A nemrég megjelent Magic kapcsán méltathatnám magát a lemezt is, de nincsen hozzá kedvem; meg lehet hallgatni, és eldönteni, milyen szerepet tölt be a Főnök életművében... egyébként ugyanolyat, mint a többi. Nem is ez a lényeg, hanem maga a Springsteen-jelenség, amit megmagyarázni nem lehet, beszélni róla viszont igen. Jó sokat.Ki tudja miért, de az elmúlt időszakban a szokásosnál is több előadóra hatott az Öreg, elég ha csak az Arcade Fire vagy a Killers lemezeit említjük. Ha valaki ismeri ezeket a zenekarokat, akkor tudhatja azt is, hogy mindkettő jól elcseszte a nyúlással; a Neon Bible messze nem lett olyan jó, mint a gyönyörű Funeral, a Killers esetében pedig annyi változott, hogy a Sam's Town másképp szar, mint az első lemez.
THE KILLERS: WHEN YOU WERE YOUNG
ARCADE FIRE: KEEP THE CAR RUNNING
Springsteen erről nem tehet. Kanadaiként férfiasnak lenni nagyjából csak Leonard Cohen tudott eddig (mert ugye Bryan Adams ne tévesszen meg bennünket), nem is érteni, Win Butler miért döntött úgy, hogy az első album álomszerű, csodás képei helyett a végtelen országutat választja, bár a Neon Bible legalább újfajta--ha nem is túl sikeres--módon nyúlt a Springsteen-örökséghez, sőt, még fel is léptek együtt. Brandon Flowers viszont eleve röhejes módon azt hitte--és hitette el a zenekarával--hogy a tökösséghez elég bajuszt növeszteni, cowboy-kalapot húzni, aztán hipp-hopp el is felejtjük nekik, hogy nemrég még gagyi szintihangzásokkal nyomatták a power-popot. Na-na, nem így megy ez!
Továbbmegyek. Én speciel a Radiohead néhány számánál is határozottan érzem Springsteen hatását. Ezt mondjuk nehezebb lenne bizonyítani, mert nem kifejezetten a dallamvezetésre gondolok, hanem a hangulatra, az meg ugye mindenkinek mást jelent. Yorke hangja egyébként is Neil Young-hoz áll közelebb, akik viszont dallamok terén néha hasonlítanak is egymásra Springsteennel, mindenesetre ha az ember meghallgatja a (végre) nemsokára megjelenő '4 Minute Warning' lassúját, vagy a sorlemezen soha meg nem jelent 'I am a Wicked Child' hátborzongató dalocskáját, akkor talál(hat) összefüggéseket.
("Hová tűntek a férfias férfiak?"--kérdezte a barátnőm nemrég, mikor tíz percen belül a harmadik rózsaszín inges, szőrmekabátos srác jött szembe az utcán. "Természetesen te kivétel vagy,"--mentette a menthetőt, de én elgondolkozva bólintottam, hagyd csak, igazad van. És tényleg, hol vannak a múlt rock-félistenei? Sehol. Jött helyettük pár csontsovány tesiből felmentett, meg néhány kifestett identitáskereső.)
Meg aztán Springsteen olyan, mint a Pearl Jam (na, ők viszont elismerten nyúltak Young-tól); egyre jobb. A régi lemezei sokszor viccesek, persze. Nem hallgatnám végig a Born in the USA-t--pedig anno minden szám kislemez lett róla. Viszont a Devils & Dust az elmúlt tíz év egyik legjobb lemeze, a Magic erejét pedig megirigyelhetné pár langyi, fiatal brit banda. Csak ugye az a baj, hogy sokaknak ő még mindig nem jelent többet annál az elhíresült egy sornál ("I was born in the USA...", stb.), és félreértik. Nem szégyen ez, a saját hazájában is félreértik sokan, sosem felejtem el azt a vígjátékot (a címére már nem emlékszem), amiben a főszereplő, nagy amerikai hazafiak elkezdték énekelni ezt a számot, de kiderült, hogy a refrénen kívül semmit sem tudnak a szövegből. Ez a jellemző hozzáállás, "írjuk le, mint nemzeti idolt az amcsiknál, oszt' jónapot", pedig ennél azért jóval többről van szó.
Tudniilik én, mint atomnagy zenei sznob, néha úgy érzem, hogy elég volt. Elég volt a művészetből/művészkedésből, a befelé forduló, beteg zsenikből, a komplex zenei struktúrákból, az űr-effektekből, a kísérleti elektronika őrült zaj-káoszából, a "fontos" előadókból, az írókból, költőkből, félőrült polihisztorokból, és egyáltalán, az ún. "underground" vagy "alternatív" zenei kultúra minden hozadékából. Ilyenkor kikapcsolom azt a rohadt ........-t (pontozott vonalra bármelyik, fenti jellemzőkkel bíró előadó beilleszthető), és hallgatok egy kis Springsteent.
Mert van, hogy az ember fogja magát, észrevétlenül távozik a boroskóla mellett világmegváltást tervezgető, halál idegesítő bölcsészek asztaltársaságától, kiszalad a csillagos ég alá, tábortüzet gyújt, és fociról vagy nőkről beszélget azokkal, akik érdemesek rá. Pár órányi tisztaság ebben a zavaros világban. A pörkölt után meg mindenki lefekszik.