Sosem viccelünk
Úgynevezett "komolyzene" III.
Ebben a részben sokkal rettenetesebb dolgokat fogunk hallgatni, mint eddig - exkluzív kortárs magyar rész, biztonsági öveket bekapcsolni, füldugót betenni!
Úgynevezett "komolyzene" I.
Egy elborzasztóan hosszú sorozatot indítunk most el, amelyben úgynevezett "komolyzene" hallgatására invitáljuk olvasóinkat. Nem kell aggódni, csak és kizárólag a legjobbakat kell meghallgatni.
Vasárnap
A vasárnap a hét legnyomasztóbb napja, amikor még a takarítás is világmegváltó alternatívának tűnik a semmiben ücsörgéshez képest. De komolyan, ha eddig szarul éreztétek magatokat vasárnap, próbáljatok meg takarítani, sokat javít a hangulaton. Persze ettől függetlenül azért szar.
Elvis ott van mindenütt
Mint már úgyis mindenki tudja, Budapesten könnyen lehet, hogy Elvisnek fognak hívni valamit (teret vagy utcát, ilyesmit). Mondanunk se kell, mennyire mérhetetlenül támogatjuk ezt, sőt.
Az égszínkék heregolyó csütörtök
Csütörtökön már oszladoznak a felhők, az ember reggel már úgy ébred, hogy na, holnap már végre büntetlenül lehet inni. Ugye nincs is idegesítőbb, mint amikor délután négykor, egy három órás piálást követően valamelyik kolléga felhív. Hát lássuk, a csütörtöki csendes alapozás hová vezet.
A majomgeci kedd
A kedd talán a hét legnehezebb napja, sok szempontból még a vasárnapnál is keményebb. A köcsög kollégák már életre keltek, és zombi apokalipszisként süvítenek végig a tündérbördön (menedzserek persze áutlukon). Ellenben a barátok még sehol sincsenek, és a hétvégi tivornya is messze jár. Hát lássuk, mit tudunk kihozni ebből.
Hallgassatok magyar szobazenét! - What's In Your Mind? (Hungarian Lo-Fi Vol. 1)
A Cluster One nem balfaszságból marad le mindenről, nálunk kifejezett koncepció a megkésettség, hiszen ki tudna bármi érdekeset mondani bármiről, amiről éppen abban a pillanatban próbál mindenki más érdekeset mondani. Az idő nekünk dolgozik, mi pedig neki; most éppen megpróbáljuk megmutatni ezt az egész hazai szobazene-színteret anélkül, hogy megmagyaráznánk. Letölthető kontent!
Tiltott élvezetek, avagy Nietzsche és a Linkin Park
Ugye-ugye, kinek ne lennének következetesen letagadott, titkon dédelgetett kedvencei ebből-abból a korszakból? Nálam is hasonlóan van ez, leszámítva, hogy a Backstreet Boys-t és a Szomorú Szamurájt ma is bárki előtt büszkén vállalom... Ez az, ami eddig nagyon másképp volt a Linkin Parkkal, míg nemrégiben rá nem jöttem, hogy az LP tulajdonképpen nem más, mint Nietzsche 21. századi magyar hangja. Elmondom, hogyan is.
I prefer motherfucker -- A Zipkomm export punk oldala
Megint nem mondanám, hogy alaposan átvilágítottam a múlt hétvégi Zipkomm Export rendezvényt, viszont bemutattam rajta mindent, ami a konferenciázásban jó, és amin ezt be lehet mutatni, az nem lehet teljesen rossz. Ha lesz még, gyertek el, szóljatok bele, és legyetek ti is rakenrollok. Ha csak ennyi haszna van, már megérte.
Ünnepek, díjak és a rokk
Kossuth-díjat kap Lovasi András, és mi ezt nevünk és arcunk vállalásával is helyeselnénk. Szerencsére nem köcsögöl, hanem öltönyt vesz és elfogadja. Jól is teszi. Szívünkből gratulálunk.
Megmondjuk: Harcsa Vera, jazz, hangszerelés
Megmondjuk, nem mondjuk meg, tudjátok mit, mégis megmondjuk, mi és hogyan a jó egyes zenékben egyes szerzőink szerint, előítéletek nélkül, akár jazzről is. Ha valami olyan, hogy tanítani lehetne, azt lehet, hogy érdemes megmutogatni és leírogatni. Elsőként most Harcsa Vera megint.
Készítsen neked videót a B-oldal?
A B-oldalas srácok barátaink, ezért is ösztönzünk minden zenekart, aki videót vagy koncertvideót akar csinálni, hogy csinálja velük, ők értenek hozzá. Mi nem, nekünk nincs közünk a kultúrához. Úgyhogy hadd ismételjük, amit már elmondtak.
A mocskos idő: mit hagytunk ki (2)
A Cluster One szünetelése alatt is történtek dolgok és hallgattunk zenét, azt hisszük, nem omlott össze a világ. Ezekről mind egyébként gondolkodtunk is, múlt héten már elkezdtük legalább röviden elmondani, mit is, hogy még a kihagyásokból is erényt kovácsolhassunk. Most folytatjuk.
A kibaszott idő: mit hagytunk ki (1)
A Cluster One szünetelése alatt is történtek dolgok és hallgattunk zenét, azt hisszük, nem omlott össze a világ. Ezekről mind egyébként gondolkodtunk is, most legalább röviden elmondjuk, mit is, hogy még a kihagyásokból is erényt kovácsolhassunk.
A (VOLT) fesztivál mint olyan
Sosem voltam még úgy fesztiválon, hogy az elejétől a végéig maradtam, úgy meg pláne nem, hogy sajtósként erről én tudósításban is gondolkodtam volna. Mi a különbség újságíró és zeneblogger közt egy fesztiválon, és milyen így ott lenni?
