Rövidesen megkezdi a Summa Pinkfloidiae írását, és nagyon meghízik.2007. 12. 05.
Rövidesen megkezdi a Summa Pinkfloidiae írását, és nagyon meghízik.
Mikor először figyel fel az ember arra, hogy Michael Stipe kicsit olyan, mint John Malkovich, még csak gyanakodni kezd egy árnyalatnyit. Mikor azt is felfedezi, hogy Bruce Springsteen úgy hasonlít egyre jobban Tom Waits-re, ahogy öregszik, már közelebb van a megoldáshoz. És végül leesik: Michael Stipe és Bruce Springsteen nem léteznek. Csak szerepek, amit John Malkovich és Tom Waits játszanak. Malkovich kurva jó, én láttam az R.E.M.-et koncerten és tökéletesen hiteles volt, mint rockénekes. És, ugye, nem gyanús, hogy a Főnök nagy visszatérése most nagyjából egybeesett azzal, hogy Tom Waits is kilépett kicsit megint a nyilvánosság elé az Orphans meg egy-két készülő film kapcsán? Dehogynem. Egyértelmű, hogy a világon nagyon kevés híres ember van, akik mind színészek: a többieket is ők játsszák. Ezért olyan cikik mindig a nagy díjkiosztó gálák, olyankor sok statisztát kell felvenni, mert ugyanaz a színész több szerepben nem tud egyszerre megjelenni. A statiszták meg bénák.
Na de az, hogy David Gilmourt nem más játssza, mint Aquinói Szt. Tamás, na az már nagyobb és nyugtalanítóbb konklúziókra vezető felfedezés. Mert ezek szerint Gilmour nagyjából 700 éves (már ha Szt. Tamás nem játszott előtte is valakit), és ki tudja, lehet, hogy a Nagy Forgatókönyvírók szeretnének párhuzamokat a két szerep történetébe. Lehet például, hogy Gilmour most rövidesen nagyon meghízik (ezt már elkezdte egyébként az utóbbi 10 évben), és halála után a szerzetesek őt sem tudják majd levinni a lépcsőn; illetve átfogó, enciklopedikus műveket ír. A monumentalitás felé hajlás egyértelmű mindenkinek, aki látott már valaha Pink Floyd-koncertvideót; és azért így sokkal érthetőbb lenne a Pulse, mint Summa Pinkfloidiae. És ne feledjük, Tamást szentté avatták, Gilmour meg megkapta a CBE-t.
Könnyen előfordulhat viszont, hogy visszafelé is működik a dolog, és a középkori filozófia szerelmesei (majdnem annyian vannak, mint a korai Pink Floyd imádói) innen tudhatnak meg részleteket Szt. Tamás kissé homályos életrajzához. Nyilván fiatalkorában Tamás is kinyúlt pólókban gitározott (végül is a dominikánusok ún. "kolduló rend", tehát elvileg szegények), felváltott valami drogost valami csoportosulás élén (ezek szerint valaki drogos volt Párizsban, Rómában, Bolognában, Nápolyban, vagy ilyen helyeken, ahol tanított), aztán összeveszett valakivel és elperelte tőle a nevet (ezt a momentumot elég nehéz lesz a középkori ritkás dokumentáció miatt azonosítani). A biográfiai kutatás kiváló táptalaja lehet, ha bebizonyosodik ez.
A zene világában, akárcsak mindenhol, ahol híres emberek vannak, ott van a kis számú, annál több szerepet játszó színész-maffia. Ha az ember egyszer észrevette, már nem tudja nem látni többet. Higgyétek el, a zenetörténetnek sokkal több értelme van így. Viszont kicsit tényleg nyugtalanító, ha ezek a színészek évszázadokig vagy évezredekig élnek. Lehet, hogy földönkívüliek, idegenek, és a médiának tényleg igaza van. A sztárok nagyon nem olyanok, mint mi vagyunk.
David Gilmour leleplezés Szt Tamás
131977