Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a korai White Stripes gyönyörű iskolapéldája lehetne a kezdeti identitászavarban szenvedő zenekaroknak, ahol persze az 'identitászavar' betudható a tapasztalatlan, ám nagyon lelkes garázs-rock-szindrómának, meg annak is, hogy Jack White ekkor még valóban a kelleténél sokkal-sokkal több néger bluest hallgatott. Mindebből következik a talán egyetlen konklúzió, ami az 1999-es, debütáló lemezből levonható: amíg Eminem a fehér rapről szövögette álmait kiskorában, Jack White ugyanezt játszotta a blues-zal. A 17 számos, stílusosan The White Stripes névre keresztelt lemezzel talán pont az a baj, hogy telis-tele van olyan, itt még teljesen az egyediség igénye nélkül íródott blues dalokkal, amik csak koncerten lennének képesek működni (és többnyire működnek is egészen a mai napig), és egész egyszerűen nem kellett volna őket felvenni. Viszont ha már felvették, kiadták, mi meg meghallgattuk (mondjuk őszintén kíváncsi vagyok ki hallgatja manapság ezt), elmondható, hogy azért nem teljesen haszontalan a dolog, gondolok itt a lemez magasan legjobb dalára, a 'Do'-ra, ami talán egyedüliként tényleg megmarad az emberben, míg a többi tulajdonképpen nyom nélkül (de hangosan) száguld keresztül az fülén. A később egyre erősödő Black Sabbath befolyásra példa a 'Cannon', ami egy az egyben az 'Electric Funeral'-t nyúlja le, a 'One More Cup of Coffee' pedig mintha csak Amy Winehouse-nak íródott volna. Mindent egybevéve sok utalás van azért itt a későbbi White Stripes-ra, de nagyon nem csoda, hogy ezt a lemezt tulajdonképpen már szó szerint senki nem hallgatja.
Aztán a fehér garázs-blues vad és nyers alapjainak letétele után következett 2000-ben a De Stijl, ami bár ugyanabba az irányba indul, mégis nagyságrendekkel jobb, hallgathatóbb, élvezhetőbb, mint a funkciót-tévesztett dalok az első lemezen. Először is bejön az azóta is jellemző poénkodás a számcímekkel, mikor is a zseniális 'You're Pretty Good Looking (For a Girl)' felkerül nyitódalként (követi majd hasonló szellemben például a 'Hardest Button to Button', vagy az 'I'm Finding It Harder to Be a Gentleman'), illetve a poénkodás magában a zenében a 'Hello Operator' totál hülye kiállásaival (mindkettő itt). Ezen kívül bejön a 'gitározás' faktora, ugyanis a De Stijl-en mintha White kezdene letenni valamit az asztalra technikailag is, jelentsen ez bármilyen keveset is művészi szempontból... Először használ slide-ot, kezd játszani a dinamikával és produkál egy a The White Stripes-hoz képest sokkalta kevésbé nyers, tisztább és élvezhetőbb hangzást. Talán épp ezért, míg a The White Stripes összes referenciája a blues és a garázs-rock köré összpontosul, a De Stijl számomra sokkal "angolosabb", van benne egy csomó teljesen nyilvánvaló Beatles-utalás (halld: 'Apple Blossom', 'I'm Bound to Pack It Up', vagy akár maga a 'You're Pretty Good Looking' is...), és annak ellenére, hogy a blues központban marad, itt már érezhető a szándék, hogy ha már nyúljuk a sok régi, fém gitáros négert, legalább rakjunk hozzá valami újat is. Ilyen például a lemezt teljes mértékben uraló 'Death Letter', ami bár szintén élőben él igazán, a torzított refrén azért a lemez-verziót is feldobja, érdekessé, lendületessé teszi. Több az akusztikus elem, megjelenik a zongora, ami eddig abszolút nem volt, és bebizonyosodik, hogy nagyon is illik ide, amire példa a 'Truth Doesn't Make a Noise' című szerzemény. Szövegekben is feltűnik a fény az alagút végén, White végre tényleg "mesél", ahogy a zenekar alapelveiben, meg a hármas szám kultiválásában is benne van (fekete, fehér, piros - dob, gitár, ének). Mindezeknek köszönhetően a De Stijl-en teljesen látszik, hogy fejlődött, tisztult, és már hallgatni is lehet.És ha végül belegondolunk, hogy eztán íródik a 2002-es White Blood Cells, amit már egész egyszerűen hallgatni kell, hallgattatja magát, nagyon szépen láthatjuk, hogy hogyan is épül fel, alakul ki egy egyedi, kreatív és új hangzás. Node hogy pontosan hogy alakul ki, arről majd a Piros Műanyag Gitár következő kiadásában
A Piros Műanyag Gitár Történetei:
01 Get Behind Me Satan
02 Under Blackpool Lights
03 A kezdetek: The White Stripes, De Stijl
Linkek:
White Stripes hivatalos