Egyáltalán nem akarok végletekbe esni, és kiröhögni az Einstürzende majd' 30 éves heroikus erőfeszítését, mellyel a zenehallgatók művészetfelfogását feszegeti, és harcol valami olyanért, ami tartható és dícséretes. De hazudni sem akarok, és azt mondani, hogy ez valami fogyaszthatót eredményez. Koncerten sem.
A Sárga Zsiguli pöccre indul. Kanyarokban ugyan kicsit bizonytalan, és nem bírja a hosszabb utakat, de határozottan jó érzés benne ülni. Ablakot le, könyököt ki: megnéztük a Vad Fruttikat élőben. Interjú nemsokára.

Most már aztán tényleg, ma este egy olyan lemez a Popművészetben, amit nagyon jó ismerni. Elég kevés az olyan lemez, amire az ember minden körülmények közt jó szívvel tudja mondani, hogy beletenné minden idők 10-20-50 legjobbja közé, de a Transformer biztosan ilyen. Várj, újrakezdem, minden cikk így kezdődik a Transformerről.

Úgy ítéltük meg, a Deerhunter agyba-főbe dicsért lemezének értékelésére egyes-egyedül művészeti szaktanácsadónk, hf Buthu Wuthu Geyhdeyh alkalmas: ennyire művészi lemezhez csak az szólhat értelmesen hozzá, akinek élete különben is a művészet körül forog. Nagy nehezen meggyőztük, hogy rövid időre hagyjon fel a regényírással, amivel mostanában foglalkozik, és nyilatkoztasson ki. Nagy meglepetésünkre megtette.

Legyen bár ezernyi bajunk a mai magyar tömegközlekedésssel, mégis meg kell emelnünk a kalapunkat a Volán új kezdeményezése előtt, melynek lényege az indokolatlanul hosszú és egysíkú utazás elviselhetőbbé tétele, popzenei ikonok szerepeltetésével.
A ClusterOne tudósítója végül mégis eljutott tegnap este a szegedi NEO-koncertre, amiért hálás köszönetet rebeg minden illetékesnek. Most összegzi benyomásait.

Hozzászokhattunk már az emberi jogi aktivista zenészekhez: Sir Bob Geldof, Bono, Chris Martin, és a széndioxid-kibocsátás ellen kampányoló Thom Yorke után Sean Paul is részesülhet kitüntetésben.
Csak reméltük, hogy elkerülhető lesz: az új felállású Nightwish vad indulatokat váltott ki Tarja Turunen-ből. Szomorú hírek az északi metálzene világából.

A Szerző gyors egymásutánban belekóstolt egy minimáltechno -illetve egy őszinte, kőkemény hárdrokk-buli hangulatába, majd (nem is annyira) meglepő következtetésre jutott. Moralizálás és parttalan filozofálgatás az elektronikus tánczenét övező sztereotípiák kapcsán.
Sok mindenért tehető felelőssé és ezért sok irányból támadható is a BKV, meg is teszik ezt helyettünk mindenféle erre szakosodott pártok és szervezetek dícséretesen. Mindenesetre egyikük sem szól a zenehallgató utazóközönség szívéből, így most a zenehallgatók nevében mi is közzétesszük a BKV-val szembeni követeléseinket.

Már két hónapja hallgatom a ma esti A38-as koncertre készülve az új Einstürzende-lemezt, és röviden csak annyit tudok mondani: az Einstürzendét nézni kell, hallgatni szinte fölösleges.

Minden zenei blogok nagytestvére, a Pitchfork mostanában indította útjára internetes tévéadóját, a debütálás apropóján pedig rögtön egy aprócska gyönszemmel örvendeztette meg a látogatókat; a Pixies 2004-es újraegyesülését követő turnét feldolgozó dokumentumfilmből semmi fontos nem derül ki, de ez nem is baj.
Valami baj lehet velünk, csak 4 hónapnyi működés után kaptunk először hate mail-t, bár mondjuk kicsit anyázós linkek már voltak. Ezt mi sikernek könyveljük el, viszont rámutat arra, hogy a Cluster One sehol sem artikulálta még, mit is céloz meg: ennek kapcsán (is) rövid mission statement arról, mit akar és mit nem akar Magyarország egyetlen obszcén zenei portálja. Többször nem mondjuk el.

Lehet a trágya hangzás tudatos művészi koncepció? Kellenek még egyáltalán jó dalok a befutáshoz? Miért fizet valaki stúdióidőt, ha ugyanazt akár egy szigeteletlen pincében is felvehetné? Választ keresünk.
Ha bárkinek nem lett volna tiszta, ma április elseje volt, és mint mindenki, ilyenkor mi is át akartunk baszni embereket. Reméljük, a délelőtti hülyeségekkel legalább néhány olvasót sikerült.

Amióta Axl Rose úgy döntött, hogy eleget keresett és ideje meghízni, eltűnt a toplistákról az igazi szakadtseggű cali 'fuckin' forniai rock'n'roll. Vannak persze mutációk és formációk, mint a Velvet Revolver, de olyan ez, mint az exfeleség új ruhája -- engem már nem érint meg.
A kiégett rokkerek zászlóvivője, a zseniális Billy bácsi újra hallatt magáról, és mint mindig, most is (majdnem) aktuálisan.
Nemrég még a New Order feloszlásáról szóló, zenekari tagok által is megerősített híreken csámcsoghattunk, most pedig Bernard Sumner derült égből villámcsapásként bejelentette: újraélesztik minden idők egyik legfontosabb kult-zenekarát, a Joy Division-t. Na és ki lesz az énekes?
Mivelhogy a mjúzik biznisznek szabályai vannak, kemény szabályok, amiket talán a Radiohead kezdett feszegetni tavaly az In Rainbows netes kiadásával. Az ötlet nyilván szimpatikus volt a detroiti (illetve mostmár nashville-i) supergroupnak, a Raconteurs-nek is, mikor az új lemez piacra dobását fontolgatták... Kritikánk az új Raconteurs lemezről.
Egyik újévi fogadalmam, hogy 2008-ban jóval több koncertre megyek el, mint eddig bármikor. Ennek jegyében is mentem le múlt héten az A38-ra megnézni Magyarország egyik legképtelenebb nevű zenekarát, vegyes eredményekkel. Összességében meglehetősen jól szórakoztam, de azt tanácsolom, sörözzetek addig kint, amíg a 'Nekem senkim sincsen' el nem hangzik. Utána lesz jó.