Rég vártam már lemezre ennyire, talán mert rég nem vagyok rajongója semminek, de az új Subiról tudtam, hogy érdekes lesz. Hát. Érdekes. Mondjuk a járt utat járatlanra nem cserélik, de mindenesere letisztogatják maguknak, ami komoly fejlődés. Kicsit mintha 10 évet öregedtek volna, kevesebb a vadhajtás, a kapkodás, a csapongás, több a líra és főleg: több a koncepció. Megmutatják, hogy 4 percben is meg tudják oldani a feladatot, 3-4 témából, és ez nagyon jól áll nekik. Persze hálistennek van sikoltozva hörgős darálós grindcore is...
Az EP-k idejét éljük újra, a 45-ös fordulat reneszánsza lesz ez, akárki meglássa... A miskolci Raze To The Ground anyagával most viszont komolyan is foglalkozunk, és nem csak ürügynek használjuk az észosztásra, illetve válogatott obszcenitásokra. De azért kicsit igen.
A Disturbed leginkább azért jó, mert ezt a buzeráns metalcore kóklerkedést vegyíti a panterás gyökerű, valódi, agresszív keménységgel, és mert nem felejtik el, hogy a riff lehet akár egyetlen hang is. Ráadásul a védjeggyé vált, a lábdobot lekövető, szótagra köpködött, sorvégen viszont kinyújtott, dallamos énektechnika még izgalmassá is teszi az amúgy kurvára egysíkú, steril műfajt. Most elmondjuk, hogy milyen lett az új albumuk.