farsang
Kétkedő királylányok, avagy hova tart a Kate Bush-reneszánsz?
Most már tényleg elkerülhetetlen, hogy beszéljünk azokról a fiatal nőkről, akik első blikkre roppant unalmas zenét játszanak rettentően komolyan, miközben az úri közönség se nem táncol, se nem tűnik élvezni, amit néz. És mégis megy a szekér. Azért nem ilyen egyszerű a dolog, úgyhogy megint oknyomozunk.
A kellemes is lehet jó (Bishop Allen: Grrr...)
Na ma aztán igazán aktuális egy olyan lemez,
ami kicsit sem akar bántani minket, ráadásul a szürkeállományunkat sem
dolgoztatja meg. Két new york-i srác harmadik albuma a foci és a digitális
világvége kontextusában.
Farsangi jelmezek: kinek ne öltözz a sóbizniszből, 1. rész
Hogyan éljük túl a farsangi zenéket?
Kicsit messzebb, mint szerettük volna (Regina Spektor: Far)
Egy jó halom más dolog között az is nagyon jó Regina Spektorban, hogy bőven lehet róla írni, mert sokszor tényleg olyan dolgokat csinál, amik szinte elektromos hatásfokkal gerjesztik a sok-sok okos mondanivalót. Ugyanakkor kicsit pont ezért keserű a szám, mikor a 2009-es, nem kicsit várt új lemezről, a Farról kell gondolkodni: relatíve nincs sok írnivaló ugyanis - mintha a Far nem mondana eleget hozzá.
Farsang 2009 (how to be a hippy?)
Idén farsangra akár öltözhetünk hippinek is, de ne elégedjünk meg pár színes ruhadarab meg békejel magunkra dobálásával.
SZAR: Jarvis Cocker
