Senkinek ne legyen kétsége, hogy ha egy Stratovarius típusú bandából kiválik egy tag (ráadásul pont ő), és csinál egy "bandát" a rendkívül fantáziadús Symfonia név alatt, majd debüt albumának a borzalmasan fostos In Paradisum címet adja, hogy akkor mi van. Gyakorló bulémiásoknak soha többet nem kell felsérteni a torkukat, az van. Értem én, hogy himnikus szimfónikus power metal, de ez a WoW-függő, recskás kezű szerencsétlen elf-ekkel álmodó kis nyomiknak készült, komolyzenei kliséket teljesen összemicsurinozó fantáziátlan, keresett, modoros izé... No de kérem.

Ha Coverdale és sleppje új lemezt csinál, az igazán valid kérdés nem a milyen, hanem a miért. Hát bazmeg azért, mert olyanok, mint a kiábrándult, gépies vendéglátós zenészek. Csinálom amihez értek, már 30 éve, rutinból. Amúgy nagyon izlésesen odarakott, zeneileg kifogástalan stílusgyakorlat, de minek. Időutazáshoz, zoknistoppoláshoz, házibuli végén a hazaküldéshez legfeljebb. Olyan szakadt farmerban dauerolt hajjal a tengerparton lassítva futós. Asszem ők a hard rock Wham-je, most már ezt is egyértelművé tették, nem csak azt, hogy hogy az öthúros basszusgitár az buziság.

Glenn Danzig a sok röhejes pozőr közül nem csak kidolgozott felsőtestével magaslik ki, hanem folyamatos meglepetéseivel, jól/rosszul kivitelezett kísérleteivel is. Ő a szerethető vaddisznó mintapéldánya, egy utolsó T-rex. Nem kell sem Misfits, sem Danzig rajongónak lenni ahhoz, hogy kedveld. Sok év után megjelenő új lemezén pl. megmutatja, hogyan lehet a rettenetesen gonosz nickcaves kántálást jimmorison hangján korai Sabbath témákra rátenni, anélkül, hogy szétesne az egész, mint egy rosszul rögzített bikaszarvas övcsat.

Ha a pamlagon hanyattfekve, könnyekkel küszködve, leszedálva, és rendkívül elhagyatottan épp kanonizálok (ez gyakori), és jó pszichológusként te megkérdezed, Kedves Olvasó, hogy akarok-e róla beszélni... azt mondom: Nem. Én erről nem akarok beszélni. Kikérem magamnak, hogy ilyen dolgokról szót ejtsek. Nincs az a whiskey mennyiség, ami kompenzálná az időt, amit erre pazarolok, vagy neadjisten nem csak a róla való beszédre, de magának az albumnak a meghallgatására.

A Cluster One sosem épp a szakértő és korrekt lemezkritikákról volt ismert, és ez továbbra is így lesz, sőt. Megvan a véleményünk a zenekritika majdnem minden formájáról, ezért idén teljesen új formákat is fejlesztünk nektek, úgy talán kicsit kevésbé tűnik komolynak.