A 16 Horsepower és utódzenekarainak rajongói igencsak élvezhették 2010 májusát, ugyanis a Wovenhand és a Lilium is új anyaggal jött ki. A Pascal Humbert által hajtott Lilium harmadik, Felt című lemeze jobban megfogott minket.
Szenzáció: Kicsit sokáig tartott, de teljesen rendhagyó fiktív Leonard Cohen-koncertbeszámolónkat végül sikerült kivernünk L. Cohenből, aki zen gyúrás közben szerzett sérüléseiből gyógyul éppen, s nem fukarkodik az érzelmekre is ható nagy szavakkal. Végül is fiktív költő.
Még decemberben lépett fel a Várban, a Zenetudományi Intézetben az Unbending Trees, akikről már Akusztik-koncertjük kapcsán is írtunk. Szintén még decemberben beszélgettünk a zenekar énekes-szövegírójával, Hajós Kristóffal technikáról, a zene elhelyezéséről, és arról, hogy miben lesz más a második lemez.
Gorcsev is már harmadszor van itt, engem meg már ne is számoljunk, de mit csináljunk, ha jó zenéket csinálunk együtt (figyelitek, így kell önbizalmat csinálni). Mivel láthatólag tetszett nektek a 'Diamonds and Gold', amit még hónap elején csináltunk, most itt egy másik Tom Waits. Nem is akármilyen.
Tovább büntetek, mert még mindig nem küldtök semmit, lassan tényleg nagyon lesújtó véleményünk lesz a magyar amatőrzenészek önbizalmáról. Hát nézzétek meg, még nekem is van. Ugyanitt elmondom, mi a helyzet Madonnával.
Na most jött el az a pont, hogy ha nem küldtök zenéket, akkor büntetésből én veszek fel nektek minden este egy újat gitárral és egy szar diktafonnal. És hogy megmutassam, milyen lesz ez, rögtön egy Lou Reed-szám tőlem, nektek, lehet hallgatni.
Ha már túl rég volt a választás, és te már érzed a bizsergést, hogy szeretnél üres frázisokat, és komolytalan ígéreteket – eljött a te időd.
Amit a Slayerről érdemes tudni, azzal még Eric Cartman is tisztában van, amikor deklarálja, hogy a hippik kiirtásának egyetlen eszköze a klasszikus 'Raining Blood'. Mikor új lemezük jelenik meg, nem várod el, hogy ennél továbblépjenek. Mert a Slayertől csak azt várod, amit az Algopyrintől is. Nem kell vele kísérletezgetni, bevált, működik, és kibaszottul hatékony. Letépi a szemöldököd.
Mint mindenki nyilván észrevette, a Madonna-koncert óta nem jelentettünk meg semmit a Cluster One-on. Ez nem azért történt, mert nem hallgattunk zenét és nem vagyunk már obszcénak, hanem részben technikai okokból, részben semmi közötök hozzá. Most viszont újult erővel jövünk vissza, hogy decemberben ünnepeljük két éves fennállásunkat, és ismét az obszcén világuralomra törjünk.
Nem megy itt minden úgy, ahogyan én azt gondolom, de hát az sem megy, hogy az amatőr zenészektől kérünk feldolgozásokat, ők küldenek, mi meg kirakjuk. Úgyhogy most még egy tőlem, aztán a többi néma csend, és szégyellje magát mindenki, aki nem küldött zenét.
Tegnap óta nem árasztottatok el újabb feldolgozásokkal, úgyhogy lássátok csak, nem üres szavakkal fenyegetőztem: ma a csodálatos Avril Lavigne egy számának két (!) verzióját kapjátok tőlem. Büntetésként vagy jutalomként.
Így vasárnapra mi más is lehetne a feldolgozás, mint egy Tom Waits-szám, ráadásul a nagyon sokak által (ebben mi is benne vagyunk) valaha volt legjobb Tom Waits-lemeznek deklarált Rain Dogs-ról? Ráadásul mi csináltuk.