Tegnap a Slayeren jókora meglepetésben volt részem: nem, nem az lepett meg, hogy szétzúzták az arcomat, olyan kurva jók voltak, hanem hogy nem mással, mint BWG-vel találkoztam, aki a ráadás alatt bőségesen instruált, hol keressem ebben a művészetet. Három szó: Slayer, is, art.