Gorcsev is már harmadszor van itt, engem meg már ne is számoljunk, de mit csináljunk, ha jó zenéket csinálunk együtt (figyelitek, így kell önbizalmat csinálni). Mivel láthatólag tetszett nektek a 'Diamonds and Gold', amit még hónap elején csináltunk, most itt egy másik Tom Waits. Nem is akármilyen.

Nem megy itt minden úgy, ahogyan én azt gondolom, de hát az sem megy, hogy az amatőr zenészektől kérünk feldolgozásokat, ők küldenek, mi meg kirakjuk. Úgyhogy most még egy tőlem, aztán a többi néma csend, és szégyellje magát mindenki, aki nem küldött zenét.

Ha nem küldtök gyorsan sok jó feldolgozást, kénytelenek leszünk a tartalékokhoz nyúlni: így hétfőre húzónak megint egy régi Pale Blue Eyes, nem azért, mert, hanem azért, mert jó. De tényleg.

Bizony, de még milyen komolyan. Akárki is írta végső soron a Dr. Bubó zenéjét (asszem nemrégiben ez is előkerült, mint nagy lenyúlt zene), kétségtelen, hogy Magyarországon csak az extrém fiatal vagy az extrém öreg korosztály nem ismeri ezt a főcímdalt. Úgyhogy a feldolgozása is tökéletesen releváns.

Akkor most vasárnapra ismét egy egyszemélyes elektronikus otthonzenélős produktum, ezúttal rockzenéből (vagy valami olyasmiből) átgyúrva; és már a második esetből láthatjuk, hogy az egyszemélyes elektronikus dolgok nevében rendszerint benne van a 'Projekt' szó. Holnap viszont Vad Fruttik.

Még se elektronika, se filmzene nem volt, ezért ma mind a kettőt pótoljuk: a Nebula Project Midnight Express-feldolgozása ismét a 80-as évek szintizenéihez repít vissza, viszont kicsit korszerűsíti is.

Na jó, tényleg kimaradt 6-a, de most pótoljuk, visszadátumozva, a történelemhamisításnak úgyis erős hagyományai vannak nálunk. Cserébe megint valami egyszerű és ütős az Ice Cream Mentől (vagy I Scream Mentől?).

Mai sötét kérdésünk: vajon mi lesz a trip hopból, ha a progmetálosok dolgozzák fel?

A két zenekar már nem létezik, a város még megvan; Bajának is volt országos hírű bandája, akiket két évtizeddel később a helyi erők interpretáltak. A Gyökkettő Fórumot játszik.