
Volt egy koncert Blackpool-ban, 2004 elején. A Piros Műanyag Gitár ott volt. Most mesél róla, mert megérdemlitek.

Mint kéthetente pénteken, ma is Popművészet a Fúzióban. Ezúttal kicsit hosszabban arról, miért kell feltétlenül hallgatnia mindenkinek ma este.
Félig berúgva készült spontán interjúink hagyományát hivatott megalapozni Danny Cavanagh-hal folytatott beszélgetésünk -- azért csak most hozzuk nyilvánosságra, mert mostanra Danny már biztosan elhagyta az országot és nem tud panaszkodni. Direkt nem az Anathemáról kérdeztük, viszont kiderül, hogy a művészetről kábé úgy gondolkodik, mint T.S. Eliot.

És kérdés, hogy lesz-e egyáltalán konkurenciája az év végi elszámolásnál. Pedig még csak január van. Talán kicsit elhamarkodott kijelentés volt "kevesebb nagy durranást" prognosztizálni 2008-ra.
Kurvára unod már a nagyképű rasztákat és a kockásnadrágos művészlányokat? Szerinted nincs is olyan, hogy "igényes funky"? Mi veled vagyunk.

Bár a Ninja Tune üdvöskéjének legújabb lemeze nem idén, hanem már 2007-ben megjelent, ide csak most jutott el (köszönet érte Mesterházy Ákosnak...) és ha már ennyire jóra sikeredett, hát ejtenék is róla néhány szót.
Bár 2008-ban előreláthatólag kevesebb nagy durranásra számíthatunk albumszinten, mint tavaly, mégis mindenki tudja, hogy az ilyen évek szolgáltatják az igazi csemegéket. Rögtön kettőt is -már ha ez a két csaj ott folytatja, ahol abbahagyta. Vagy egészen máshol...?
A fekete-fehér-piros duóról szóló eposzunk első része, tudjátok meg ti is miért zongorázik Jack White, mikor gitározni sokkal jobban tud!

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy olyan koncertről fogok tudósítani, amelyen fizikai értelemben nem is vettem részt. Úgy látszik, a Radiohead nem elégszik meg a már most legendássá vált 'pay what you want'-albumletöltögetős okossággal, a világhírű oxfordi kvartett ma hajnalban--angol idő szerint pontban éjfélkor--kvázi lemezbemutató koncertet sugárzott a rajongóknak szerte a világon.
A Dizájn Pumpán az elmúlt hét során naponta megtekinthető volt egy-egy jól megválasztott karácsonyi aláfestőzene. Némi magyarázat szükséges az ünnepi zenehallgatáshoz, annak tudatában, hogy szilveszterre egyáltalán nem így kell: a szeretet ünnepének reflexív, elgondolkodó zenéi helyt kell adjanak a bebaszós-bedrogozós-dugós zenéknek.
Igen, már mindannyian nagyon várjuk az új Nick Cave & The Bad Seeds lemezt, ráadásul a címadó dal klipjében egy jókora bajuszt is láthatunk.

Mint kéthetente pénteken, ma is Popművészet a Fúzióban. Ezúttal kicsit hosszabban arról, miért kell feltétlenül hallgatnia mindenkinek ma este.
Hobo-integráció. Mire gondolsz, mikor iszol?
Kurvára unod már a nagyképű rasztákat és a kockásnadrágos művészlányokat? Szerinted nincs is olyan, hogy "igényes funky"? Mi veled vagyunk.
Informatikus lévén nekem mindig nagyon necces a farsangi bál. Ideje, hogy viccessé tegyük.
Az Anathema oszlopos tagja ezúttal egyszemélyes hadseregként érkezett, hogy megmutassa mire is képes egy hang, egy zongora, egy gitár és egy jó effektpad. Hát nem semmi, amire képes.
A Cluster One szerkesztője, Lamorak újra a Fúzióban beszélget Lou Reedről. Hallgassátok!
Szupertitkos és tentatív még a projekt, mely szándéka szerint újabb műfajban zárkóztatja fel a magyar filmgyártást az amerikai mellé. Értesüléseink szerint fiatal művészek lelkes csapata kezdett dolgozni az első magyar zombifilm létrehozásán, aminek persze a zenéhez is van köze.
Az mindenki számára evidens kellett legyen eddig is, hogy a Foo Fighter funkciója leginkább annak bizonyítása, hogy a Nirvanában mindenki őrült volt. De nem addig a! Autentikus történetünk arról, hogyan tette el láb alól Dave Grohl Kurtot, csak aztán Kurtné keresztülhúzta a számítását.
Folytatódik a SZAR, így szilveszter környékén stílusosan egy durván szétivott arcú, már halott sztárral, akibe 2007-ben valahogy mindenhol beleütköztem.