Úgynevezett "komolyzene" II.
Abszolúte hiánypótló sorozatunk második részében holdfények, gé dúrok, és összekaszabolt rézlemezek szegélyezik nyomorult utunkat. Igen, ez még a sznob gecik szerint is művészet.
Továbbra is hallgassatok magyar szobazenét! VA: Cheap Music (Hungarian Lo-Fi Vol. 2)
Először is: a Cluster One már akkor is támogatta a magyar szobazenét, amikor magyar szobazene még nem is volt, ezért aztán ki tudná hitelesebben megmondani, mint mi, hogy ez jó? Nyilván senki. Most pl. azt mondjuk meg, mivel értünk egyet teljesen.
A rommábaszott szombat
Szombatonként a reggel még értelmetlenebb fogalom, mint bármely másik napon; az ember jó esetben felül, és érzi, hogy él. És sehol a buliarcok az Aszpirinnel, ez rosszabb mindennél. Ahogy Albus is megmondta, vannak rosszabb dolgok a halálnál.
A gézengúz recskabajnok péntek
A péntek a hét egyik legjobb napja, dél körül már világosan látszik, hogy úgysem fog történni lófasz sem, hát takarítani kezdünk, hogy az esti bulin autentikusan szétverhessük a rendet (meg a szimbolikus csendet). I'm gonna get me on the ride up; na hát ez nem sikerült.
A démoni faszharcos szerda
A szerda a hét egyetlen napja, amikor hatékonyan lehet dolgozni. Persze ez egyáltalán nem tántorít el attól, hogy egész nap zenét hallgassak; nézzük hát a következő részt az első-utolsó párokból. A zene persze megint kiütéssel győzött, megint elaludtam a nap végén. Így megy ez.
A kibaszott hétfő
Én egy nagyon zenefüggő ember vagyok, abban a tizenegynéhány órában, amit ébren töltök, gyakorlatilag folyamatosan hallgatok valamit. Érthető módon pár év után a reggel hallgatott első zene, meg a hajnal hallgatott utolsó zene mélyen szimbolikus jelentőségre teszt szert. Kegyetlenül logolom tehát.
Kurvára befutunk: Cluster One-közeli zenekarok 2011-ben
Mit tagadjuk, nem csak nagy a pofánk, és úgy mondjuk meg, hogy mi a jó és rossz zene, hanem mi magunk is kurva jó zenét csinálunk. 2011-ben a Cluster One több saját zenekara is nagy dolgokra készül, vagy már meg is dobta a nagynak a kezdetét. Idén ne csak olvass, hallgass is minket.
Kis zenei strukturalizmus, avagy hallgassunk bátran elektronikát
Nem hisszük, hogy pont a mi feladatunk lenne 2010-ben elektronikus zene hallgatására kapacitálni az olvasókat, sőt, nem is gondoljuk, hogy muszáj. A prekoncepciókat viszont nem szeretjük, úgyhogy megpróbálunk eloszlatni pár közkeletű félreértést.
Egy formátum reneszánsza
Itt van a bakelit, itt van újra. El is mehetnénk a jelenség mellett, de inkább megvizsgáljuk, hogy 'mi van?' és hogy miért úgy van, ahogy van, meg persze szokásunkhoz híven személyeskedünk egy kicsit.
Zenés betegségek, beteges zenék
Hiszen mindenki hallgat beteg zenéket - hogy is ne tennénk, mikor olyan szétcsúszott, kóros, helyenként freudi mélységekbe nyúló dolgainkat mozgatják meg, amiket nem is nagyon adhatnánk ki másképp? Az igazán beteg zenék persze még ezen belül is sokfélék; a szerző összerakta, neki mik is a zenei őrületterápia leghatásosabb kellékei.
Ki ne jöjjön a Szigetre?
Bevallottan webmásfeles filozófiánk ellenére igenis fontos nekünk a diskurzus és az interaktivitás, úgyhogy vitaindítónak szánt cikkünkben a konstruktív negativizmus eszközével élve megpróbálunk tanácsot adni Gerendai Károlynak az idei szigetes fellépőket illetően. Tessék kooperálni.
Kétkedő királylányok, avagy hova tart a Kate Bush-reneszánsz?
Most már tényleg elkerülhetetlen, hogy beszéljünk azokról a fiatal nőkről, akik első blikkre roppant unalmas zenét játszanak rettentően komolyan, miközben az úri közönség se nem táncol, se nem tűnik élvezni, amit néz. És mégis megy a szekér. Azért nem ilyen egyszerű a dolog, úgyhogy megint oknyomozunk.
Unzip me: ZIPKOMM és az atyáskodás
Vannak azok az események és rendezvények, amikről mindenki kirakja a hírt meg a sajtóközleményt, utána meg lófaszt sem ír arról, hogy konkrétan milyen volt. Ennek általában megvan az oka. Hazudnék, ha azt mondanám, a PANKKK által múlt szombaton rendezett Zipkommról mélyreható és alapos beszámolót tudok írni, de azért néhány benyomást igen. Lesz áprilisban is, gyertek.
Gépzene és fröcsögés
Vége a Balaton Soundnak, nyilván nem voltunk ott, még éneklő szakmunkásként sem, így semmilyen értelemben nem tudunk róla beszámolni, de a fesztiválbeszámolók egyébként is unalmasak. Úgyhogy most kipróbálok valami mást.
Michael, Elvis és én
Basszameg, meghalt Michael Jackson. Nem mintha hallgattam volna a zenéjét, vagy nem mintha azt gondolnám, hogy a világ omlik össze, de valami nagyon furcsa tapasztalatot kiváltott belőlem, úgyhogy erről számot adva búcsúzom bensőségesen Michaeltől.
