Mivel az image kikerülhetetlen létezése olyan tény, amit a végletekig képmutató és nevetséges dolog tagadni, belekötni pedig szinte tökéletesen fölösleges. Helyette inkább kérj te is egy jó image-t a zenekarodnak karácsonyra!2008. 12. 21.
Mivel az image kikerülhetetlen létezése olyan tény, amit a végletekig képmutató és nevetséges dolog tagadni, belekötni pedig szinte tökéletesen fölösleges. Helyette inkább kérj te is egy jó image-t a zenekarodnak karácsonyra!
Az image-nem image kérdése talán még sosem ütötte annyira mellbe a szerzőt, mint nemrégiben, a rateyourmusic.com laza nézegetése közben, de akkor úgy, hogy legszívesebben legalább akkorát ütött volna vissza. A szépen felépített, hasznos és érdekes, albumok, előadók tetszés szerinti osztályozását lehetővé tevő oldal ugyanis azt a nagy hibát követte el, amelyiket valóban nagyon nehéz kikerülni: kommenteket engedélyez, melyeknek olvasása valószínűleg elképesztően sok ökölbe szorult mancsot és erőteljes anyázást eredményez világszerte.
A kommentelés lehetősége ugyanis bizonyítottan vonzza az (esetünkben) 18 év alatt nyolcmillió lemezt meghallgatott, ezekből hét és felet egyesre, a fennmaradó fél milliót kettes-hármasra értékelő pöcsfejeket, akik egy bal lábbal kelt, különösen durcás Hitlert megszégyenítő vehemenciával csapnak szét az 'image-zenekarok' és a 'süket tömegfanok légiói' között, többnyire valamely skandináv death/trash/black/fasztudjami metál banda csirkevértől lucskos zászlaja alatt. És ez csak nincs így rendjén.
Először is talán az image kérdés gyökeres félreértéseit kellene tisztázni itt, ami tulajdonképpen túlontúl pofonegyszerű: olyan nincs, hogy nincs ugyanis, image mindenkihez, az utolsó tanyasi countrybandához is jár, de aki lemezt adott ki (értelemszerűen tehát mindenki, akit hallgatsz), annak minden kétségen felül van image-e, és hangsúlyozottan direkt van image-e. El lehet ezt nagyon túlozni, lehet olyan, mint, a Kiss-nek, kifestheted magad és nyelvet nyújtogathatsz (lásd elsősorban Skandináv death/trash/black/fasztudjami metál), kecskéket vághatsz le a színpadon, összetörheted a dobcuccot a koncertjeid végén, ettől pontosan ugyanannyira van image-ed, mint Mike Oldfield-nek vagy Enyának, akiket nem látni soha, ám akiknek ez pontosan annyira a választott image-ükhöz tartozik, mint neked a hörgés és a csirkevér ivása. Az ilyen ellen lázadni, neadjisten azt mondani, hogy a te kedvenceidnek márpedig nincs, nem más, mint a legpofátlanabb képmutatás, ami igazából teljesen ártalmatlan és vicces lenne, ha nem kardoskodnának mellette SS-tisztekhez hasonlatos csőlátással és érzéketlenséggel (a szókincset inkább nem hozzájuk mérem, bár lehetne).És hogy mindezt a White Stripes-nál látom kicsúcsosodni az már abszolút meg sem lep. A Spanyol Inkvizíciónak természetesen valóban az egyik legkirívóbb, legerőteljesebb és tulajdonképpen legzseniálisabb image bassza leginkább a csőrét, hiszen pont a fentiek miatt elmegy a fejük fölött az egész. És pont ez a vicces ebben: ha azt mondod "hé, te Jack, ti kurvára nem a zenétekkel vagytok hatással az emberekre", ő röhögve azt fogja válaszolni, hogy "még szép, hogy nem, basszus, a fekete-fehér-piros egyrészt jól néz ki (ne várd, hogy szarul nézzünk ki, zenekarod lenne, te sem akarnál szarul kinézni), de ezen felül olyan úthengeres egységbe rakja össze a zenénk három fókuszát - ritmus, dallam, szöveg - hogy körülbelül tizenötször izgalmasabbak, lendületesebbek és igen, rakkendrollabbak leszünk az átlag két és fél perces számainkkal, mint a sok tappingelős szerencsétlen a végtelenül ötlettelen és hosszú baszakodásával háromszázezres gitárokon", ami után a legnagyobb felismerés az kéne legyen, hogy minden, minden őket igazolja, az leginkább, hogy teljesen leszarják a hasonló kritikákat. Vegyétek észre, hogy pont ez a pofátlan játék a külsőségekkel az, ami potenciálisan művészetté teszi az egészet - az image-ük épp az, hogy egyáltalán nem veszik komolyan ezt az egész faszságot, '97 óta tartják magukat a hármassághoz, senkit nem vágtak át, nem tettek zöld pöttyöket a piros csíkok közé, ami teljesen jogosan gerjesztheti a hűséget, a szimpátiát, és persze azt is harsogja mindenfelé, hogy márpedig ők ezt így találták ki, nem változtatnak rajta.
Kérjen inkább a zenekarod jó image-et karácsonyra, mert ez teszi (tenné) igazán szerethetővé, izgalmassá, különlegessé a zenéteket (ha jó zenétek van, persze, és nem csak a haveroknak szeretnétek játszani), mert lehet szar imagetek is, olyan is nagyon sok van, de inkább kérjetek szépet-jót. És emellett ne lázadozzunk emiatt, mert teljesen fölösleges; ha szomorúnak is látjuk, nem fogjuk tudni máshogy csinálni. Ha nem tetszik, még mindnig választhatjuk a 'nincs image-ünk' image-et, az is működhet teljesen jól, csak ne mondjuk, hogy nem direkt választottuk. És legvégül: ne hallgassunk eszméletlenül sok olyan zenét, amit útálunk, és főként ne írjunk erről annyit fórumokra, össze-vissza. Úgy mindenki jól járna, talán még mi magunk is!
131976