A kortárs rockzene két üdvöskéje egy 2009-es lemez zárásaként egy iskolás, hatnyolcados blues-alapra azt énekli, hogy lesz-e elég víz, et cetera. Itt sokak számára biztos véget is ér a történet, de mi azért szeretünk tovább menni.
Őszintén mondom, kezd komolyan idegesíteni a tempó, amit Jack White egymagában diktál a rockzene biznisznek úgy 2005 óta: a White Stripes Get Behind Me Satan-ja óta ugyanis nem múlt el év, hogy ez a nagyorrú, sápadt detroiti figura ne adott volna ki legalább egy lemezt - egész pontosan 5 év alatt 6 lemezt 3 zenekarral. A legaktuálisabbat harangozza be az új Dead Weather videó, a 'Die By the Drop'.
Ha magadra valamit is adó zenei portál vagy, akkor egész biztosan publikáltál legalább egy nyúlfarknyi, leheletnyi szarkazmussal árnyalt cikket most tavasszal, amikor Jack White kijött harmadik zenekarával, a The Dead Weather-rel. Mi magunk is szóltunk róla anno, most szólunk róla a megjelent lemez kapcsán is – egy kicsit máshogy.
Kis szünet után visszatér az E Sávok vidám Pink Floyd-feldolgozás projektje, a Final Cute. Sajnos csak két hétig, utána folytatódik a nyári szünet; de jövő áprilisig, amikor jön Roger, biztos kész lesz. Mára igazi ínyencség.
Az It Might Get Loud nevezetű, egyedülálló dokumentumfilmnek álcázott gitárorgiát sokan legalább annyira várták már, mint amekkorát sóhajtottak a végén az elégedettségtől: végre könnybe lábadt szemmel tanúi lehetünk, ahogy Jimmy Page, The Edge és Jack White egymásnak tanítanak háromakkordos dalokat. No de mi teszi valóban érdekessé hármuk találkozását?
A sok-sok úttörő
elektronika és kifogástalan hangminőség után
a Cluster One ma kicsit visszavezet ahhoz a jelenséghez,
amihez a szó szoros értelmében vett otthon
zenélés talán a legtöbbször hasonlít:
a White Stripes egyik legbájosabb dalához Poligráf
Poligráfovics ült hozzá egy szál gitárral.