Mint már úgyis mindenki tudja, Budapesten könnyen lehet, hogy Elvisnek fognak hívni valamit (teret vagy utcát, ilyesmit). Mondanunk se kell, mennyire mérhetetlenül támogatjuk ezt, sőt.
Rónai András barátunk, aki olvas Cluster One-t, a Quarton már megírta, miért iszonyú szar a fiatal kortárs szépírók nevével fémjelzett Hasítás c. kötet, na ezért nem olvasok én fiatal kortárs szépírókat, de egyáltalán. Úgy gondoltunk, mi leginkább úgy adhatunk hozzá a recepcióhoz, hogy közzétesszük két szerzőnk korábban ugyan már megjelent, de vicces saját rocknovelláját.
Logikusnak tűnik, hogy egy (ráadásul halott) vén fasz lemezéről egy másik (ráadásul fiktív) vén fasz írjon kritikát, mégsem mi találtuk ki: az öreg fiktív L. Cohen maga keresett meg bennünket, hogy megoszthassa Johnny Cash utolsó lemezéről támadt melankolikus gondolatait.