Már kétségbeestünk, mégis ki kéne írjon az új Radioheadről, mikor az öreg fiktív L. Cohen megoldotta a problémánkat, és maga keresett meg, hogy erről neki van mondanivalója, tessék. Olvasd el, mit gondol a King of Limbs-ről kedvenc fiktív buddhista zenészlegendánk.
Hú, bazmeg, na végre visszaértem a Kiss-turnéról, az európai ág lezárultával egyszerűen már muszáj volt megszöknm. Hát akkor most elmondom, hogy is volt az, mi történt Gene Simmonsszal igazából Pesten, és miért kellett nekem mennem velük őt helyettesíteni egész Európában. De kurva meleg van.
Mint nyilván sejtettétek, a Metallica-koncerten is mi játszottunk valójában. Nem lehetett észrevenni, mi? Elmeséljük, miért.
Nem, nem én énekeltem a Rammstein-koncerten, nem jól gondoljátok; én gitároztam, és egy olyan barátom énekelt, aki legalább tud németül. Fiktív koncertbeszámolónkból megtudhatjátok, miért, és azt is, hogy milyen volt, és hogy mire számíthattok a jövőben.
Mint biztosan nyilvánvaló, a tegnapi Madonna-koncerten sem voltunk ott. Miért is lettünk volna, egyrészt kurva drága, másrészt meg annyira nem érdekelnek minket ezek az újabb, szarabb lemezei, se pedig a régebbi, még szarabb lemezei. Viszont azok a lemezei igen, amik a kettő között voltak, és jók. Hogy ezek se maradtak ki igazából, az kiderül fiktív Madonna-beszámolónkból.
Mint annyi mást, a tegnapi Nine Inch Nails-búcsúkoncertet is kihagytuk az életünkből, de gondoljuk, hogy sokan nem. Mindenesetre nem szeretnénk azokkal sem kibaszni, akik hozzánk hasonlóan igen, ezért fiktív beszámolóval kedveskedünk nekik is, amiből megtudhatják nem csak azt, milyen volt, hanem azt is, milyen érzés Trentnek ez az egész.
A nyáron annyi fesztivál és koncert lesz, hogy bár nyilván nem tudunk minden ott lenni, azért szeretnénk mégis hozni a megfelelő obszcén termést, kénytelenek leszünk a fikcióhoz fordulni: nyáron fiktív koncertbeszámolókat is közlünk, elsőként a Depeche Mode Tour of the Universe-fellépéséről.
Hűséges olvasóink nyilván sejtik, hogy a nagyszabású A-ha búcsúturné keretei közt nemrég lezajlott magyarországi koncert mögött is mi álltunk. Ez csak természetes, egyedülálló portfóliónk mára a szakma legnagyobbjai közé emelt minket; van, hogy olyan nemzetközi előadók is igényt tartanak a szolgáltatásainkra, akik egyébként a világ más részeibe személyesen járnak fellépni. Ebbe a mostaniba viszont majdnem beletört a bicskánk, pedig még kokaint is kaptunk.
Miután már lelepleztük tavasszal, hogy a Massive Attack magyar, nyilván nem is csoda, hogy az unalmas triphop mesterei nem is nagyon szerettek volna személyesen kiállni. Helyettük ki más játszott volna, mint mi (ezúttal kicsit más felállásban). Pszichedelikus fiktív koncertbeszámoló.
Van ez a Beck nevű, aki a Record Club c. kezdeményezésében haverokkal felvesz egy-egy híres lemezt újra, aztán adagolja az interneten. Na, most már nálunk is van ilyen, és amikor azt mondjuk, "nálunk", akkor úgy értjük, itt a Cluster One-on. Csak itt, csak most, csak nektek.
Szenzáció: Kicsit sokáig tartott, de teljesen rendhagyó fiktív Leonard Cohen-koncertbeszámolónkat végül sikerült kivernünk L. Cohenből, aki zen gyúrás közben szerzett sérüléseiből gyógyul éppen, s nem fukarkodik az érzelmekre is ható nagy szavakkal. Végül is fiktív költő.
Ha magadra valamit is adó zenei portál vagy, akkor egész biztosan publikáltál legalább egy nyúlfarknyi, leheletnyi szarkazmussal árnyalt cikket most tavasszal, amikor Jack White kijött harmadik zenekarával, a The Dead Weather-rel. Mi magunk is szóltunk róla anno, most szólunk róla a megjelent lemez kapcsán is – egy kicsit máshogy.
Hihetetlen, milyen gyakran van igény fiktív szolgáltatásaimra így a fesztiválidényben, én nem tudom, mi lesz, ha tényleg beindul. Mindenesetre a szombati Kapcsolat-koncertről sem szerettünk volna lemaradni, még ha nem is voltunk ott (ugyan minek lettünk volna), fiktív beszámolónkban pedig véresen komolyan bemutatjuk a kulisszák mögötti fiktív valóságot a Simply Redről és a Király családról.