Ugye-ugye, kinek ne lennének következetesen letagadott, titkon dédelgetett kedvencei ebből-abból a korszakból? Nálam is hasonlóan van ez, leszámítva, hogy a Backstreet Boys-t és a Szomorú Szamurájt ma is bárki előtt büszkén vállalom... Ez az, ami eddig nagyon másképp volt a Linkin Parkkal, míg nemrégiben rá nem jöttem, hogy az LP tulajdonképpen nem más, mint Nietzsche 21. századi magyar hangja. Elmondom, hogyan is.