A Cluster One sosem épp a szakértő és korrekt lemezkritikákról volt ismert, és ez továbbra is így lesz, sőt. Megvan a véleményünk a zenekritika majdnem minden formájáról, ezért idén teljesen új formákat is fejlesztünk nektek, úgy talán kicsit kevésbé tűnik komolynak.
Kibaszott magas labda, mi? Nem nagyon szoktunk Ákosról írni, de még gondolkodni sem, néhány hete viszont erre a B-oldal egy cikke kapcsán mégis volt okunk, és ez jött ki belőle. Ezzel együtt megmutatjuk, hogy nem vagyunk teljesen tiszteletlen pank szarok, ami szép, az szép, azt elismerjük.
A kortárs rockzene két üdvöskéje egy 2009-es lemez zárásaként egy iskolás, hatnyolcados blues-alapra azt énekli, hogy lesz-e elég víz, et cetera. Itt sokak számára biztos véget is ér a történet, de mi azért szeretünk tovább menni.
Megmondjuk, nem mondjuk meg, tudjátok mit, mégis megmondjuk, mi és hogyan a jó egyes zenékben egyes szerzőink szerint, előítéletek nélkül, akár jazzről is. Ha valami olyan, hogy tanítani lehetne, azt lehet, hogy érdemes megmutogatni és leírogatni. Elsőként most Harcsa Vera megint.