Dobom a labdát (Jim Noir: Jim Noir)
"If you don't give my football back/I'm gonna get my dad on you" -- szólt a dal, a ClusterOne pedig nem játssza a gonosz szomszéd szerepét és szépen visszadobja a focilabdát a kisfiúnak, aki második lemezével eleve lehetetlen küldetést próbál sikerrel abszolválni.
Túl könnyű, túl egyszerű (Black Kids: Partie Traumatic)
Górcső alá vettük a pofátlanul fiatal floridai üdvöskék debütlemezét, hogy bebizonyítsuk: ahol hype van, ott mindig bűzlik valami. Egye meg a fene azt a gyanakvó fajtánkat; világraszóló svindli helyett egy perfekt poplemezt találtunk, mégsincs kedvünk a plafonig ugrálni örömünkben. És mi a helyzet a két kiskutyával?
Na milyen volt Afrika? (Balaton Sound)
A Cluster One Zamárdiban: beszámoló egy meglehetősen drága nyaralásról. A Szerző saját cinizmusának csapdájába esik, megkérdőjelezi önnön szakmai elkötelezettségét, de azért nincs lelkiismeret-furdalása. A sör nagyon drága, a fellépők nem mindig lépnek fel, viszont az egész annyira szép, hogy nem is tudunk igazán haragudni.
Cluster One a Goldenblogon: szavazzatok
A Cluster One kezdettől fogva híve a pofátlan kommercializmusnak (már amennyiben ebbe belefér az obszcenitás, de szerintem erre igenis van kereslet), ezért idén ott vagyunk a Goldenblogon is. Mivel nincs közünk a kultúrához, ezért a Szórakozás kategóriában. Szavazz te is.
No Way, No Way: Avril Lavigne rövidített koncertje
Eredetileg BWG-t akartuk küldeni egyedül a tegnapi Avril Lavigne-koncertre, de végül csatlakoztunk hozzá a csajommal; lehet, hogy mégis hagyni kellett volna egyedül menni, akkor csak ő ázott volna szarrá. Így viszont koncertbeszámoló egy BWG-vel folytatott beszélgetés formájában.
Lebukott Nick Cave, igazából magyar
Akiket nem rettentett el a Vándormadarak c. film megtekintésétől az, hogy a természetről szól, nyilván éreztek valamiféle inkoherenciát a végefőcím alatt. Ugyan hogy kerül ide Nick Cave hangja? Megoldottuk.
Mind megöregszünk (Fesztiválajánló vol. 4. - Sziget)
Az idei nyár hazai fesztiválkínálatát bemutató sorozatunk negyedik részében minden magyar popkulturális összeröffenés nagytestvére, a Sziget kerül sorra. Bár kicsit még mindig sárga és savanyú, de a miénk, úgyhogy szeretjük, ráadásul kiváló aprópójául szolgálhat egy kis keserédes nosztalgiának. Viszont nagyon drága.
Talpalatnyi Zöld (Fesztiválajánló vol. 3. - SZIN)
Mindenki tudja, hogy Szeged a Napfény Városa, és kis hazánkban ott a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó raszta egyetemisták száma, ráadásul a sör meg a VBK is meglehetősen olcsó. És már jó régóta van neki saját, különbejáratú fesztiválja is. Bizony.
Nick Cave vs. the fine people of Budapest
Nem vagyok olyan, aki kijön egy koncertről, még ki sem józanodik, és már írja is meg a tutit. Mint lemezek esetében, jó egy kicsit gondolkozni rajta, még akkor is, ha könnyű nagy szavakkal dobálózni, és hát úgyis kurvára egyértelmű, hogy Nick Cave és a Bad Seeds kurva jó élőben. Úgyhogy most két napi ülepedés után szubjektív, pank beszámoló.
PEHDTSCKJMBA [peskhajamba]--UPDATED
Nyilván nem véletlenül álmodtam azt ma, hogy a PeCsában tegnap és ma Tom Waits-koncert lesz: annyira be vagyok izgulva a lehetséges nyári európai turné, az új lemez, meg persze a világ leghülyébb sajtótájékoztatója nyomán. De hát az vesse az első követ, akit nem hoz teljes izgalomba, hogy a világ jelenlegi talán legjobb, legeredetibb zenésze megint Európába jön.
