
Lassan egy éve, hogy utoljára értekeztünk az akkor még relatíve új húsnak számító, megreformált Petőfi viselt dolgairól. Azóta sok víz lefolyt az alterkocsmák piszoárjain, úgyhogy az ugrásszerűen megnövekedett olvasottság és a pofátlan önreklámozás apropóján újra elővesszük a témát. Van miről beszélni.
Talán magánál a koncertnél is érdekesebb volt az évtizedek óta krónikus identitás-zavarral küzdő magyar zenei zsurnalisztika reakciója a minden kétséget kizáróan sikeres produkcióra. Megvártuk, amíg mások megírják a magukét, hogy Chris Martinék helyett a szakmát recenzálhassuk.
Előre is elmondanánk, hogy nem fogunk unalmas Megasztár-anyázásba és kifigurázásba kezdeni, mert az egyrészt felesleges, másrészt mások nálunk annyival ostobábban is tudják csinálni, hogy az sokkal szórakoztatóbb. Épp arról akarunk néhány mondatban, miért nem érdemes így hozzáállni, mellékesen előfordul néhány gondolat a tehetségről, a szórakoztatásról, ilyesmiről.

Ezúttal azon morfondírozunk, mi lett volna, ha ez a kedves kis hölgy -- jelen írásunk főszereplője -- kicsivel kevesebbet pepecsel második lemezének elkészítésével. Igaz, minden relatív. De mennyit is pepecselt valójában? Kiderül.
Nyilván nem véletlenül álmodtam azt ma, hogy a PeCsában tegnap és ma Tom Waits-koncert lesz: annyira be vagyok izgulva a lehetséges nyári európai turné, az új lemez, meg persze a világ leghülyébb sajtótájékoztatója nyomán. De hát az vesse az első követ, akit nem hoz teljes izgalomba, hogy a világ jelenlegi talán legjobb, legeredetibb zenésze megint Európába jön.
Ha bárkinek nem lett volna tiszta, ma április elseje volt, és mint mindenki, ilyenkor mi is át akartunk baszni embereket. Reméljük, a délelőtti hülyeségekkel legalább néhány olvasót sikerült.
Éles kifakadás a Kaukázus debütlemezének apropóján, illetve a magyar zenei élet problémáinak boncolgatása. Szubjektív.
Kurvára unod már a nagyképű rasztákat és a kockásnadrágos művészlányokat? Szerinted nincs is olyan, hogy "igényes funky"? Mi veled vagyunk.
Kant után nincs szabadság. Szőkehajú kurvák kibaszott jazzt orgonálnak füstös kocsmákban. Rettenetes.

Waters valószínűleg az Animals környékén borult ki végleg. A Roger Waters életművét cincáló sorozat újabb epizódja.

Az In Rainbows második lemezének egy száma kapcsán kiderül, egyetlen dalból is milyen átfogó összefüggésekre lehet rávilágítani. Tudd meg, melyik a két hallgatható U2-lemez.
A srác a szomszédból bölcs öregember lett; a Főnök, az egyik legfontosabb amerikai nemzedéki ikon, még mindig hatással van ránk.
A Hangfoglalás mint 'szakmai börze', mint 'ingyenes minifesztivál' rendkívül szimpatikus nekem; mint 'legális zenebeszerzés melletti kampány' már kevésbé, de ez mindegy. Megnéztük a Symában a hangszer- és hang/színpadtechnika kiállítást, és most arról, hogy jó volt, holnap még menjetek ki, ha tehetitek.
Vége a találgatásnak: a Pink Floyd legnagyobb sikereket elérő, legendás formációja már soha nem állhat össze. Rick Wright 65 éves volt.
A Cluster One kezdettől fogva híve a pofátlan kommercializmusnak (már amennyiben ebbe belefér az obszcenitás, de szerintem erre igenis van kereslet), ezért idén ott vagyunk a Goldenblogon is. Mivel nincs közünk a kultúrához, ezért a Szórakozás kategóriában. Szavazz te is.

A ClusterOne minden munkatársa tökéletesen tisztában van leírt szavainak súlyával (külön mérlegünk is van hozzá), így a nyilvánvaló szellemi fölény állandó érzékeltetése mellett ezentúl a népművelésre is szeretnénk némi hangsúlyt fektetni. Feltűrt ingujjban merülünk könyékig a zenetörténet évtizedek alatt felhalmozott, édes-bűzös szemetében.
Valami baj lehet velünk, csak 4 hónapnyi működés után kaptunk először hate mail-t, bár mondjuk kicsit anyázós linkek már voltak. Ezt mi sikernek könyveljük el, viszont rámutat arra, hogy a Cluster One sehol sem artikulálta még, mit is céloz meg: ennek kapcsán (is) rövid mission statement arról, mit akar és mit nem akar Magyarország egyetlen obszcén zenei portálja. Többször nem mondjuk el.

A Szerző gyors egymásutánban belekóstolt egy minimáltechno -illetve egy őszinte, kőkemény hárdrokk-buli hangulatába, majd (nem is annyira) meglepő következtetésre jutott. Moralizálás és parttalan filozofálgatás az elektronikus tánczenét övező sztereotípiák kapcsán.
Az Icky Thump megérdemelt sikere után az idei, ötvenedik Grammy-gálán kicsit megmutatjuk, kik adják manapság a fejüket White Stripes és/vagy Raconteurs dalok feldolgozására, ezt hogyan, miért, és főleg milyen minőségben teszik.
A Dizájn Pumpán az elmúlt hét során naponta megtekinthető volt egy-egy jól megválasztott karácsonyi aláfestőzene. Némi magyarázat szükséges az ünnepi zenehallgatáshoz, annak tudatában, hogy szilveszterre egyáltalán nem így kell: a szeretet ünnepének reflexív, elgondolkodó zenéi helyt kell adjanak a bebaszós-bedrogozós-dugós zenéknek.

Hiába toporzékol kicsi Teddy felháborodottan a Heti Hetesben, a Petőfi Rádió műsorpolitikájának totális reformja--úgy néz ki--a vártnál is nagyobb sikerrel járt. Még akkor is, ha közben elkeserítő kórképet szolgáltat a mai magyar zenei társadalom abszolút fogalomzavaráról. De ne legyünk telhetetlenek.

Ha híroldal lennénk, tőlünk tudnátok meg, dehát nem vagyunk. Az ATP-n elhangzott új Portishead-számok kapcsán viszont még itt is beszélünk arról, hogy Beth Gibbons újra üt.
Bármennyire is szeretjük Roger Waters-t, aki rockoperát ír a francia forradalomról, az megérdemli életművének lemezenkénti szétcikkezését. Intro.