Mindenek előtt megjegyezném, hogy mikor körülbelül három évvel ezelőtt először találkoztam a nagyon gót, meg sötét hangzású (ami persze anno hatalmas vonzóerőt jelentett) Anathema nevű zenekarral sosem gondoltam volna, hogy majd az ő frontemberük-gitárosuk-énekesük fog másfél órára leültetni a JATE nagytermének padlójára... Nodehát megtörtént, egész pontosan tegnap, mikor is Danny Cavanagh jó szokásához híven újra gitárt ragadott Szegeden, és megmutatta, hogy nagyjából mit is jelent az "egyszemélyes performansz" kifejezése.Este kilenc, Szeged, JATE-klub. Az abszolút bulinapnak számító szerdai időpont (vizsgaidőszak ide vagy oda) ellenére az egyetemi klubban családias kis gyülekezet van, nem áll sor az utcán, mindenkinek van asztala, a pultnál sincs idegesítő tolongás. A koncertre váró, söröző társaságok között néha megjelenik a koncertre készülő Danny, beszélget, ide-oda köszön, sorbaáll a pultnál. Aztán fél tíz magasságában nyílik a nagyterem, Danny színpadra pattan, gyors beállás (egyedül lévén nem telik sokba), majd rövid, barátságos köszöntés, csukjuk be az ajtót, maradjunk csöndben (engedjünk teret a művészetnek ugyebár), üljünk le nyugodtan a földre. Ez abszolút az újdonság erejével hat, bár teljesen érthetővé válik az első pár dal után, mikor is a 'Tudod, hogy ebben a teremben általában táncolni szoktak?' kérdésre Danny elgondolkodva ennyit reagál: 'És..?'
Setlist nagy valószínűséggel nincs, bár a másfél-két óra beosztása egész biztosan tervezett; az első egy óra például szinte kivétel nélkül akusztikus Anathema-dalokból áll össze, amik a delay-es vokál, és a nagyon szépen és profin effektezett gitár miatt szinte majdnem teljesen úgy hatnak helyenként, mintha ott állna az egész zenekar Danny mögött. Felcsendül többek között az elmaradhatatlan 'Fragile Dreams' gyönyörű szerkesztéssel, lépésről lépésre felépítve az egymásra játszott gitársávokat és a zongorát a végén, a 'Deep' ezzel szemben nagyon egyszerű, szinte végig csak akkordozott kísérettel operál, majd az első harmad szubjektív csúcspontjaként a 'One Last Goodbye' a Judgement-ről, ami közben megértettem, hogy miért is kellett ehhez leülni. Nagy örömömre személyes kedvencek is voltak, az 'Inner Silence' például talán az egyetlen dal, ami a gitár ellenében a zongorára fókuszált, csak a végén jött rá az effektes szóló, ami még a JATE amúgy botrányosan szar hangosítása mellett is jól szólt most, talán azért, mert nem volt csumig tekerve minden. A frissebb Anathema termésből előkerült a 'Flying' (külön örömömre), ami a visszafelé játszott hangokkal és a szerkesztéssel száz százalékosan visszaadta a stúdióverziót, ami megintcsak lenyűgöző... Ja, és amit külön talán nem is kell mondani, Danny hangja a legkisebb hibát nem ejtette végig, a vokál mindig pontosan ott volt, ahol lennie kell.
Mindezek után következtek a feldolgozások a tábortüzes hangulatú 'Nothing Else Matters'-től a Pink Floyd-féle 'High Hopes'-ig, amely utóbbi különösen nagyot ütött szerintem, még azzal a kis triolás hibával együtt is, ami becsúszott. Danny randitippekkel is szolgált, mikor két Nick Drake dalt ajánlott folyóparti naplementékhez.
Végül a befejezés ('Nothing Else Matters') után lassan alábbhagyott a taps, mindenki ment elégedetten haza, vagy vissza sörözni még egy kicsit; Danny persze megint feltűnt, lehetett vele beszélgetni rövidebb avagy hosszabb ideig, mely utóbbit a Cluster One szerkesztője, Lamorak a magas művészet érdekében meg is kísérelte, az intejú nemsokára olvasható is lesz itt, a Cluster One-on.
Mindent összevetve, és a végső következtetéseket levonva tehát Danny Cavanagh tud valamit, ami hat, ami leültet és ami megfog, akár egyedül jön, akár az Anathema-val, és hogy az ember megtudja, hogy egész pontosan mit is tud, ahhoz mindenképp látni és hallani kell... Az pedig, hogy a JATE közepén ülhetsz egy üveg sörrel, és egy rakat egyéb törökülésben figyelő emberrel magad körül már önmagában is megér egy misét, és hogyha ehhez Danny Cavanagh kell, hát boldogan állok elébe legközelebb is.
Tovább:
["Sosem félnénk többet": Danny Cavanagh és az objektív korrelatív (interjú)]
Linkek:
Anathema hivatalos