Elliott Smith nem olyan nagy sztár, gondolná az ember, mert például legtöbb más embernek fogalma sincs, hogy kicsoda (mármint Smith). Nem sokat segít, ha hozzátesszük, hogy már halott; ahogy kinézett, ez egyáltalán nem csoda. Közben meg az a helyzet, hogy az ember téved, Elliott Smith kurva nagy kult sztár, csak mivel egyrészt már meghalt, másrészt meg mert úgy nézett ki, ahogy kinézett, igazából nem sok esély van promótálni.A zenéje tökéletesen mindegy--nem rossz egyébként, kellemes akusztikus, több szólamú énekes, ha kipróbálja az ember a Last.fm-en, hogy berakja a hozzá hasonlónak ítélt zenéket, általában kellemesen nyugtató, akusztikus gitáros, csendes dalokhoz jut hozzá (lesz benne Iron&Wine, Sufjan Stevens, Damien Rice, ilyesmi, meg persze Nick Drake). Egyáltalán nem arról van szó, hogy ez nem jó; de azért egy kicsit elgondolkodásra is ösztönöz az Elliott Smith-hallgatás, nevezetesen azon, hogy ugyan mi ebben olyan nagyon kurva jó. És akkor persze rájövünk, hogy hát épp az benne a jó, hogy a sex 'n' drugs 'n' rock'n'roll jegyében az arcát szétütő sztár ilyen szép és csendes zenét tud csinálni. Vagy nem is, hanem az, hogy ilyet akar csinálni, nem punkot vagy kétakkordos rakenrollt.
További lépésként lehet tanulmányozni Elliott Smith életrajzát (kezdetnek mondjuk itt), az internetes kult közönségét (kisebb zeneblogoktól kezdve, mint a Rawking, olyan portálokig, mint a Pitchfork, mindenki imádja), meg lehet hallgatni a lemezeit és koncertfelvételeit. Élete vége felé (ez nem is volt olyan rég, 2003-ban halt meg) néhány koncertje annyira rossz volt, hogy vetekedett egy-egy klasszikus bedrogozott Syd Barrett-es Pink Floyddal (határozott párhuzam látható aközött, hogy Barrett a színpadon másfél órán keresztül ugyanazt a két akkordot játssza, illetve hogy Smith-nek a közönség kiabálja be, milyen akkord jön). És mennyire emblematikus, hogy mikor ezt az embert Gus Van Sant közreműködésével mégis Oscarra jelölték, nem más vitte el előle, mint a 'My Heart Will Go On'. Ennél szebben nem is mondhatná a szakma, hogy "teljes tisztelettel, kedves ún. 'indie rock' előadóművész, lófasz a maga seggébe".
De a legigazibb áttekintést akkor nyerjük Elliott Smith-ről a SZAR kontextusában, ha megnézzük a képeit. Valószínűleg egyes amerikai orvosi karokon tanítják is ezeket a képeket illusztrációként kimondottan olyan orvostanhallgatóknak, akik szétütött sztárok kezelésére szeretnének specializálódni: először is fel kell ismerni, mivel is üti a sztár az arcát. A legtöbb Smith-képen teljesen nyilvánvaló, hogy ez az ember iszik, mint az állat (az Anthony Hegarty-hoz való hasonlóság csak a véletlen műve). De azt már nem olyan könnyű megállapítani, hogy a sztár közben drogozik-e, szed-e mindenféle gyógyszert a depressziójára, és ezekkel visszaél-e, és így tovább. Elliott Smith nagyjából mindent szedett, amihez hozzájutott, egész addig a pontig, hogy képes volt emósan azzal fenyegetni a kiadóját, hogy ha nem bontják fel a szerződését, megöli magát.Életművét és élettörténetét áttekintve könnyű azt mondani, egyszerűen csak egy bizonytalan gyerek volt ez az Elliott, mint a hasonló nevű kisfiú az E.T.-ben, iszogatott kicsit, és nem tudta a sikert elviselni. Nem újdonság ez, sok hasonló figura tündöklését és bukását néztük már végig (Kurt Cobain csak a legegyértelműbb példa, bár mindkettejük halálánál ott van egy kis kétség, hogy akkor most saját maguk lőtték szét a fejüket/szúrták mellbe magukat, vagy a nőjüknek is van hozzá valami köze esetleg). De a legismertebb ilyenekkel ellentétben Smith a csendes részeg típusa, ahogy a zenéje is csendes. Feszültséggel persze tele van ő is meg a zene is; mert ugyan kinek jutna eszébe Either/Or címmel lemezt kiadni, ha nem üldögélnek a vállán egzisztenciális problémák, és nem érezné úgy, hogy akár megissza a következőt, akár nem, mindenképp meg fogja bánni? De az az arc--Elliott Smith talán legnagyobb hozzájárulása a zenéhez és a rocksztár imidzshez az a súlyos fej, amit élete végére elért. Mert ő egy olyan művész, aki zenében is, vizuálisan is nagyot alkotott.
Linkek:
Elliott Smith (fél)hivatalos
Trash Treasury (demók, koncertek, hasonlók)
A Rawking posztja az Elliott Smith koncertfelvétel-hallgatáshoz
SZAR:
01 Robert Smith
02 Lou Reed
03 Elliott Smith
04 Jarvis Cocker
05 Steven Tyler
06 Bradford Cox