Ben Gibbard
Tervek, kódok és kulcsok (Death Cab for Cutie: Codes & Keys)
Egyáltalán nem könnyű feladat egy az ember elmúlt két-három évét igencsak markánsan meghatározó zenekar új anyagáról elfogultság nélkül írni; aztán - kis gondolkodás után - az ember rájön, hogy tulajdonképpen nem is kell: bevallottan elfogulatlanság mentes meglátások jönnek a még mindig szép zenét játszó ronda zenekar, a Death Cab for Cutie napokban megjelent új lemezéről.
Zenés betegségek, beteges zenék
Hiszen mindenki hallgat beteg zenéket - hogy is ne tennénk, mikor olyan szétcsúszott, kóros, helyenként freudi mélységekbe nyúló dolgainkat mozgatják meg, amiket nem is nagyon adhatnánk ki másképp? Az igazán beteg zenék persze még ezen belül is sokfélék; a szerző összerakta, neki mik is a zenei őrületterápia leghatásosabb kellékei.
Elektronika-e vagy?
Mert ugye nem hallgattam én mindig elektronikát (Scooter nem számít!). Volt, hogy direkt, önérzetesen, agresszíven és pro-rakkendroll nem hallgattam, később simán azért, mert nem mozdított bennem semmit. Zenei műveltségem várfalainak foltozgatása közben azonban lépten-nyomon belebotlok, ahogy tettem nemrég a méltán hírhedt Postal Service-szel is. Azóta agresszíven hallgatok elektronikát.
Szar-e, ha szép? (Death Cab For Cutie: Plans)
Hiszen mi tagadás, a harapós,
szerződésektől és koncertektől beállt zenei
menedzserek korában a 'szép zene' kifejezése és
kategóriája igencsak vesztett régi hiteléből,
amivel e helyről is egy mindenképpen értékes
ellenpéldával szeretnék vitatkozni: önnön
megingott hitemet adta vissza a Death Cab For Cutie, legfőképp
2005-ös szép zenéjük, a Plans.
