Senki egy pillanatig nem kételkedhet benne, hogy Ozzy van legalább olyan jó Szétküldött Arcú Rocksztár, mint bárki más a kibaszott bolygón. Ennél azonban talán fontosabb, hogy máig az egyik olyan ikonikus énekes, akiről fel nem lehet fogni, miért is énekes. A 70-es években nem volt jó hangja, és nem tudott igazán énekelni. Semmit sem változott az évek során: most is pontosan ugyanazokat a trükköket csinálja, mármint a fejhangon kántálást és esetenként sivalkodást. Mégis, Ozzy összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint egy csomó technikailag-adottságilag sokkal magasabbra értékelt énekes (pl. Robert Plant, mondjuk), és ez egyrészt azért van, mert hard rock / korai heavy metal kategóriában a 70-es években senki, senki nem volt olyan jó, mint a Black Sabbath Ozzy-val; másrészt pedig azért, mert Ozzy kitartó, és változatlan, és mindenekfelett hiteles, akármit is csinál.A korai Black Sabbath-nál kategorikusan alig van fontosabb rockzenekar; máig jelentős osztály a kortárs, feltörekvő gitárzenekarok között az elsősorban Sabbath-en szocializálódottaké (a másik a Beatles-en, és hát nem kell részletezni, ugye, mennyi számtalan okból sokkal jobb a Sabbath, mint a hülye hippik), és nélkülük az egész heavy metal bőr-keményedés sehol sem lenne, játszaná mindenki az unalmas blues-os szarságokat (Led Zeppelintől kezdve), vagy a hülye orgonákkal támogatott keménykedést (a Deep Purple-től eredően). Ozzy és a korai Sabbath meg tökéletesen átütő volt, mert ez mind hangzásban, mind hangszerelésben, egészen meglepően hülye zene volt a sivalkodó robertplentek és íengillenek között, viszont kimondottan illett a technikailag jó gitárosok és dalszerzők által meghatározott szcénához. A korai Black Sabbath-ban egyszerre van tudás és lelkesedés, lendület és közvetlen megszólító erő, nem a blues-os konvenciókból elvonatkoztatott hülyeségek, vonóval gitározás, kétnyakú gitárok, orgonaszólók, 'Child in Time'.
Épp ezért van az is, hogy miután Ozzy kiszállt, a Sabbath a közelében sem volt többet önmagának. Már a Sabotage lemezen érezhető ez; utána Ronnie James Dio-val vagy Gillan-nel egyszerűen nevetséges is lett a dolog. És Ozzy az első 5 lemezen végig pontosan ugyanolyan, semmit sem változtat. Na jó, tényleg próbálkozik időnként rendesen énekelni (ott van pl. az egyik legszebb Sabbath-akusztikus szám, a 'Solitude', a Masters of Reality-n, ahol bájosan igyekszik finoman énekelni, és csak az lesz belőle, hogy nem tud rendesen felmenni a 'the world is a lonely place'-sorra), de egyáltalán nem az az erőssége. Ozzy jelentős részben felelős a korai Black Sabbath 'hangulatáért', mert nélküle az egész zene egyszerűen megszűnik 'vészjóslónak' lenni. Nem tudom, hogy voltak vele az emberek a 70-es években, de mostanra nyilvánvalóan senki sem ijed meg a Sabbath-től; és mégis, megvan az az érzésünk, hogy ez a zene igenis 'sötét'.
Pedig amennyit megtettek azért, hogy ezt a hatást keltsék az elején (l. a 'Black Sabbath' c. elsősorban röhejes kezdőszám az első lemez elején: "Oh no, please God help me", mint egy rossz alámondásos horrorfilm), annyira igyekeztek már a második-harmadik lemezen felbontani ezt a sztereotípiát: ott vannak a remek politikailag korrekt számok ('Children of the Grave'? ami annyire környezetvédő, hogy Greenpeace himnusz is lehetne? 'Lord of This World', ami explicite visszavágja az összes sátánizmus-vádat?), az első lemeztől konzekvensen felrakott egy-egy tiszta-akusztikus szám ('Sleeping Village', 'Planet Caravan', 'Orchid', 'Solitude', 'Changes'), és így tovább. A Sabbath mindezzel együtt sokkal komolyabb, nagyobb formátumú zenekar, mint a közelében akkoriban bármi, és a Iommi -- Butler páros gitár-basszus felépítményei kőkeményen ott vannak a technikai zenék szintjén.És itt jön a képbe Ozzy, aki akkoriban még egészen normálisan is nézett ki. Azzal, h ezekre a bikaerős alapokra ilyen amatőr fejhangon kántál rá, egyrészt megalapozza az egésznek a hangulatát, másrészt valami módon komolytalanítja is. Lehetetlen komolyan venni, és nem azért, amiért Robert Plantet lehetetlen. Semmi feminin, hülye mozgás, semmi vonóval gitározós művészkedés. A Sabbath csak tolja a rockot.
Ozzy meglepő módon akkor is hiteles marad, mikor lecsúszik és drogos, alkoholista, szőkített Bundesliga-hajú szétküldött arcú sztár válik belőle. A szólólemezei igazából soha senkit nem érdekeltek, és egyáltalán nem jók. Továbbra sem tud énekelni, és most már hülyén is néz ki. Azt pedig valamennyien tudjuk, hogy kezdődött az elsősorban publicitásra utazó denevér-harapdálás -- 'Egy nap Séf azt mondta nekem, "Szaladj szépen elemért!" Én meg úgy értettem, "Harapj szét egy denevért"; és így is lett. A többit tudjátok'. És a végső stádium, az MTV-s valóságsó, ahol szinte Győzikeként mutatja be ízléstelen lakásait és érthetetlen akcentusát. Mindez egyáltalán semmivel nem rontja az imidzsét, ebből is látszik, hogy Ozzy-n valamennyire már az első pillanattól röhögtünk. Ozzy akármit csinál, a korai Sabbath miatt ikon marad, ahogy még az elhízott Las Vegas-i Elvis is az volt.
Linkek:
Black Sabbath hivatalos
Ozzy Osbourne hivatalos
Érthetetlen Énekesek:
01 Lou Reed
02 Ozzy Fucking Osbourne, Prince of Fucking Darkness