Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor kamaszként először láttam az MTv-n a 'Strict Machine' videóját és beleszerettem Alison Goldfrappba, akiről sokáig boldogan elhittem, hogy soha nem fog megöregedni. De ezzel a lemezzel számomra feladta, beállt a sorba. És annak a szegény kamasznak a szívét törte össze…
Én eddig azt hittem, szeretem Pinket, így meghallgattam az új lemezt. Ekkor egy ideig azt hittem, annyira mégsem szeretem, így tovább hallgattam, és most megint azt hiszem, hogy szeretem.
Mindenhol megírták már a U2 új lemezéről, hogy egy darab szar, ehhez én nem akarok csatlakozni, hiszen nem hallottam (ahogy az előző kettőt sem), és kedvem se nagyon van; de arra most végre rájöttem, mi a baj a U2-val. Meglepő módon nem a zenében keresendő.