A Cluster One sosem épp a szakértő és korrekt lemezkritikákról volt ismert, és ez továbbra is így lesz, sőt. Megvan a véleményünk a zenekritika majdnem minden formájáról, ezért idén teljesen új formákat is fejlesztünk nektek, úgy talán kicsit kevésbé tűnik komolynak.
Mit tagadjuk, nem csak nagy a pofánk, és úgy mondjuk meg, hogy mi a jó és rossz zene, hanem mi magunk is kurva jó zenét csinálunk. 2011-ben a Cluster One több saját zenekara is nagy dolgokra készül, vagy már meg is dobta a nagynak a kezdetét. Idén ne csak olvass, hallgass is minket.
A csíkos pulóveres festőcsajok és barkós természetfotósok skót kedvencei négy év után jelentkeznek új lemezzel, amit ugyanúgy Tony Hoffer producerrel rögzítettek, ahogy a legutóbbi, The Life Pursuit című albumot. Látszólag semmi sem változott tehát, ám a végeredmény sajnos meg sem közelíti az előző kiadvány színvonalát, sőt, a konzekvensen erős életmű által támasztott követelményeknek sem felel meg. Norah Jones lenne a hibás?
Miközben a szomszédos országokban gombamód szaporodnak a hipertrendi, aktuális előadók első- és másodvonalát felvonultató fesztiválok, a hazai programszervezés dojenjei továbbra is vígan dagonyáznak az ezredforduló posványában. Faithless a Szigeten? Air a VOLT-on? Jamiroquai a Balaton Soundon? Szegeden legalább nem szarral gurítanak.
Most már nem csak az iwiwen, a MySpace-en és a Facebookon követheted a Cluster One-t, hanem Twitteren is. Hát nem kurva jó? Gyorsan follow-old az obszcén nyulat!
Igen, tudom, hogy ezt a Nyers találta ki, de a pofátlanság nem állt épp távol tőlem sem 2008-ban.
A Cluster One csapatának legújabb tagja is rászánta magát, hogy beszámoljon az idei évről zenei szempontból. A kérdés csak az, hogy kerül ide jazz, de még inkább, mit keres itt Jamie Winchester? Hát hová jutunk?
Mit csinált azazello, ha éppen nem felbőszült Maiden-fanok fenyegető leveleit olvasta? Évösszegző sorozatunk első része.
A Cluster One nem balfaszságból marad le mindenről, nálunk kifejezett koncepció a megkésettség, hiszen ki tudna bármi érdekeset mondani bármiről, amiről éppen abban a pillanatban próbál mindenki más érdekeset mondani. Az idő nekünk dolgozik, mi pedig neki; most éppen megpróbáljuk megmutatni ezt az egész hazai szobazene-színteret anélkül, hogy megmagyaráznánk. Letölthető kontent!
Unalmas lenne újra mentegetőzéssel kezdeni, a vak is látja, hogy megint nem írunk, szóval be lehet fogni. Az Egyik Szerző sebtiben összekopipésztel egy listát, majd előrelátóan kellemes ünnepeket kíván.
Nem írunk, na. Nincs mit tagadni; a szerencsésebbek dugnak, a kevésbé szerencsések isznak, a legnagyobb lúzerek pedig dolgoznak, hogy legalább a kurvákat meg a piát ki tudják fizetni. Mivel az elmúlt hat hónap még a szokásosnál is kevesebb tradicionális lemezkritikát hozott, megpróbáljuk kicsit behozni a lemaradást. Hajtás után az elmúlt hat hónap legjobbjai.
Nem hisszük, hogy pont a mi feladatunk lenne 2010-ben elektronikus zene hallgatására kapacitálni az olvasókat, sőt, nem is gondoljuk, hogy muszáj. A prekoncepciókat viszont nem szeretjük, úgyhogy megpróbálunk eloszlatni pár közkeletű félreértést.
Feltörekvő magyar rockzenekarok! Nyílt levélben fordulunk hozzátok a művészet nevében. Ha nem féltek megmérettetni, avagy egy obszcén jobb csapottba belerohanni, küldjétek el nekünk anyagotokat, és mi majd elmondjuk, hogy miért szeretjük, vagy miért utáljuk.
Gorcsev 2008-ban minden eddiginél kevesebbet írt és olvasott, ami kiugrott értelmiségiként várható is volt tőle. Ellenben reaktivált zenészként a befogadói oldalról átriffelte magát az alkotóira, és eltépett néhány gitárhúrt. És E/3-ban beszél, már megint.
Dacára a Cluster formabontó, végletekig szélsőséges tevékenységének, azért mi sem akarunk kimaradni a decemberi listaőrületből. Persze nem is mi lennénk, ha pont úgy csinálnánk, ahogy mások. Élménybeszámoló.