Volt egy koncert Blackpool-ban, 2004 elején. A Piros Műanyag Gitár ott volt. Most mesél róla, mert megérdemlitek.2008. 01. 20.
Volt egy koncert Blackpool-ban, 2004 elején. A Piros Műanyag Gitár ott volt. Most mesél róla, mert megérdemlitek.
Miután ünnepelt White Stripes-sorozatunk első darabjában lelkes olvasóink a zenekar leginkább önmegújító és innovatív munkájába nyerhettek bepillantást, ezúttal olyan irányba kalauzoljuk őket, amely a White Stripes működésének, céljának és létezésének jobb megértését hivatott szolgálni: a 2004 januárjában rögzített, mai napig a zenekar egyetlen minden forrás által megerősített hivatalos koncertfilmje, az Under Blackpool Lights ugyanis feketén-fehéren(-pirosan) megmutatja, hogy lemezek ide vagy oda, a White-páros élőben él csak igazán.
Koncertfilmet csinálni először is jó. Koncertfilmet csinálni másodszor már kevésbé jó, mert készülni kell rá, extra műsor, sok pénz, nagy nyomás szegény zenészek vállán. Nos, mindezek ellenére az Under Blackpool Lights-on ezekből igazából egyik sem látszik, aminek felismerése a régi White Stripes-rajongót azonnali kuncogásra készteti; szinte vizualizálható a teljesen spontán és hülye művész Jack White, amint körülbelül ilyen sorrendben legyint a halál-ideges rendező felé... Készülni minek, egyik koncertre sem készülünk, az extra műsor a setlist hiányában ugyebár szintén garantált... Sok pénz mondjuk valószínűleg lenne, de minek rámenni a teljesen éles, közvetítés-szerű felvételre, mikor sokkal tökösebbé tehetjük össze-vissza változó képminőséggel a majdnem kivehetetlen, rángatott kameramozgástól a kristálytiszta, mozdulatlan nagytotálig... És a nyomás a zenészeken... Na ezen már tényleg csak röhögni lehet.
A lényegre térve a DVD kissé megtévesztően nem egyetlen, összefüggő koncert felvétele, hanem két egymás utáni éjszaka lenyomott show összerakva, ami a teljes vágatlanságot és egységet váró nézőnek kicsit fájó lehet (nekem az volt), bár az egész lényegén mit sem változtat (persze anélkül is ki lehet szúrni a turpiságot, hogy ezt az infót tudná az ember; a Jack jobb karján virító "Noxious" felirat itt-ott "Obnoscious"-ra vált, és fordítva... Milyen csodálatos módszer a rendező idegesítésére, hátmég új rajongók szerzésére). A 26 szám közé, mely a korongra került az addigi, azaz az Elephant-al bezárólagos White Stripes dalokon kívül igen sok feldolgozás is felkerült, mint például a 'Jolene', ami itt nagyon összejött (ki is adták kislemeznek), a Bob Dylan-féle 'Outlaw Blues' (ha már kötelező Dylan-t feldolgozni, legalább ne ismerjék annyian), valamint a záró 'De Ballit of the Boll Weevil', ami a set-infó alapján egy régi Leadbelly dal.
Nem akarván külön dalokat, csúcspontokat kiemelni a jó másfél órás ívből inkább azt mondom el, amiért az Under Blackpool Lights lassan kulcsfogalommá válik a White Stripes megértésében, és épp ezért, amiért úgy döntöttem, hogy megérdemli a Cluster One olvasóinak figyelmét. A White Stripes ugyanis teljesen másképp vág földhöz lemezről, mint élőben. Van egy árnyalatnyinak tűnő, ám mégis óriási különbség a kettő között, mivel legyen bármennyire is egyszerű, szimpla és földreszorított a lemezek hangszerelése, soha nem éri el azt a legjobb szóval élve csontra csupaszítottan nyers, vad, puskagolyó-szerű lendületet, amit ez a két detroiti élőben produkál. A Piros Műanyag Gitár például sokszor teljesen hallhatóan hamis, a szólók sem mindig sikerülnek úgy, mint kéne, de ez mind senkit sem érdekel, mert a dobok úgy menetelnek tovább, a gitár úgy vág hanyatt a hülye torzításokkal és erővel, hogy egyszerűen nincs idő, nincs erő (és szükség) figyelni arra, hogy hol is volt ez elrontva. A hang, a vokál ugyanakkor nagyonis működik, élőben sokkal inkább, mint lemezről, és Jack mindent kihoz belőle itt, amit lehetséges. Mindezen túl a lendület mellett ott van az a hihetetlen átélés, közel extatikus állapot, és ez által a szinte azonnali hitelesség, ami az egy-egy koncertet cövekként végigtátogó, láthatóan teljesen ötlettelenül színpadra álló zenekarokból annyira hiányzik (ilyen tapasztalataim legfrissebben a Killers-el vannak például). Erre itt van bizonyítékként a 'Death Letter', ami nálam mindent visz, ezért az egy számért érdemes lett volna felmenni Blackpool-ba 2004 elején. Ez rokkendroll, bazzeg.
Meghatároztuk tehát a White Stripes-ot, mint igazi, kőkemény live act-et; akinek megjött a kedve egy kis DVD-zéshez, minden további nélkül vegye meg, kérje kölcsön, szerezze be az Under Blackpool Lights-ot, és készüljön fel, hogy nem egyszer lesz a székhez szögezve. Csak hangosan, mindig hangosan.
A Piros Műanyag Gitár Történetei
01 Get Behind Me Satan
02 Under Blackpool Lights
03 A kezdetek: The White Stripes, De Stijl
Linkek:
White Stripes hivatalos
131974