ki csakazértis, tulajdonképp tök szép dolog egy olyan nap, amikor az emberre még szociális nyomás is nehezedik, hogy ha szeret valakit, akkor mondja sokszor, adjon neki giccses szarokat, amin lehet röhögni, vigye el wellness-be, és dugjon vele egész nap. Ebben én semmi kivetnivalót nem találok.
Magyarországnak valóban szüksége van új, tudatos, felelősségteljes médiumokra. Vagy legalább egy műsorra, összesen. A Cluster One javaslatot tesz, mert különben nem tudjuk, mi menthet meg minket. Van köze a zenéhez is.
Mindenhol megírták már a U2 új lemezéről, hogy egy darab szar, ehhez én nem akarok csatlakozni, hiszen nem hallottam (ahogy az előző kettőt sem), és kedvem se nagyon van; de arra most végre rájöttem, mi a baj a U2-val. Meglepő módon nem a zenében keresendő.
"Mikor először meghallgattam, azt hittem, király lesz, de aztán lófasz" – nyilván valamennyien hallottunk már ilyen és hasonló kijelentéseket zenékről, koncertekről, számokról, irányzatokról, mert úgy általában a világon minden lehet á lófasz. Februárban a Cluster One felfedi, hol van a lófasz a zenében.
Igen, tudom, hogy ezt a Nyers találta ki, de a pofátlanság nem állt épp távol tőlem sem 2008-ban.
Az E Sávok és a Cluster One töretlenül halad a világuralom felé, ezért hogy meg ne ijedjetek ettől, az eheti Final Cute-adag után egy rövid időre szünetet tartunk ebben a projektben. Addig viszont: az egyetlen mód, ahogy sose gondoltad volna, hogy el lehet játszani a 'Gunner's Dream'-et.
Komolyan, eddig a Final Cut negyedik számával, a 'Hero's Return'-nel volt a legtöbb bajunk, hogy hogy tegyük vidámabbá. De az E Sávok ezen is felülemelkedett, és még itt is legalább félsikert aratott.
Anyák napja szép ünnep, tényleg mindenki hívja fel az édesanyját ma és/vagy állítson be egy csokor virággal minimum, mi is ezt tesszük. Viszont ha már az anyáknál tartunk, zenei téren valamire fel kell hívjuk a figyelmeteket ezzel kapcsolatban.
N
em véletlenül nem hallunk mostanában semmit David Gilmourról, a Pink Floyd gitárosáról. Rick Wright halála annyira megviselte, hogy otthagyta Angliát, és Budapestre költözött. Most egy kis boltot vezet a VIII. kerületben.
Valójában nálam inkább az év nője Pink, hiszen az összes előadó közül az ő lemezeit hallgatom a legtöbbet (igen, mindet), de mivel itt hónapra kell lebontani a csajokat, legyen a tavasz közepének nője ő.
És nem azért, mert jönnek a VOLT-ra a nyáron, és ezért tiszteletbeli magyarrá fogadjuk őket (ezzel az erővel a Prodigy már rég magyar). Műveikben eltéveszthetetlen utalásokat tesznek, melyek dekódolásával foglalkozunk mi most.
A múltkor kitaláltam, mi lesz a következő Dan Brown-regény, de ez jobb, és ebben is a katolikus egyház sötét titkaira derül fény. Leleplezésünkben viszont kivételesen nem a pápa világuralmi terveiről hullik le a lepel, hanem arról, mi is történt valójában II. János Pállal, és ennek mi köze a zenéhez. Áldott, békés vasárnapot mindenkinek.
Bevallottan webmásfeles filozófiánk ellenére igenis fontos nekünk a diskurzus és az interaktivitás, úgyhogy vitaindítónak szánt cikkünkben a konstruktív negativizmus eszközével élve megpróbálunk tanácsot adni Gerendai Károlynak az idei szigetes fellépőket illetően. Tessék kooperálni.
Mi történt Nickkel, Briannel, AJ-jel, Howie D-vel és Kevinnel az elmúlt években? Ki nem szarja le?! Lecsúsztak és elhíztak. Na, de ha azt mondom, reinkarnálódtak? Leleplező riportunk következik.
Akárcsak tavaly, a Cluster One most is ott van a Goldenblog Szórakozás kategóriájában, bár néha nem teljesen tudjuk, miért. Szavazni nem lehet, itt majd zsűri dönt, annyit tehettek, hogy bekommentelitek sokan, milyen kurva jó is ez.
A lófasz és a flóver
póver koncepcióinak termékeny
összeeresztésének apropóján (és
semmiképp sem azért, mert mostanság éppen
ilyenek jártak az eszemben) gondolkodtam el azon, mi is vált
mára Janis Joplin és Yoko Ono örököseiből, akik fejüket
egy szál zongorás számok írására
adták. Sokra vitték, és néhányukra talán még ők maguk is büszkék lennének.
Idén farsangra akár öltözhetünk hippinek is, de ne elégedjünk meg pár színes ruhadarab meg békejel magunkra dobálásával.
A punk mindig is azt mondta, hogy nincs jövője semminek, a múlt meg a kiégés terméke. Hogy ötvöződhet ez valami olyan hagyományőrző és tiszteletteljes zenei stílussal, mint a világzene? Az ötven feletti skót énekessel kiegészült kanadai The Real McKenzies bemutatja, hogyan ejtik a skót köznyelvben azt, hogy "echte."
Gorcsev 2008-ban minden eddiginél kevesebbet írt és olvasott, ami kiugrott értelmiségiként várható is volt tőle. Ellenben reaktivált zenészként a befogadói oldalról átriffelte magát az alkotóira, és eltépett néhány gitárhúrt. És E/3-ban beszél, már megint.
A Cluster One csapatának legújabb tagja is rászánta magát, hogy beszámoljon az idei évről zenei szempontból. A kérdés csak az, hogy kerül ide jazz, de még inkább, mit keres itt Jamie Winchester? Hát hová jutunk?