Én egy nagyon zenefüggő ember vagyok, abban a tizenegynéhány órában, amit ébren töltök, gyakorlatilag folyamatosan hallgatok valamit. Érthető módon pár év után a reggel hallgatott első zene, meg a hajnal hallgatott utolsó zene mélyen szimbolikus jelentőségre teszt szert. Kegyetlenül logolom tehát.

Megmondjuk, nem mondjuk meg, tudjátok mit, mégis megmondjuk, mi és hogyan a jó egyes zenékben egyes szerzőink szerint, előítéletek nélkül, akár jazzről is. Ha valami olyan, hogy tanítani lehetne, azt lehet, hogy érdemes megmutogatni és leírogatni. Elsőként most Harcsa Vera megint.

Így fogalmazott egyszer Harcsa Vera, de még ő se volt azzal tisztában, hogy ez milyen lényeges dolgot jelent. Bár a koncertet több hónapja adták le, a bizonyítás most következik. Van hallgatható kortárs jazz.

Az utóbbi évek képein szereplő szakállas Lajkóra számítottam jan. 21-én az A38-on, erre most megint úgy nézett ki, mint 10 éve és pont olyan megdöbbentően jó is volt. Ha ilyen lenne a jazz, én hallgatnám.