Hogyan éljük túl a farsangi zenéket?

2008. 01. 14.

Jacopo

Informatikus lévén nekem mindig nagyon necces a farsangi bál. Ideje, hogy viccessé tegyük.

Igazából szerintem nincs ember ezen a szorgalmasan pörgő-forgó kis sárgolyón, aki egy idő (kábé öt perc) után ne gyűlölné szívből a látványt, amikor sznob, rohadt drága ruhákba beöltözve kisminkelt csajok és emós srácok vonaglanak a szarabbál szarabb, a hatnyolcad mennybemenetelét dicsőítő dalokra. Ilyenkor mennek az igazi szerelmi drámák, aztán végül mindenki sírva köt ki az ajtó előtt cigizve, vagy telehányja a vécét, mint kedvenc szerkesztőtársam egykoron.

A farsangi bulik résztvevői általában kőkemény bálbuzik, diszkópatkányok, drogosok, nyalógépek, (szomorú) emósok, vagy egész egyszerűen nyálcsorgató, kis pöcs komolyzenerajongók, akik egész este arra várnak, hogy egy bepiált emós csaj végre lesmárolja őket, aztán gyorsan hazamehessenek, és kiverhessék a jó öreg bránert. Nos, ezektől az állatoktól körülbelül öt (egészen jó) szám playlistbe rakásával megszabadulhatunk, és ezután végre fel lehet ütni a bridzsasztalokat, előszedni a jobb whiskyket, és a The Friends of Mr. Cairo-t.

5 - Radiohead: 'Idioteque'
Az 'Idioteque'-re még egy nagyon picit lehet táncolni, mint azt Thom Yorke is fényesen bebizonyítja nekünk --világosan látszik, hogy Thom igazából egy informatikai felsővezető, iszonyú sokat lehet rajta röhögni. Igazából az 'Idioteque' egyáltalán nem egy szomorú szám, a Radiohead világuralmáról szól, -- ugye, miért is énekelnék különben, hogy nekem itt bármit bármikor? miért szólna különben még itt, a Cluster One-on is minden második cikk valami furcsa módon a Radioheadről? -- a faszszopó Yorke vigyorából pedig már most látszik, hogy "na igen, debil állat vagyok, de keményebb, mint a Cigarettázó Buzger az X-Aktákból".Ami még inkább aktuálissá teszi a farsangi felhozatalban, az az, hogy négynegyedben van, tehát az elején a legnagyobb ritmusérzékű íkúfájtereken kívül mindenki kiesik, ergo a rohadtul hülye nyalógépektől meg is szabadultunk. Azonban az emós srácok most térnek vissza a lépcsőfordulóból, úgyhogy rá kell rántanunk...

4 - Roger Waters: 'Perfect Sense'

...méghozzá nem is mással, mint ezzel a remek, cseppet sem demagóg mesterdarabbal. Mikor az előbb visszatért az emós srácok meghallják, hogy még egy multimilliárdos rocksztár is arról énekel, hogy jaj, szemét pénz, meg jaj, kinyírják a gyerekek/det, helyből felvágják az ereiket, és ezúttal végre hosszában. Uh, that's less tax, Marv...

3 - Pink Floyd: 'Interstellar Overdrive'

Miután a nyalógépek és az emósok eltűntek/megölték magukat, gyakorlatilag már nem maradtak sokan a porondon, de azok egy része az elvetemült diszkópatkányok közé sorolható. Őket fogjuk kinyírni az 'Interstellar Overdrive'-val, amely talán az egyik legkedvesebb Pink Floyd számom, és mint látható a linkelt TeCső-videón, táncolni is lehet rá. A közepén levő improvizációs résznél azonnal távozni fognak.

 2 - J. S. Bach: 'Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ'

Hogy kicsit enyhítsünk az eddigi, viszonylag pszichedelikus-progresszív irányzat által magunknak okozott sokkon, toljunk be egy kis komolyzenét. Ezzel ugyan a kőkemény bálbuzik életerőpontjait kicsit megnöveljük, azonban a kis pöcs komolyzenészek szerencsére már leléptek, mikor minden emós csaj öngyilkos lett, és rájöttek, hogy nekik itt ma nem osztottak lapot.

Ennek a számnak a nagy előnye, amellett, hogy F-mollban van, az, hogy nagyon szép, és mégis rettenetesen rá fog ijeszteni drogos barátainkra, akik a megfeszített Krisztus szenvedéseit fogják kiérezni minden kis ravaszul kivitelezett trillából. Tehát, mire véget érne ez a pár ütem, lelépnek a buliról.

1 - King Crimson: 'In the Wake of Poseidon'

Mostanra már csak a kőkemény bálbuzik maradtak életben, és őket a legnehezebb eltávolítani egy születőben levő partyról. Az ilyenek általában felisszák az összes piát (mint a homok, bazmeg, rettenetes), miközben csak szintetikus páleszt hoznak, úgyhogy jobb őket elüldözni egy olyan számmal, amire aztán már végképp nem lehet táncolni.

A bulin már csak mi, normális arcok maradtunk, és persze Syd Barrett gholája (egyedül ő képes ezt elviselni rajtunk kívül). A gholával a legegyszerűbben úgy bánhatunk el, hogy egy szál akusztikus gitáron Vangelis számokat kell nekünk játszania, miközben mi bridzselünk.

Tuti kikészül.

Bach farsang King Crimson Pink Floyd Radiohead Roger Waters

131977