Ezen örvendetes esemény szolgáltatott alkalmat arra, hogy kicsit utánajárjunk a nagy kérdésnek: Ki veszi manapság a bátorságot, hogy White Stripes avagy akár Raconteurs dalokhoz nyúljon hozzá? A válasz igen meglepő, legelőször is mivel nem elég, hogy ilyenek igenis léteznek, mégcsak nem is férfiak, nem is zenekarok, ráadásul távolról sem olyan zenei körökben motoszkálnak, mint Jack White két méltán híres project-je... Az új MTV-s felfedezett, a hibátlan (és vicces) angolságú üdvöske, Kate Nash a 'Seven Nation Army', míg a kicsit nagyon retro, néger pop-jazz-szerűségeket játszó Corinne Bailey Rae a 'Steady as She Goes' feldolgozását készítette el. Az eredmény mindkét esetben meglepő és mulatságos.
Először is itt van Kate Nash, akit valószínűleg sokan mások több mindenről is, én csak az MTV-n nagy előszeretettel nyomatott 'Foundations' című dalról ismerek, meg ugyanannak az akusztikus verziójáról, mikor egy rakat ember előtt ül, gitáron kíséri magát, és a klip felétől teljesen nyilvánvaló, hogy mind ő, mind a résztvevők marhára unják már az egészet, inkább mennének ebédelni végre (mindez itt). Persze ez nem jelenti, hogy rossz lenne az egész dolog, maga a 'Foundations' egy teljesen jó kis dal, csak ne kéne annyiszor hallani. Szóval itt van Kate Nash, a maga bájosan tökéletes angol kiejtésével, és hirtelen felindulásból feldolgozza a mindmáig legemblematikusabb, legismertebb és legmeghatározóbb White Stripes számot, a 'Seven Nation Army'-t, ráadásul mindezt így teszi. Meghallgatva az egyéni interpretációt igencsak sok minden felvetődik, nem is annyira Kate Nash-ről, mint magáról a Stripes-ról. Először is az abszurd ötlet, hogy hozzuk össze zongorával ezt a dalt már valóban annyira az abszurd ötletek közé tartozik, hogy az még Jack White-nak sem jutott eszébe soha; egyszerűen a dolog itt nem működik, nem kompatibilis a kettő, ez a dal organikusan gitárra született. De ez még talán bocsánatos bűn lehetne annak tükrében, amik a refrénnel és a vokállal történtek. A refrén ugyanis egész egyszerűen más hangnemben van (vagy valami hasonló, nem tudom az ide illő pontos zenei kifejezéseket, viszont hallani nagyon is bántó), nyilvánvalóan el van jazzesítve (!!!) a zongora miatt, ami alapjaiban megy szembe a dal (és a Stripes) lényegével, az egész hangulatával. A halk, motyogós, az amerikaival szemben angol angol vokál pedig szintén nem hozza ki az egészből, amit ki kéne, nincs benne semmi nyers, semmi erő... Szóval Kate Nash-nek nem nagyon megy ez a dolog, ami nem baj persze, szerintünk túl fogja élni. Mindenesetre kellenek azért az ilyenek ahhoz, hogy kicsit újra rácsodálkozzunk az eredetire.
A mérleg másik oldala ellenben akkor mutatkozik meg igazán, mikor az átdolgozott verzióra csodálkozunk rá, amire teljesen jó precedens a 'Steady as She Goes' átirata a félig-meddig még underground, számomra kicsit tingli-tangli pop-jazz énekesnő, Corinne Bailey Rae jóvoltából (akinek szintén nem tanácsos öltözni farsangkor, még jó, hogy már nem is lehet, mert elmúlt). Első hallgatásra ugyan még erőteljesen működött a lojalitás a Raconteurs féle eredeti felé ("Nem, az eredetinél nem lehet jobb..."), később rá kellett jönnöm, hogy bár jobbnak valóban nem jobb, de feldolgozásnak több, mint tökéletes, körülbelül így kéne csinálnia Kate Nash-nek is. Kezdésnek rögtön ott a tény, hogy a 'Steady as She Goes' tulajdonképpen kínálja magát a feldolgozásra, az egy olyan dal (a 'Seven Nation Army'-val szemben) amit lehet alakítani, ami hagy teret bőven arra, hogy átírják, máshogy adják elő anélkül, hogy ez rámenne a használhatóságra, a funkcióra. És a furán éneklő néger csajszi ezt nagyon jól ki is használja, ügyesen, érdekesen nyúl bele a struktúrába, a hangszerelésbe, és sikerül megcsinálnia azt, amit Kate Nash csak nagyon szeretne valószínűleg: át tudja formálni a dalt a saját szája-íze szerint, beilleszti a maga kis retro világába azzal, hogy kevesebb rock, kevesebb gitár, több billentyű, sok-sok háttérvokál, és mindez úgy, hogy megmarad az egész atmoszféra, a dob például nem változik, megvannak a fontos váltások. Mindent összevetve marad a kecske, meg a káposzta is, szép munka, amit remélhetőleg sokkal többen hallgatnak majd, mint a zongorás 'Seven Nation Army'-t.Bár végülis így igazságos, négy Grammy-jelölésből kettő, két feldolgozásból egy... Panaszra semmiképp sincsen ok.
Linkek:
Corinne Bailey Rae hivatalos
Kate Nash Myspace
White Stripes hivatalos
Raconteurs hivatalos