A péntek a hét egyik legjobb napja, dél körül már világosan látszik, hogy úgysem fog történni lófasz sem, hát takarítani kezdünk, hogy az esti bulin autentikusan szétverhessük a rendet (meg a szimbolikus csendet). I'm gonna get me on the ride up; na hát ez nem sikerült.

Sok olvasói levelet kaptunk szerda óta, hogy mégis hol a kurva anyánkban van a következő szám, ha már megígértük, hogy most két hétig megint lesz. Az a mentségünk van, hogy dolgoztunk, mint az állat, és elfelejtettük, most viszont pótoljuk: 'Get Your Filthy Hands Off My Desert', magyarosan-vidáman.

Az E Sávok és a Cluster One töretlenül halad a világuralom felé, ezért hogy meg ne ijedjetek ettől, az eheti Final Cute-adag után egy rövid időre szünetet tartunk ebben a projektben. Addig viszont: az egyetlen mód, ahogy sose gondoltad volna, hogy el lehet játszani a 'Gunner's Dream'-et.

Szopatós egy hét ez azoknak, akik két hét alatt rászoktak az E Sávok Final Cutjára, mint valami tévésorozatra, és most várják a rendes eheti adagot. Megkapják, persze, de senki sem mondhatja, hogy nem számított erre.

Van ez a Beck nevű, aki a Record Club c. kezdeményezésében haverokkal felvesz egy-egy híres lemezt újra, aztán adagolja az interneten. Na, most már nálunk is van ilyen, és amikor azt mondjuk, "nálunk", akkor úgy értjük, itt a Cluster One-on. Csak itt, csak most, csak nektek.

Gorcsev is már harmadszor van itt, engem meg már ne is számoljunk, de mit csináljunk, ha jó zenéket csinálunk együtt (figyelitek, így kell önbizalmat csinálni). Mivel láthatólag tetszett nektek a 'Diamonds and Gold', amit még hónap elején csináltunk, most itt egy másik Tom Waits. Nem is akármilyen.

Nem megy itt minden úgy, ahogyan én azt gondolom, de hát az sem megy, hogy az amatőr zenészektől kérünk feldolgozásokat, ők küldenek, mi meg kirakjuk. Úgyhogy most még egy tőlem, aztán a többi néma csend, és szégyellje magát mindenki, aki nem küldött zenét.

Ha nem küldtök gyorsan sok jó feldolgozást, kénytelenek leszünk a tartalékokhoz nyúlni: így hétfőre húzónak megint egy régi Pale Blue Eyes, nem azért, mert, hanem azért, mert jó. De tényleg.

Bizony, de még milyen komolyan. Akárki is írta végső soron a Dr. Bubó zenéjét (asszem nemrégiben ez is előkerült, mint nagy lenyúlt zene), kétségtelen, hogy Magyarországon csak az extrém fiatal vagy az extrém öreg korosztály nem ismeri ezt a főcímdalt. Úgyhogy a feldolgozása is tökéletesen releváns.

Akkor most vasárnapra ismét egy egyszemélyes elektronikus otthonzenélős produktum, ezúttal rockzenéből (vagy valami olyasmiből) átgyúrva; és már a második esetből láthatjuk, hogy az egyszemélyes elektronikus dolgok nevében rendszerint benne van a 'Projekt' szó. Holnap viszont Vad Fruttik.

Még se elektronika, se filmzene nem volt, ezért ma mind a kettőt pótoljuk: a Nebula Project Midnight Express-feldolgozása ismét a 80-as évek szintizenéihez repít vissza, viszont kicsit korszerűsíti is.

Na jó, tényleg kimaradt 6-a, de most pótoljuk, visszadátumozva, a történelemhamisításnak úgyis erős hagyományai vannak nálunk. Cserébe megint valami egyszerű és ütős az Ice Cream Mentől (vagy I Scream Mentől?).