N
em véletlenül nem hallunk mostanában semmit David Gilmourról, a Pink Floyd gitárosáról. Rick Wright halála annyira megviselte, hogy otthagyta Angliát, és Budapestre költözött. Most egy kis boltot vezet a VIII. kerületben.
A múltkor kitaláltam, mi lesz a következő Dan Brown-regény, de ez jobb, és ebben is a katolikus egyház sötét titkaira derül fény. Leleplezésünkben viszont kivételesen nem a pápa világuralmi terveiről hullik le a lepel, hanem arról, mi is történt valójában II. János Pállal, és ennek mi köze a zenéhez. Áldott, békés vasárnapot mindenkinek.
Minket sem került el az amerikai elnökválasztás őrülete, és mi is örülünk, hogy Barack Obama személyében az Egyesült Államok 44. elnöke fekete. Ez fontos dolog. Viszont mi mélyebbre is pillantottunk, és annak is örülünk, amit ott láttunk: Obama örökre megváltoztatja a popzenét.
És nem azért, mert jönnek a VOLT-ra a nyáron, és ezért tiszteletbeli magyarrá fogadjuk őket (ezzel az erővel a Prodigy már rég magyar). Műveikben eltéveszthetetlen utalásokat tesznek, melyek dekódolásával foglalkozunk mi most.
Mi történt Nickkel, Briannel, AJ-jel, Howie D-vel és Kevinnel az elmúlt években? Ki nem szarja le?! Lecsúsztak és elhíztak. Na, de ha azt mondom, reinkarnálódtak? Leleplező riportunk következik.
Nem is csak arról van szó, hogy Jamie Winchester zenéje mennyire szar (ez most mellékes, még ha így is van), hanem arról, hogy közeleg a technokrácia, mikor már az énekesek is élő szövet ki tudja, milyen vázon. Mert Jamie nyilván azért mosolyog mindig ugyanúgy, mert, és azért ír mindig ugyanolyan számokat, mert. Szerteágazó összeesküvés a magyar zenében.
Legyen bár ezernyi bajunk a mai magyar tömegközlekedésssel, mégis meg kell emelnünk a kalapunkat a Volán új kezdeményezése előtt, melynek lényege az indokolatlanul hosszú és egysíkú utazás elviselhetőbbé tétele, popzenei ikonok szerepeltetésével.