Tegnap a Slayeren jókora meglepetésben volt részem: nem, nem az lepett meg, hogy szétzúzták az arcomat, olyan kurva jók voltak, hanem hogy nem mással, mint BWG-vel találkoztam, aki a ráadás alatt bőségesen instruált, hol keressem ebben a művészetet. Három szó: Slayer, is, art.

Amit a Slayerről érdemes tudni, azzal még Eric Cartman is tisztában van, amikor deklarálja, hogy a hippik kiirtásának egyetlen eszköze a klasszikus 'Raining Blood'. Mikor új lemezük jelenik meg, nem várod el, hogy ennél továbblépjenek.  Mert a Slayertől csak azt várod, amit az Algopyrintől is. Nem kell vele kísérletezgetni, bevált, működik, és kibaszottul hatékony. Letépi a szemöldököd.