Rejtett Rakenroll (The Vines: Melodia)
Van egy srác, legyen a neve mondjuk Craig Nicholls. Áltsulis matekfüzetének hátoldalán gyöngybetűkkel díszelegnek a "Nirvana" és a "Beatles" szavak. Csinál egy bandát a haverokkal, ami -- döbbenet -- éppen erre a két zenekarra hasonlít a legjobban. Eddig a pontig valószínűleg sokan magukra ismerhetnek a leírásból, csak annyi a tré, hogy a Vines tényleg megcsinálta a nagy dobást. Pech.
Jamie, a robot
Nem is csak arról van szó, hogy Jamie Winchester zenéje mennyire szar (ez most mellékes, még ha így is van), hanem arról, hogy közeleg a technokrácia, mikor már az énekesek is élő szövet ki tudja, milyen vázon. Mert Jamie nyilván azért mosolyog mindig ugyanúgy, mert, és azért ír mindig ugyanolyan számokat, mert. Szerteágazó összeesküvés a magyar zenében.
Megy valahová: Coldplay 2008, Viva La Vida or Death and All His Friends
Igen, a Coldplay tényleg kurvára elszállt magától, ezt senki nem vitatja. Ugyanakkor addig teljesen felesleges ezt a szemükre hányni, amíg a Viva La Vida-hoz hasonló albumokat hoznak össze. Attól, mert sznob és híres, még lehet jó, ugyebár.
Lemmy és a vérvizsgálat
A nyári fesztiválokról való beszámolások közti holtidőben a Cluster One vicclappá válik, most pl. Motörhead Lemmy egy tréfás (és természetesen 100 %-ban igaz) történetét meséljük el, okuljon mindenki, és jegyezze meg, így kell kinézni 62 évesen.
Szex, drogok, Wikipédia - Part 2: Vashti Bunyan
Ezúttal azon morfondírozunk, mi lett volna, ha ez a kedves kis hölgy -- jelen írásunk főszereplője -- kicsivel kevesebbet pepecsel második lemezének elkészítésével. Igaz, minden relatív. De mennyit is pepecselt valójában? Kiderül.
Szex, drogok, Wikipédia - Part 1: Don't You (Forget About Me)
A ClusterOne minden munkatársa tökéletesen tisztában van leírt szavainak súlyával (külön mérlegünk is van hozzá), így a nyilvánvaló szellemi fölény állandó érzékeltetése mellett ezentúl a népművelésre is szeretnénk némi hangsúlyt fektetni. Feltűrt ingujjban merülünk könyékig a zenetörténet évtizedek alatt felhalmozott, édes-bűzös szemetében.
A legjobb választás - A "Violet Hill" az új Coldplay single
A nagyon érdekes című új Coldplay lemezről vesszük górcső alá az első single-t, amit hallgatva azért sóhajtunk, bár ilyen lenne az egész 2008-as visszatérés.
Ahová 15 éve nem jutottam el (Fesztiválajánló vol. 2. - VOLT fesztivál)
'93-ban a legelső VOLT fesztiválra látogattam először Sopronba; pontosabban voltam én már előtte is ott, és igazából nem is a fesztivál miatt mentem, de ha már arra jártam, akkor megnéztem, és amennyire emlékszem rá, jó volt. Sopron szép hely, az élő zene jó dolog, menjetek el helyettem is. Az idén 16. alkalommal.
...csak sok a köcsög (Fesztiválajánló vol. 1 - BalatonSound)
A ClusterOne művészileg annyira előremutató és formabontó, hogy nyilvánvalóan egyetlen munkatársunknak sincs esélye sajtóakkreditációt kapni a rangosabb nyári fesztiválokra, mi viszont jól kicseszünk a világgal, mert ott leszünk. Pénzért. És ha már megyünk, hát be is harangozzunk, ahogy azt ilyenkor illik. Első rész.
Zajártalmatlanság (Fuck Buttons: Street Horrrsing)
Egy lemez, aminek a végighallgatásához kötélidegzet kell, persze csak ha odafigyelünk. De kell-e egyáltalán odafigyelni a Fuck Buttons lemezére? A Szerző megpróbálta, nem mindig sikerült.
