Ha már túl rég volt a választás, és te már érzed a bizsergést, hogy szeretnél üres frázisokat, és komolytalan ígéreteket – eljött a te időd.
Most kiderül, hogy mire jó hétszáz sörösüveg, hogy a 24-nek van zenéje, és amit senki nem sejtett - Kerry King igenis fotogén. Az új EP és sok más kapcsán beszélgettünk a Subscribe bőgősével.
Amit a Slayerről érdemes tudni, azzal még Eric Cartman is tisztában van, amikor deklarálja, hogy a hippik kiirtásának egyetlen eszköze a klasszikus 'Raining Blood'. Mikor új lemezük jelenik meg, nem várod el, hogy ennél továbblépjenek. Mert a Slayertől csak azt várod, amit az Algopyrintől is. Nem kell vele kísérletezgetni, bevált, működik, és kibaszottul hatékony. Letépi a szemöldököd.
Mikor egy zenekar új albumot készít, többnyire két út van: vagy csinálnak valami egészen mást, meglepően újat (Metallica: St. Anger), vagy maradnak a bevált receptnél és a korábbi lemezeiket másolják (bármelyik AC/DC). Lukácsék, akárcsak a korábbi években, most is az utóbbi (könnyebb?) utat választották. Ha megvan a recept a paprikás krumplihoz, akkor nem kell már azzal kísérletezgetni, mert csak elrontod, ez így teljesen korrekt, ráadásul garantált a siker, mert aki tudja, milyen a paprikás krumpli, az tudja mit kap, és nem is csalódik.
Eddig májusban Gorcsev Tom Waits-feldolgozása volt a legsikeresebb itt nálunk, úgyhogy most rátesz még egy lapáttal, és egy olyan Shakirát mutat nektek, amit a legjobb pank feldolgozók is megirigyelhetnének. Ő maga nem csak dalban, hanem cikkben is mondja el.
Voltunk koncerten a Ráday kupolában, de nem volt benne köszönet. Pedig jó volt a zene és a fütyülős bodza is, de sokszor ez sem elég, mert hogy a zene jó volt, azt csak onnan tudtad, hogy ismerted az eredetit.
Modern metál (wtf?), hardcore, népzene, funk, reggae, elmondott már mindenki minden hülyeséget ezzel kapcsolatban, most mi majd jól tisztába tesszük. Vagy nem. De hazai zene-ínyenc berkekben már esemény, ha új Subscribe lemez jelenik meg. Az eseményre vártunk, megtörtént, és most elmondjuk a leplezetlen igazságot a két és fél dalt tartalmazó Contradictions-ről. Nem kertelünk.
Senkit nem hat meg, ha megjelenik egy új WASP lemez, mégis beszélnünk kell róla, mert kanonizációs problémákat vet fel. És a Lawless-jelenség amúgy is jó ürügy a röhögésre, illetve újabb bizonyítéka, miért kell majdnem teljes egészében törölni a '80-as éveket a kollektív emlékezetből. De a végén azért engesztelődünk, mert emberek vagyunk mi is.
Gorcsev is már harmadszor van itt, engem meg már ne is számoljunk, de mit csináljunk, ha jó zenéket csinálunk együtt (figyelitek, így kell önbizalmat csinálni). Mivel láthatólag tetszett nektek a 'Diamonds and Gold', amit még hónap elején csináltunk, most itt egy másik Tom Waits. Nem is akármilyen.
Így vasárnapra mi más is lehetne a feldolgozás, mint egy Tom Waits-szám, ráadásul a nagyon sokak által (ebben mi is benne vagyunk) valaha volt legjobb Tom Waits-lemeznek deklarált Rain Dogs-ról? Ráadásul mi csináltuk.