metal
Hallass magadról: Quattro-X
A szegedi Quattro-X [kétbites gyökerek] hallat magáról ezen a héten. Műfaji meghatározásra teszünk halvány és önámító kísérletet, és együtt keressük a titkos összetevőt (a Szent Pengetőt vagy a Barna Hangot), amitől igazán jó lesz egy punk-rock-metál. Na jó, közben sörözünk és káromkodunk is, baszki.
Ne hagyjuk elsikkadni a riffet!
Voltunk koncerten a Ráday kupolában, de nem volt benne köszönet. Pedig jó volt a zene és a fütyülős bodza is, de sokszor ez sem elég, mert hogy a zene jó volt, azt csak onnan tudtad, hogy ismerted az eredetit.
Én és a metál 1: Serj Tankian, Elect the Dead; Paradise Lost, Draconian Times
Amióta nem dohányzom, sokkal több durva zenét hallgatok nagyon hangosan, és arra vágyom magamban, bár lehetne még hangosabb és még durvább. A metálhoz való viszonyomat pedig meglepetésszerűen az 1995-ös Paradise Lost-lemezen keresztül definiálom: most Serj Tankian szólójáról is ezen keresztül mondok véleményt.
Porig rombol, de épít rá - Raze To The Ground: Fictional Walk of Lives
Az EP-k idejét éljük újra, a 45-ös fordulat reneszánsza lesz ez, akárki meglássa... A miskolci Raze To The Ground anyagával most viszont komolyan is foglalkozunk, és nem csak ürügynek használjuk az észosztásra, illetve válogatott obszcenitásokra. De azért kicsit igen.
Fúziós metált beléd - Subscribe: Contradictions
Modern metál (wtf?), hardcore, népzene, funk, reggae, elmondott már mindenki minden hülyeséget ezzel kapcsolatban, most mi majd jól tisztába tesszük. Vagy nem. De hazai zene-ínyenc berkekben már esemény, ha új Subscribe lemez jelenik meg. Az eseményre vártunk, megtörtént, és most elmondjuk a leplezetlen igazságot a két és fél dalt tartalmazó Contradictions-ről. Nem kertelünk.
Énekesek: Ozzy Fucking Osbourne, Prince of Fucking Darkness
